Farinelli idejében ókori eredetű szokás szerint a fiatal fiukat kasztrálták, hogy a mutálás elkerülésével megmaradjon gyermekhangjuk fekvése (szoprán, alt). A műtét nemcsak a hang mutálását akadályozta meg, hanem a hormonális változások - no meg a sok és intenzív éneklés - nyomán a bizonyos mellkasi elváltozásokhoz is vezetett, ez pedig rendkívüli technikai lehetõségeket nyújtott és különleges dinamikai hatásokat tett lehetõvé.

A XVI. században kasztrált énekesek énekelték a pápai énekkarban a szoprán szólamokat, a legfontosabb szerepet azonban a XVII.-XVIII. századi itáliai operában kapták. Bár a műtét illegális volt, a mesés karrier reményében évente 4000 kisfiú került kés alá, ám közülük csak minden másodiknak sikerült érvényesülnie.

Carlo Broschi - aki Farinelli néven kora egyik legismertebb operaénekese volt - Nápolyban született 1705-ben. Rómában debütált 1722-ben, s pályafutása során számtalan európai operaház színpadán lépet fel: sokat szerepelt Bécsben, Velencében, Nápolyban, Milánóban, Londonban és Párizsban.

Az énekest 1782-ben bekövetkezett halála után a bolognai temetõben helyezték örök nyugalomra.

A olasz tudósok Maria Giovanna Belcastro professzor vezetésével tanulmányozzák Farinelli csontvázát, választ keresve az énekes életével és halálával kapcsolatos kérdésekre. Bevonnak egy akusztikust is, aki a gége és a hangszalag esetleges maradványainak vizsgálatával szándékozik több fényt deríteni arra, mi adta a kasztráltak rendkívüli hangterjedelmét- és erejét.

A csontokból DNS-mintákat is vesznek, hogy megállapítsák, mit evett és milyen betegségekben szenvedett Farinelli, ám a csontváz a kasztráltakra jellemzõ elváltozások tanulmányozása szempontjából is érdekes, a koponya alapján pedig rekonstruálni szándékoznak Farinelli arcát - adata hírül a BBC brit közszolgálati rádió és tévétársaság.

(MTI-Panoráma)