Tisztelt Szakszervezeti Tag!
2022. június 28-án a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete végre megtartotta tisztújító Küldöttgyűlését.
Százezer forint támogatást kap minden friss diplomás színész az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettől.
Ha gyermeke "tanulási problémára" vagy "viselkedési rendellenesség" miatt pszichiátriai szereket szed, és úgy érzi, hogy a gyermek állapota semmit sem változott vagy rosszabbodott emiatt, keresse az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt. Az alapítványtól ingyenes tájékoztató kiadvány is kérhető a hiperaktivitás témájában.
Ha Ön vagy szerette segítségre számított a pszichiátrián, de ehelyett borzasztó tapasztalatai voltak (pl. bántalmazás, egészségkárosodás, gyógyszerfüggőség), hívja ingyenes jogsegélyszolgálatunkat!
A járvány miatt csak technikai közvetítéssel tudott összejönni december 7-én a Kongresszus által választott új Szövetségi Tanács, amelyben persze sok olyan kollégánk kapott újra bizalmat, akik már évek, évtizedek óta végzik ezt a munkát választóik töretlen bizalma mellett.
Kritika az Egy Kiss Erzsi Zene: Ugató című albumáról
Tudatos népbutítás, vagy öncélú exhibicionizmus?
Dátum: 2010. november 8., hétfő, 16:15

Eszembe jutott erről a lemezről valami. Egyfelől az, hogy kritikát kellene írni róla, de nem lehet, ezért – magamhoz képest kissé rendhagyó módon – inkább csak egy eszmefuttatást teszek közzé. Másfelől az, hogy kiskoromban rettentően utáltam a grízes tésztát. Elém rakták, tologattam a tányéron, próbáltam időnként egy-egy falatot magamba tuszkolni, rágódtam rajta sokáig, de elfogyni az istenért sem akart. Pontosan így jártam az Egy Kiss Erzsi Zene Ugató című lemezével is.
Lassan három hete hallgatom. Naponta két-három track-et sikerül magamba tömni, de azt is nehezen, nyögve nyelősen. Inkább tologatnám a tányéron. Reméltem, hogy csak időt kell neki adni, és megbarátkozom vele, de bárhogy erőlködöm, nem megy. Képtelen vagyok megemészteni. A zene szent művészet, amivel kiválóan lehet üzenni. Hittem, hiszem, hogy a muzsika azért van, hogy így vagy úgy szórakoztasson, hogy hozzátegyen valamit az életünkhöz. Hogy kiszínezze a szürke hétköznapokat, hogy kellemes érzéseket – uram bocsá’ érzelmeket keltsen belőlünk. Ez sikerült. Visszafogott dühöt és csalódottságot vált ki belőlem, és ahogy olvasom a szakmai kommenteket, nem vagyok egyedül – bár mások véleménye most nem befolyásolhat.
Kiss Erzsi egy nemrég megjelent interjúban ezt a „saját maga által teremtett szabad zeneiségnek” titulálta. Ha ez a szabad zeneiség, akkor a mai kortárs kultúrának nincs alsó határa. Erzsi, aki végzettségét tekintve kirakatrendező és dekoratőr, ismét egy cd korongon próbálgatja szárnyait. Megint valami nem létező, agyoneffektezett, halandzsa nyelven „énekel”, és adja át mélyenszántó gondolatait, valamint építő jellegű mondandóját.
Az anyag egyébként zeneileg döbbenetesen jó. Ha ezt a nem létező nyelven való ambivalens éneklésszerűséget le lehetne róla valahogy képzelni, még élvezhető is lenne. Ami nem véletlen. Csupa olyan zenész vállalt rajta szereplést, akik egyébként saját hangszerük mesterei.
