Kritika a Nils Mindenkivégez című albumáról
A Nils mindenki(vel) végez!
Dátum: 2010. június 22., kedd, 8:11
„Mindenkivégez” címmel az Alexandra Kiadó legújabb üdvöskéje, a Nils megjelentette bemutatkozó albumát. Igen. Így, egybeírva. Ezért a címértelmezést illetően kizárólag akkor járhatunk sikerrel, ha figyelmesen végighallgatjuk az anyagot.

Jó szokásomhoz híven, az első dolgom az volt, hogy átböngésztem a „stáblistát” valamint az előadók névsorát. Hiába a bemutatkozó album, a szemfülesebbek gyorsan felismerik a tényt: bizony a Nils nem két napja van jelen a magyar könnyűzene porondján. Lemezük is volt már, ha jól emlékszem, szám szerint kettő. Először 2007-ben egy „amatőr” (házi) körülmények között készített korong, amely a „Díszharmónia” címet kapta, és emlékeim szerint csak az interneten volt hozzáférhető. Majd 2008-ban egy kislemez, amellyel különböző tehetségkutatókat kerestek fel a fiúk, többnyire sikerrel.

Természetesen a most debütáló stúdióalbumra az előző kettőről feltették az általuk slágergyanúsnak ítélt dalokat is, de szép számmal megtalálhatóak rajta vadonatúj szerzemények is.

A Nils zenekar énekes-basszusgitárosa, Pogány János, a stáblista szerint magára vállalta a feladatok oroszlánrészét. Zene, szöveg, keverés, producer, felvételkészítés, stb. Szinte valamennyi menüpont után az ő neve olvasható. Ez a tény feltételezi, hogy az album egységes és kidolgozott, de erről majd később.

A lemez tokja kivitelezését tekintve nagyon igényes. Nem a szokványos műanyag tok, hanem a manapság oly divatos karton-műanyag keverék, belül nagyon szép, részletes szövegkönyvvel, és fotómelléklettel. A leírt dalszövegek sajnos nem minden esetben egyeznek az albumon elhangzó szövegekkel. Ennek több oka is lehet. A nyomda figyelmetlensége, szorító határidők, a mintapéldány ellenőrizetlensége, stb. Mindenesetre, aki a szövegkönyv alapján kívánja megtanulni a dalokat, az a koncerteken el fogja véteni a szöveget.   

A borítógrafika viszont alaposan meg fogja osztani a közvéleményt. Az én képi világommal több szempontból sem fér össze. Egyszerűen fogalmazva, nem találtam ízlésesnek, másrészt viszont nagyon is összhangban van a belső tartalommal. Ezt majd mindenki döntse el maga.

Ezek után egyre fokozódó kíváncsisággal helyeztem a korongot a lejátszóba. Ami azonnal feltűnik: a dobsávok és a basszusok kivétel nélkül minden track-ben kifogástalanul jól szólnak. Többszöri meghallgatás után egyértelmű, hogy a felvételkészítés fázisában a dob és a basszus tette a legtöbbet az asztalra. Minden ütem óramű pontos, a groove-ok nagyon rendben vannak, a break-ek egyenesen a profizmus határát súrolják. A basszusgitár csodálatos szimbiózisban dolgozik együtt a dobokkal, éppen úgy, ahogy kell. Nem tolakodó, de minden ütemet kiválóan megtámaszt. Nem mondható el ugyanez a gitársávokról, és még kevésbé a billentyűkről. Alternatív rockzene ez a javából, mégis a gitár sound-ok hangzását, mennyiségét, torzítását esetenként soknak, már-már bántónak találom. A stílus főképp a gitárokról szól. Ezt még fésülgettem volna egy picit.

A hangszerelésben és a  játéktechnikában sajnos éppen a billentyű a leggyengébb pont. Nem kívánok nagyon belemélyedni ebbe a témába, mert a billentyűt illetően elfogult vagyok, de amikor egyes hangszínekről maga Frakk kutya és Kukori kakas jut eszembe, akkor az feltételezhetően ilyen stílusú zenébe egyszerűen nem való. Roland hangszerekre, esetleg néhány software szintire gyanakszom, ami jó választás lenne, ha jó ízléssel bánik a billentyűs a rendelkezésére álló hangkészlettel. Javarészt nem ideillő, bárgyú, gyermeteg hangszínek, visszafogott, minimalista játéktechnika. Meg lehet szokni, és nem is annyira bántó, de ha egyes elemekre ennyi energiát és időt (maximalizmust) fordítottak a srácok, akkor a billentyű szekció is megérdemelt volna még néhány munkaórát. Persze ez is, mint minden, főleg ízlés kérdése.

