Kritika az Álomszép 3. című lemezről
Félbehagyva és félrevezetve
Dátum: 2010. december 11., szombat, 14:56
Bizek Emi zenetanár. Az ELTE ének-, zenetanár, karvezetés szakán végzett. Zeneszerzőként több mint 50 saját művet jegyez. 2005-ben egyik szerzeményét beválogatták az Eurovíziós Dalfesztivál hazai elődöntőjébe. Kepes András „Világfalu” című televíziós sorozatához szerzett filmzenéiért 2006-ban Fonogram-díjat kapott.

Az „Álomszép – zene babáknak és mamáknak” című sorozat első lemeze 2007-ben készült el, és egyetlen év alatt dupla platina lemez lett. Hazánkon kívül eddig tíz országban forgalmazták az albumait. Mára a 2008-ban megjelent második korong is aranylemez lett. Most megjelent a sorozat harmadik része, az Álomszép 3.

Amikor a kézbe vettem, első gondolatom az volt, vajon férfiember létemre miként írhatok hiteles kritikát egy kismamáknak készült lemezről? A szakmai állásfoglalás természetesen azonnal „megfogant”, de ez – ebben az esetben – jól érezhetően kevésnek bizonyult Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy eddig még sosem alkalmazott cselhez folyamodom, és segítségül hívok egy gyakorló anyukát, aki nemrég volt kismama, és véletlenül nem tökéletesen süket, valamint kifejezetten szereti a zenét.  Most rendhagyó módon 2in1 véleményt kap a kedves olvasó. Közösen ültünk le és hallgattuk meg a lemezt, majd minden track után élménybeszámolót kértem.

Az albumon hat „dal” szerepel. Az teljes játékidő 42.18 perc.

A szülészeti klinikák talán örülnek majd ennek a kiadványnak, mert mindig akad, aki különleges, alternatív elbánást igényel gyermeke megszületésénél.

Relaxációs dalok akartak készülni, de a célt csak rövid ideig, és akkor is csak átmenetileg sikerült elérni. Nézzük részletesen: 

Minimalista hangszerelés, amellyel természetesen nem lenne baj, hiszen ez a műfaj nem igényel különösebb cifrázást, sőt, kifejezetten rontana az összképen, ha nagyzenekari megoldásokkal lenne teletűzdelve. Az alkotó itt is, mint az előző két albumon, track-enként maximum 3-4 hangsávot, (egyszerre két hangszert) használ. Zongora, hegedű, ének. Aztán zongora, fuvola, ének, majd zongora, cselló, ének. És ezek variációi. A hangszerek kiválóan működhetnének együtt, de nem ebben a formában! A zongora az egy ujjas játéktechnikával, (mintha egy négyéves kisgyermek játszana, aki tegnap kezdett barátkozni a hangszerrel), tele értelmezhetetlen, feszes harmóniamenetekkel, és ami a legbántóbb, számtalan elütéssel.  

Az effektezetlen, helytelenül bemikrofonozott hangszer kifejezetten rossz minőségben szólal meg. A hangszín csontos, karcol, egy idő után a csodálatos, mesebeli zongora, a földkerekség legvarázslatosabb hangszere inkább idegesítő, mintsem nyugtató hatású. Később belép egy „gumi” hegedű, (nem élő), valami szintetikus hangszínen, amely valamilyen olcsó szintetizátorból származhat, de ami a legnagyobb baj, hogy bár lágyan simogatnia kellene, ehelyett nagyon hangosan támad és hivalkodik. Szinte megerőszakolja a zenét, és a hallgatóját is.   

Ezt a szarvashibát sajnálatos módon minden zeneszámban megtaláljuk. A rossz hangszerelés, a még annál is rosszabb hangmérnöki teljesítmény teljesen kizökkenti az embert a már esetlegesen kialakult nyugalmi állapotából. Erre panaszkodott a kismama is, és arra, hogy az énekhangként titulált dúdolás túl egysíkú, a hangszín bántó és unalmas (bár nyugtatónak, ellazuláshoz szánták), megközelítőleg sem látja el a funkcióját. A dúdolás, mint aláfestés az első négy track-ben alig különbözik egymástól.

Az ötödik, „Mesesziget” című szerzeményben hallható az első pozitív változás és a többszörözött énekszólam. Kismamánknak ez a dal nyerte el legjobban a tetszését, erre tudott először igazán kikapcsolni. Nekem sok minden eszembe jutott róla, kivéve egy meseszigetet. Biztos nem elég élénk a fantáziám.  