Megpróbáltam „széthallani” a sávokat – és le a kalappal! A basszus, a dobok, a gitárok, a vonósok, a fúvósok külön-külön hozzák a maximumot. Ám amikor az egész szólal meg egyszerre, akkor valahogy elvész a lényeg. Ahhoz is nagy tehetség kell, hogy az amúgy zseniális zenészek egy produkcióban ennyire a felszín alatt maradjanak. Csak meglep, hogy miért adják hozzá a nevüket. Csejtei Ákost a szaxofonjával, Tompa Ákost a trombitájával hetekig tudnám hallgatni. De nem egy ilyen lemezen! Apropó Csejtei művész úr… Elfogadta a felkérést, elment a stúdióba a szaxofonjával, és biztos vagyok benne, hogy vitte a tőle megszokott vérprofizmusát is. Igen ám, de a hangmérnök tizenkilencre lapot húzott, és gyakorlatilag annyira visszahúzta a szaxit, hogy abból egyetlen árva hang sem hallatszik a lemezen. Érthetetlen koncepció. Legalább ami biztosan jó, azt tolták volna előtérbe.
Mindig említést teszek arról, hogy egy anyag technikailag miként szól. Most kár lenne ebbe nagyon belemélyedni. Röviden: rosszul. Nem egységes, a hangerő-tartományok arányaikban nincsenek a helyükön, fölöslegesek a panorámák, de ami a legrosszabb: a lemez alapzaja kifejezetten bántó. A hibás fédeléseket laikus fül főként a „dalok” végén érzékelheti, ahol egy csapásra szűnik meg a súgás. Mintha nem egy cd-t hallgatnánk, hanem valami – nagyi padlásán talált – régi szalagot. Rossz a keverés, a sávok helyenként kioltják egymást, helyenként meg egymás alapzaját erősítik. De ez csak a jéghegy csúcsa. Nem ettől rossz hallgatni.
Valahol olvastam, hogy a szakma kikéri magának a tudatos zenei „népbutítást”. Jogos. De ez a lemez véleményem szerint nem tudatos, inkább valami öncélú magamutogatás, ami nem lenne baj. Mindenki úgy értelmezi a művészetet, ahogy akarja. Úgy undergrundkodik, ahogy neki tetszik. Játsszunk, zenéljünk, jam-elgessünk, ha ebben leljük az örömünket. De könyörgöm! Miért kell ezt mindenáron lemezre vinni, és ráerőltetni az emberekre? Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik most nyitogatják a fülüket, és ezzel találkoznak életükben először? Ők el fogják hinni, hogy ma Magyarországon zeneileg ez a trend, ami nagyon rosszat szül. Felelősséggel végig kellene gondolni! Annyi, de annyi tehetségtől duzzadó produkció porosodik országszerte a fiókokban. Nagynevű zenei alapítványoknak azokat kellene inkább támogatni. Fontos lenne, hogy értéket, hogy maradandót hozzunk létre, mert sajnos nem állunk túl jól manapság.
Ha már gondoltam rá, leírom: szegény Erdős Péter forog a sírjában. Ha élne, az ilyen anyagok abba a kerületbe sem juthatnának be, ahol a lemezkiadók vannak.
Ami engem illet, elnézést kérek mindenkitől, akinek ez tetszik, de tudniuk kell; ha nem lépnek túl ezen zeneileg és ízlés tekintetében, akkor nem tudják mit veszítenek.
Feldobok egy R.E.M. lemezt, és megnyugszom. Tartsanak velem!
M. S.
A lemezt a NarRator Records adta ki.
Hozzászólás
Hozzászólások
|
|
Galéria
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Kiplingtől, a világhírű angol írótól egy táraságban megkérdezték, hogy szerinte kik kormányozzák a világot: a férfiak vagy a nők?
Egyszer azt kérdezte egy lord G.B.Shaw-tól:
– Igaz, hogy az ön apja szabó volt?
– Igaz! – felelte az író.
– Akkor miért nem lett ön is szabó?
Aforizmák
„ Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött."
Karinthy Frigyes
|
|