Ezzel együtt a hangzás, a dinamika, a frekvenciatartomány, egy-két dal kivételével teljesen rendben van. A lemez csúcspontja az „Ott a pont” című dal, amely mind szövegében, mind zeneileg toronymagasan viszi a prímet.

Szívből remélem, hogy most óriásit tévedek, de véleményem szerint „sajnos” a rádiók, kiváltképp a kereskedelmiek, mégsem fognak ráharapni a Nils-re, maximum a Petőfi. De ne legyen igazam!

Egyébként ilyen zenét hallottunk már. Ha az ember egy kicsit figyel, gond nélkül kitalálható, hogy a tagok milyen muzsikát szerettek kiskorukban. Van itt minden. Korai Kispál és a borz, Coldplay minden mennyiségben, egy kis Doors, esetleg némi Cure, esetleg egy kis Quimby, kevéske Tankcsapda – a teljesség igénye nélkül. Ha úgy tetszik, a lemez egyfajta tisztelgés (is) a kedvelt elődök előtt. Személy szerint azt gondolom, hogy idővel, és sok kitartással ki fog alakulni a fiúk saját, egyéni stílusa is. Nem járnak rossz úton.

A dalszövegek nagyon érdekesek. Pogány János vélhetően teljesen nyitott szemmel járó, tökéletes értékítélettel rendelkező, nagyon tiszta érzelmű, magas intelligenciával rendelkező, kicsit depis, kicsit (egészségesen) lázadó fiatalember lehet, aki egészen érdekes szegmensből közelít mondanivalója közléséhez. És ez így rendben van. Egy nehézséggel viszont könnyen szembetalálhatja magát. A lemezt egy bizonyos rétegnek szánták. Ez biztos. Ha már kigondoltam, kimondom: Értelmiségieknek. Mégis, akiket majd nagyobb számban megtalál, egyetlen kukkot sem fognak érteni az egészből. Ami nagy kár, mert helyenként egészen magasröptű gondolatok is elhangzanak, amit egyesek simán értelmetlenségnek fognak titulálni.  De inkább legyen így, minthogy már ezerszer elpuffogtatott, üres közhelyekkel bombázzák hallgatóságukat. Így legalább egyedi a történet. (A Nils helyében egyébként főként az egyetemi klubokban, és a felső középosztály számára fenntartott rock kocsmákban erőltetném a fellépéseket. Ez a húzás némileg közelebb vinné a csapatot a célközönséghez. Később persze a repertoár bővíthető).

Az ének már másik kérdés. Jani alapvetően nem énekel rosszul. Ami kiváltképp érdekes és megkapó, hogy mély és magasabb tartományokban egészen más a hangja. A vokálokat és az éneksávok effektezését nagyon eltalálta. Amikor viszont nincs jó napja, nem énekel jól. Akkor hamiskás, nem artikulál, „tesz” az egészre. Én ezt is egyfajta lázadásnak érzem, amely ha szándékos, akkor ettől hiteles és egyéni lesz a produktum, ha viszont nem az, akkor kiforratlan.

Egy biztos: a Nils-t meg fogja találni a közönség. Hogy milyen létszámban, az már a jövő rejtélye. Kérdés, hogy ez a közönség azonos-e azzal, amit a fiúk eredetileg szerettek volna…

Az album címében zseniális a szójáték. Mert ugye nagyon nem mindegy, hogy mindenki végez, vagy minden kivégez. A titok nyitját nem árulom el, ott van a lemezen! Tessék meghallgatni! Összességében megéri.

A Nils tagjai: Pogány János – ének, basszusgitár; Molnár Dániel – dob; Jacsó Miklós – gitár; Tóth Márton – billentyű.