A lemez utolsó, „Nyugalom” című track-jét levezetésnek szánta az alkotó, de az embernek olyan érzete támad, mintha egyszerűen nem lenne befejezve. Vártuk a folytatást, és vártuk és vártuk… de nem jött! Nyissz, és vége. Lecsengetésről szó sincs. Remélem, nem egy hibás lenyomatot kaptam kézhez. Azt nem tudom, hogy ebből arany-, illetve platina lemez lesz-e, de az első kézből kapott vélemény, amit ezúton is külön szeretnék megköszönni, nem ezt bizonyítja. Ámbár, ki tudja, hogy itt ma miből, mitől, és miért lesz valami arany vagy platina? Sajnos úgy érzem, hogy egy komplett réteget vezettek valamelyest félre.

Egy biztos! A gondolat és az alapötlet zseniális, gondolkodás nélkül díjazandó. Mindenképpen dicséretes, ha valaki zeneszerzés közben kisbabákra és várandós anyukákra gondol. De maradjunk annyiban, hogy ebben a műfajban ennél az anyagnál százszor jobb, igényesebb, szakmaibb és funkcionálisabb produkciók találhatóak a piacon. Csak alaposan körül kell nézni. Nem sorolok fel sok példát, de akinek fenntartásai vannak, az hasonlítsa össze ezt a lemezt mondjuk Kövi Szabolcs bármelyik albumával. A különbség erősen „fülbetűnő” lesz. Fonogram díj ide, Eurovíziós Dalfesztivál oda, nem merném szívből ajánlani ezt az albumot. De ne feledjük:  ízlések és....babák máshogy jönnek világra!

S. M.

Kiadja az EMI Zenei Kft.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Ádám 2011-01-20 14:00 | Válasz erre | #5
Biztos olvasott már valahol tőled néhány sort. :)))))

gabi 2011-01-04 08:34 | Válasz erre | #4
Sebi, miért feltételezed már előre, hogy ha itt valamiről kritika jelenik meg, akkor rögtön jönnek ellenében az "örök kardoskodók"?

sebi 2011-01-04 08:25 | Válasz erre | #3
Dicséretes hát! csak akkor azt tegye profi és hozzáértő módon! Meghallgattuk. (Belehallgattunk)
A fiam már három éves, őt történetesen nem érdekelte! A feleségem fel volt háborodva, inkább idegesítőnek találta mintsem nyugtatónak. Azt mondta, hogy ettől inkább "koraszült" volna. :) Szerintem meg szó szerint sekélyes és unalmas lemez. A cikk (teljes joggal) elég negatív. Csodálom, hogy az örök kardoskodók még nem szólaltak fel a védelmében, mint anno a Kiss Erzsi "zene" kapcsán. Lehet, hogy most ők is érzik hogy ez valóban elég gyengécske?

Anna 2010-12-13 14:24 | Válasz erre | #2
Igen! Jórészt egyet kell értenem. Nekem ennek a sorozatnak az első cd-je van meg, még akkor vettem, amikor a kislányommal voltam várandós. Nagyon vártam, hogy hazaérjek vele, de nem hozta a várt hatást. Így a másodikat már nem vettem meg. A cikknek van egy nagyon fontos, és nagyon igaz mondata: Ebben a műfajban sokkal jobb zenék is vannak a piacion. Relaxációs zenéket hallgattam a terhességem alatt, és közvetlenül a szülés után is. De nem ilyet. Van jobb. Kellemes ünnepeket a művész világnak! Üdvözlettel Major Anna

yaya 2010-12-11 18:55 | Válasz erre | #1
Valóban dicséretes, ha valaki a várandós kismamákra gondol és relaxációs zenét komponál részükre. De úgy gondolom, ha azzal többet ártanak, mint használnak, talán nem kellene kiadni ! Történetesen hallottam a lemezanyagot és a cikk írója semmiben sem túlzott. A fülnek igen bántó részeket tartalmaz és nem hinném, hogy ez alkalmas a kismamák megnyugtatására. Az pedig zseniális ötlet, hogy egyből olyan egyén is hallotta akinek szól ez a lemez. Így mindenképpen első kézből kaphatjuk a reakciót, miként is hat egy újdonsült kismamára. Ahogy olvasom nem túl jól...! Talán ha ilyen érzékeny rétegnek komponálnak zenét, mint a kismamák, azt mindenképpen csak és kizárólag profin és profik tegyék !!!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
X. Ince pápa, amikor meglátta tulajdon arcképét, amelyet Velázquez festett, így kiáltott fel:
 
Varsányi Irén, a Vígszínház nagy művésze az utcán összefutott egy színészkollégájával.
Aforizmák
„ Némelyeknek az a dicsőségük, vagy érdemük, hogy jól írnak, másoké pedig az, hogy nem írnak"
La Bruyére
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