Horgas Eszter korábban olyan nagyságokkal játszott együtt, mint Al Di Meola, Nathalie Cole vagy Rhoda Scott. Számtalan stílusban kipróbálta már magát, de szerencsére mindig új kihívásokat állít maga elé – ahogy ez egy kreatív, és sokszínű művészhez illik.

Amint a cím is jelzi (Tangó, teljes gőzzel), a művészek ezúttal a latin zene felé mozdultak, azonban e tematikus lemez messze nem néhány újra feljátszott klasszikust tartalmaz. Ellenkezőleg: sokszínű munka, amely afféle játékos műfajkísérletnek is nevezhető. Közben minden zenész elegendő teret kap egy kis szólózásra, így a végére összehangolt és – ami még fontosabb – világszínvonalú produkciót kapunk.

Hallhatunk feldolgozást Astor Piazollától, a műfajt megújító mestertől, akit David Yengibarian is feldolgozott legutóbbi lemezén. A kezdő Latin Tango után olyan tételek csendülnek fel, mint a pattogó basszusgitárral felturbózott Fugata, a nyugtató Milonga del Angel vagy a Libertango, amit sokan Grace Jones-tól ismerhetnek. Az Invierno Porteno-ban egy Bach melódia csendül fel, így a klasszikus zene felé is kalandozunk, a pihentető  középrész után pedig a végére is jut meglepetés, a Metal Pesato ugyanis a rockzene felségterületére merészkedik.

Horgas Esztertől és muzsikus társaitól – Cseke Gábor zongora, szintetizátor; Hárs Viktor basszus; Gyenge Lajos dobok, ütőhangszerek; Meskó Ilona zongora; Dajka Krisztián gitár; Kurucz Krisztián gordonka; Gazda Bence hegedű; Milos Punisic harmonika – a műfajok kavalkádját hallhatjuk a most megjelenő lemezen. Astor Piazzolla argentin tangóin túl, a klasszikától a rockig teljes képet kaphatunk a zenei nyelv határok nélküli világáról. A vágytól a beteljesülésig lüktet a zene, a kilenc muzsikus mintha ezer hangszeren mesélne a nagyérdeműnek. A korong az életünket akarja a maga sokszínűségében megmutatni, akár csak a tangó, amely köztudottan a legimprovizatívabb tánc. A férfi vezet és a nő soha nem tudhatja, mi lesz a következő lépés. Testével, lelkével, minden porcikájával azt lesi, hogyan tud a másikba olvadni, és minden mozdulatát, rezzenését maradéktalanul lekövetni.

„Fekete és piros, érzéki és szenvedélyes, véres és gyengéd, őrült és mámorító.  Férfi és Nő tánca, játéka, egymásba bújócskázása.” – A művésznő ezeket a gondolatokat fűzte legújabb remekművéhez.

„Egyszerre szenvedélyes és éteri, kihívó és szemérmes, vibráló  és szende, provokáló és visszahúzódó. Olykor az érzéki szenvedély, a zabolátlan szabadság, a perzselő vágyak elbukó-diadalmas Carmen-je, olykor a harmónia, a tisztaság, az átszellemültség üdvözült Máriá-ja.

A lemezborító csodaszép, a design a lehető legmodernebb. Kinyitva, becsukva egységes, a végletekig megtervezett, ízléses produktum. Az a kiabálós fajta: „vegyél le a polcról, vigyél haza gyorsan”!

Az anyag hangzása, minősége, csakúgy, mint a tartalom, gyakorlatilag mestermunka. A kiváló, és méltán népszerű Rozgonyi Péter /Rozi/ keze, illetve füle munkáját dicséri. Színtiszta, kristályos, a műfaji ütközések ellenére tökéletesen egységesre kevert, ízléses mastering-el lett lezárva. Talán egy track-ben került a fuvola túlságosan előtérbe, de mivel több különböző hifi rendszeren is tesztelgettem, ez sem feltétlenül számít hibának. Alapszabály, hogy a főszereplő hangszer némileg több teret kap, és leheletnyivel előrébb lép a többihez képest. Ízlés kérdése, hogy ez bántja e valakinek a fülét, vagy sem.

Végezetül engedjenek meg egy személyes anekdotát. Egy nagyon jó barátom és kollégám, aki nem mellesleg szintén nagy név a hangmérnökök között, egy beszélgetésünk alkalmával tett egy megjegyzést, amelyet nem tudok szó nélkül hagyni. „Igen igen! Eszter kottából a világon bármit el tud játszani”! A hangsúly ez esetben a kottán volt. Éreztem az élt, és éreztem az iróniát. De könyörgöm, lássuk be! Ez manapság így, ebben a formában sajnos nem sok zenészről mondható el kicsiny hazánkban!

Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki egy kis igazán igényes muzsikára vágyik!


M. S.


Kiadja: a Narrator Records