M. S.

A lemez az Alexandrea Records (Kiadó és Könyváruházak) gondozásában jelent meg.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
élet 2010-06-27 17:00 | Válasz erre | #6
A cikkíró nagyon elegánsan kritizál. Én a cikk alapján nem veszem meg a lemezt. Talán majd a következőt!:)

Anna 2010-06-26 17:58 | Válasz erre | #5
Sziasztok. Hát én nem gondolkodtam sokáig, megvettem. Amúgy is ott voltam az alexandrába, vettem egy csomó könyvet is, ez a lemez meg cseppet sem drága, hát a cikk nyomán kiváncsi lettem rá. Tetszik, de hullámzó. Vannak rajta dalok, amik jók, és vannak amik kevésbé. De ez egy csomó lemezzel így van nem? Szerintem ahoz képest, hogy kezdők, nagyon tehetségesek, bár az szent igaz, hogy sok olyan szám van rajta, ami nagyon hasonlít valamihez. A szövegeket meg meg fogom fejteni, ha addig élek is. Köszi a cikket, kellemes zenehallgatást mindenkinek, ja, meg jó munkát!

Ádám 2010-06-25 12:09 | Válasz erre | #4
Köszi Brigi! Megtaláltam mindent ami érdekel, és azóta a lemezt is megvettem. A művész-világnak tökéletesen igaza van, tulajdonképpen minden sorral maximálisan egyetértek, amit itt leírtak. Nem rossz zene ez, de hangulat kell hozzá. Mondjuk vannak rajta számok, amiket nem tudok meghallgatni, de azokat átléptetem. A legnagyobb kedvencem az ott a pont című szám. Azt többször egymás után is meghallgatom naponta. (a trágárságot nem szeretem a zenében, de ennyi még talán elmegy). Rájöttem, hogy úgy érdemes lemezt venni, hogy előbb az ember elolvassa a művészvilág ajánlóját. Ez a csapat nagyon érti a szakmát. A Bon-Bon is nagyon bejött, és most a Nils-el is lett egy érdekes lemezem. Néha zongorázgatok, meg gitározok alap szinten. Ezek, főleg a billentyű,meg néhol a gitár, ahogy írták, tényleg megért volna még egy kis csiszolást. Szerintem a zongorista kifejezetten nem olyan jó zenész a nils ben, mint a többiek. de amúgy tetszik a zenéjük nagy része. Üdv: Ádám.

yaya 2010-06-23 15:17 | Válasz erre | #3
Szia Kedves Ádám:)
Itt a link ahol megtaláltam!
http://www.nils.hu/
Kellemes nézelődést és hallgatózást:)
Kíváncsi vagyok a Te véleményedre:)
Üdv.Brigi

Ádám 2010-06-23 11:25 | Válasz erre | #2
Már megint egy cikk, amit gondosan elolvasva az ember azonnal kedvet kap, hogy meghallgassa a lemezt, amiről szól. Szeretem, hogy minden kritikát úgy írtok meg, hogy az embert azonnal érdekelni kezdi a főszereplő zenekar, még akkor is, ha előtte esetleg sosem hallott róla. Esküszöm megveszem, már csak azért is, mert nagyon kíváncsivá tettetek. Meg azért, mert nagyon kiváncsi lettem a dalszövegekre. Brigi! Te hol találtad meg a honlapjukat? (köszi a segítséget előre is) Üdv: Ádám.

yaya 2010-06-22 16:50 | Válasz erre | #1
Sziasztok!
M.S cikke olvasása után kicsit kutakodtam a zenekar után.Ráakadtam a honlapjukra és ott láthattam egy kis előzetest a készülő videóból.Ha már ott jártam ,akkor megnéztem pár produkciót is és érdekesnek találtam.De ahogy M.S írta, valóban úgy van, szerintem is egy bizonyos réteghez szól leginkább! A szövegeket értelmezni kell! De a célközönséghez ahogy eljut az anyag biztos vagyok benne, hogy talál mindenki magának való kedvenc dalt a lemezről:)Jani hangja magasabb hangtartományban jobban tettszik, de ez csak legyen az én véleményem! Egybevéve amit hallhattam érdekes és többszöri meghallgatásra egészen élvezhető!Köszi a cikket M.S!
Üdv.Brigi

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Tanguy apó műkereskedésének kirakatába gyakran ki voltak téve fiatal művészek munkái. Egy járókelõ megpillantott a kirakatban egy Cézanne csendéletet, mely négy almát ábrázolt. Betért a kis üzletbe, s megkérdezte, mennyibe kerül a kirakatban lévõ kép?
 
Shaw nyomtatott meghívót kapott egyik hölgyismerősétől, akit különösebben nem kedvelt.
Aforizmák
„A céltábla nem lőhet vissza."
Molnár Ferenc
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