Brandon a saját maga által írt, és hangszerelt nótákat eredetileg az anyazenekarnak szánta, jelesül: legyen ez a Killers soron következő stúdióalbuma. Ám a csapat maradék három tagja, (Mark Stoermer, David Keuning, és Ronnie Vannucci) nem fogadta az ötletet kitörő lelkesedéssel, majd később kerek perec kijelentették: semmilyen formában nem kívánnak részt venni a produkcióban, inkább szabadságra mennek.

Az okokat és a részleteket számtalan zenei szaklap különféleképpen taglalja, ám a teljes igazság a totális elzárkózás mibenlétéről nyilván örökre titok marad. 

Brandon egy percig sem esett kétségbe. Ilyen esetben sok szólóénekes elkeseredésében a fiók legmélyére hajítja a nyersanyagot, amely rendszerint ott lapul az idők végezetéig. Nem így hősünk, aki gondolt egy merészet, és összetrombitálta Nagy-Britannia (Olaszország, és Németország, valamint az USA, és egy esetben Lengyelország) azon csúcszenészeit, akik nélkül az alternatív popzene, mint fogalom, gyakorlatilag nem is létezhetne. Brendan O’Brien, Stuart Price, Josh Baker, Daniel Lanois, Victor Indrizzo, Nicolas Essig, Peter Stanislaus, Martin Cooke – csupán néhány név a lemezről. Ők akkora nagyságok a saját területükön, hogy kis híján az „égig érnek”. Ezek az emberek együtt alszanak a hangszereikkel, és bátran állítható, hogy a szakmájukon kívül az égvilágon semmi más nem foglalkoztatja őket. Ha mindannyiuk platinalemezeit élével egymásra állítanánk, a torony nagyon messziről, szabad szemmel is jól látható lenne.

A felvételeket sem bízták a véletlenre. Az anyag szinte dalonként stúdióról stúdióra járt, (Born Studios  NV Las Vegas, Mass Choir, Henson Recording Hollywood stb.) Na, ezeken a helyeken lehet olyan high-end minőségű felvételt készíteni, amely emberi fülnek jóval több mint audiovizuális orgazmus. A felvételkészítés során mégis felmerültek olyan jellegű nehézségek (Flowers elégedetlensége), hogy Mark kivételével egy-egy dalban (tényleg csak kevésben) – ha nem is jó szájízzel, de szerepet kellett vállalni az eredeti tagoknak is. Na most, akkor szólólemez, vagy nem az? 

A fentiek ismeretében joggal gondolhatnánk, hogy az album a mindent visz kategóriába tartozik, Brandont rövidesen dobálni fogják Grammy díjakkal, és természetesen ez lesz az év „szólólemeze”.


Most tessék figyelni! Nem ez történik. A lemez többszöri meghallgatásra is idegen, erőltetett, túlbonyolított hatást kelt, és bár a Killers miatt teljes erőmből próbáltam „elfogulni”, az anyag a legnagyobb jóindulat mellett sem lopta be magát a szívembe. A szerző igen nagyot akart dobni, de elvitte a saját lendülete. Tetszenek ismerni a mondást: „Sokat akar a szarka…” Zenehallgatás közben többször is elemi erővel hasított belém a felismerés, az örök érvényű szabály: „a kevesebb néha több”.

Komolyan sajnálom, mert Brandon Flowers lágy, kellemes, többtónusú énekhangja, és nem utolsó sorban kiemelkedő tehetsége ennél klasszisokkal többet érdemelne. Ugye a „Human” nem véletlenül trónolt a nemzetközi slágerlisták élén hosszú hónapokig? Ugye a dalból készített remixeket (köztük az enyémet is) nem véletlenül játsszák a rádiók máig is, szinte napi rendszerességgel?

De mi mondható el erről a projektről? Elképesztően jó hangszerelés, ízlésesen kiválasztott sound-ok, hibátlan ének- és vokál-sávok bármely mélységben és magasságban. Elsöprően jó zenészek, utánozhatatlan játéktechnikával, majd mindebből egy meglepően gyengécske végeredmény. Sajnos ez így sikerült. Hiányzik az erő, valamint az egységes, jó hangzásvilág.

A Killers lemezek élnek, lélegeznek, magukkal ragadnak, szenvedélyesek és brutálisan jól szólnak. Erről az albumról sajnos a fenti felsorolásból egy sem mondható el. Csak az, hogy annak ellenére, hogy vélhetően dollár százezreket költöttek rá, mégis nyögvenyelős és öncélú. A megrögzött Killers rajongók ennek ellenére meg fogják vásárolni. Azután idővel visszateszik a lejátszóba a „Human”-t, és mélységesen egyetértenek majd velem.

Hogy mi a tanulság? Az, hogy ha túl sok kiváló építész épít tornyot, (Bábelre gondolok), és mindezt kissé öncélúan, egoista módon teszik, a végeredmény esetlegesen alulmúlhatja a várakozásokat. Hiába, no! A történelem megismétli önmagát. Brandon jól tenné, ha visszatérne saját zenekarához, és újra kezdené ezt az egészet. Mert még sok-sok Killers lemezt akarunk, a megszokott színvonalon.

M.S.

A lemezt kiadja a Universal Music