E kettő – a főleg egyetemista, de dolgozó fiatalokból és picit náluk idősebbekből álló kb. 50 tagú Jazz and More kórus és Serbán Attila musicalszínész – együtt nagyon bensőséges, őszintén csevegős, dalolós, táncos majd három órás egyveleg lett. Barátok között lehettünk, de nem „kertévés” módon.... Akik nem spóroltak sem a hanggal, sem a szívvel – pedig Serbi torkát még gyűsztette az a francos kapirgálós vírus, ami hetek óta betelepedett oda. Ezt becsülettel el is mondta az elején, de aki  hallhatta őt – 160 ember – nem nagyon vett észre minőségromlást. Sőt, olyan új megoldások születtek a hangszálproblémái kivédésre – ahogy később Attila elmesélte – amik őt is meglepték: izgalmas r&b-is hajlítások, tőle még szokatlan fogások alakultak ki a pillant és az egészség-betegség harcának hevében, tovább gyarapítva a mesés fényű voce-ja megszólalási útjait.

Konstatálta, hogy a rosszból is ki lehet hozni valami értéket és eredményt. Ott volt a takarásban énektanára is, hogy lelkiismeretesen beénekeltetve, megtámogatva léphessen színpadra; mert Serbánnak soha nincs olyan, hogy kis fellépés, letudni való, olcsó hakni, hanem csak A Produkció 110 százalékos megoldása. Bárhol, bármikor, bárkinek. Ezt hívják elhivatottságnak és alázatos, kemény melónak. Elleshető a recept... Olcsóbb is, mint a búgatószerek, nem ártanak a kondíciónak, agynak, népszerűségnek, hanem növelik.

A rákoskeresztúri Vigyázó Sándor Művelődési Ház (http://www.dozsamuvelodesihaz.hu/ ),  - aminek két éve felújított  kellemes, mediterrános enteriőrjében szép tisztelgés látható a bőkezűen  adakozó gazdag, kultúrát támogató grófi család előtt – mindent, amit tudott megtett a profi estéért. Gyula nevű hangfelelősük kihozta a helyből a maximumot, míg a színpadot ügyesen koreografált képekkel élték be a kórus tagjai.

Halkovics Ágnes, alapító-karnagyuk, két fiatal zongorista fiú és a fekete-piros színekkel operáló egyenruhás énekesek nagyon üde és kellemes  zenei ajándékot adtak, kimazsolázva kedvenceiket. Hiszen weblapjukon is http://www.jazzandmore.hu/hu/ azt hirdetik, hogy nem akarnák ők – immár kilenc éve; akkor alakultak – elválasztani komoly és „nem komoly” muzsikát ! Ám a sokféle dallam áradó ívét és örömét annál inkább minden lehetséges módon a közönség elé tárják: énekeltek már önállóan, többször külföldön is, aztán Bódy Magdival – tőle hallott róluk Serbán Attila is. A Madách Színház-beli tavalyi CD-bemutató önálló estjén e fiúk-lányok már mögötte adták elő gospeles, jazzes, musicales számaikat.

 Legelőször Bachot kezdték swinges átiratokkal maivá varázsolni, aztán ez a lendület eléjük hozta az örökzöldeket, a híres nagy slágereket – a Chicagot, a Yes, Sirt, stb. –, amiket jól  összehangolt, a pici helyen is viszonylag bonyolult lépéskombinációkkal megmozgatott „tömegben” adtak elő. De azért mindenki meg tudta mutatni  – ha csak percekre is – egyéni, boldog arcát is.

Attila a színpad jobb szélén, egy bárszéken ülve hallgatta őket, vagy arról lepattanva énekelt velük, előttük. Az egyik kis vékony énekesnő időnként kellemes hangú és kedves riporter-műsorközlővé is avanzsált; ő faggatta Serbit életéről, terveiről. Ez odáig „fajult”, hogy a köztudottan jó táncos alapokkal – ukrán katonáéknál ilyen minőségben szolgálta le a kötelezőt – rendelkező énekes megmutatta az akkori fergetegest is... Bár ebből jól megélne, de inkább a hangja vonzott mindenkit, ami az All you need is love-tól kezdve, Rudolf fájdalmas daláig, a szeretett főszerepe, József legnagyobb slágerétől a Queen Bohemain Rapsody egetverő magasságáig terjedt. A mellettem ülő, szintén énekesnőt meg is kérdeztem, hogy minek nevezik a kottában azt a kiénekelt magasságot, ami ott csapongott? Nevetve azt mondta, ilyen tán nincs is még...

Láthatóan megfeszült az adni és teljesíteni akarástól a művész, aki ötször annyi energiával dolgozott azért, hogy a betegsége nehogy elvegyen valamit a közönségtől. Másnap már szülővárosát, Beregszászt szórakoztatja – mesélte –, hiszen ott is joggal  büszkék két világhódító Attilájukra:  Serbire és Vidnyánszky rendezőre.

Serbán Attila 14 éve indult el otthonról, egy kölcsön húszezressel, s iszonyú kemény  meneteléssel indult a cél felé, az álmai beteljesítéséért. Nem alkudott minőségben, nem kilincselt soha, de a munkamorálja, tehetsége mindig újabb lehetőséget dobott neki – túlélve az  állampolgársági vizsgák bürokratikus és megalázó hercehurcáját, a családtól távol levés kínját –, azóta is csak a tanulás és a fejlődés hajtja előre. Mindig a jobbra törekszik, mert tudja, hogy amennyire imádják őt az emberek, annyira el is tudják taszítani maguktól. Serbinek – aki már tervezi a következő klubkoncertjét, hisz az áprilisi New Orleans -beli hatalmas buli volt – az ősz ad igen nagy szerepet anyaszínházában: ő lesz Júdás. Most tanulják a Jézus Krisztus szupersztárt mindannyian, és a József, a Spamalot után ez a kihívás már előre izgatja. Egy önálló, csak neki írt dalokból álló CD-je is körvonalazódik már – mert  a munka számára sok arcának megmutatását is jelenti.

Ezért törekedett a maximumra pénteken is a Jazz and More-ral. Akik szintén komoly megmérettetés előtt állnak: augusztusban kétszer a Sakk című musicalt adják elő a Vámpírok bálja szereplőivel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Amatőrként, ők is csak az örömzenélésért mennek próbálni, szólamokat-lépéseket gyakorolni tanulás, munka után .. Egy százalékos adótámogatásból működnek, a Láng Művelődési Központban otthonra lelve. Nagyon szívesen fellépnek bárhol, ahol kedvelik az igényes, friss szemlélettel, szellemesen előadott válogatásműsorokat. Serbánnal most már hagyományossá, barátivá érett a munkakapcsolatuk. Remélhetőleg sok hasonló estet terveznek, valósítanak meg együtt.

Szász Judit