Mindjárt a nyitókoncerten a Suisse Romande világhírű zenekara egy Bartóknak ajánlott mű budapesti bemutatójával lép pódiumra: Eötvös Péter zongoraversenyét a szerző vezényli, a szólista napjaink legkimagaslóbb francia pianistája, Pierre-Laurent Aimard. A zárókoncerten viszont, az ugyancsak várvavárt sztárvendég Royal Philharmonic Orchestra és dirigense, a nálunk most debütáló Daniele Gatti műsorának élén Mozart-nyitány ragyog; e két pillér közötti ívet pedig a jubiláns mesterek minden műfajt felölelő repertóriumának pompás választéka tölti ki. Így például Mozart összes vonósnégyese hat estén, hat különböző, ám egyaránt nemzetközi rangú kvartett (Mosaiques, Carmina, Casal, Petersen, Hagen, Leipzig) tolmácsolásában. Vagy az operabarátoknak szánt különlegesség: a három Da Ponte-librettóra épülő Mozart-dalmű (Figaro házassága, Cosí fan tutte, Don Giovanni) a kiugróan tehetséges Kovalik Balázs merész rendezésében, illetve a csak nagyritkán felcsendülő Il re pastore a Fischer Ádám vezette Dán Rádiózenekar, a Zaide a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Mitridate a Budapesti Kamaraopera produkciójában. És meglepetésül még egy „kortárs Mozart-opera” is színre kerül: az aqua toffana című kompozíció szerzője az énekes-zeneköltő Ágens, aki állandó alkotótársaival, Gergye Krisztián koreográfussal és Tasnádi József képzőművésszel a zenés színház új perspektíváit kutatja. 

             
De természetesen a Mozart-oeuvre más tájait is bejárhatják a fesztivál zenekedvelő látogatói. Névadójának tisztelegve a Salzburgi Mozarteum Zenekara két nagy szimfóniával és az A-dúr zongoraversennyel érkezik hozzánk; az est dirigense Ivor Bolton, közreműködője Lars Vogt zongoraművész. A G-dúr hegedűversenyt az English Concert és vezetője, Andrew Manze hegedűművész  adja elő, a Requiem a Magyar Telecom, a K 205-ös és 251-es D-dúr divertimento a Liszt Ferenc Kamarazenekar, az A-dúr klarinétötös Berkes Kálmán és az általa alapított Tokyo-Budapest Ensemble műsorán szólal meg. A táncművészet főhajtását a Béjart Ballet Lausanne vendégfellépte reprezentálja a Mozart- és Queen-zenékre koreografált, Versace-jelmezeket felvonultató Ballet for Life műsorra tűzésével, a musical világa a Budapesti Operettszínház sikerprodukcióját, Lévay—Kunze Mozart! című  darabját nevezi be hódolata jeléül a zenés színházi események mezőnyébe. S említést érdemel a Petőfi Irodalmi Múzeum egésznapos Mozartiádája is, amelynek keretében művészeti főiskolák növendékei gyermekprogramoktól minikoncertekig, bábozástól videoprojektekig sokféle formában próbálhatják ki magukat, s kóstolhatnak bele a közönséggel való találkozás tudatformáló élményébe.
   
                                           
Hisszük, hogy Bartók drámai életútját is érzékletesen képes megjeleníteni egy zeneünnep, ha gondosan felépített struktúrájában a művek – kiváló muzikológusunk, Kroó György szavait idézve – „egymás kezét fogják”. Mint a Nemzeti Filharmonikusok estjén az 1. hegedűverseny (szólista: Kelemen Barnabás), az 1. zongoraverseny (szólista: Ránki Dezső) és a Concerto (vezényel Kocsis Zoltán). Vagy az Angelica Leánykar hangján felszárnyaló 27 egynemű kar, s a Bázeli Kamarazenekar és Christopher Hogwood interpretálásában elhangzó Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, amit röviddel az említett kartételek után, 1936 nyarán éppen ennek a testületnek írt a szerző. A korszakos jelentőségű Kontrasztokat kétféle felállásban is meghallgathatjuk: a neves Trio Wanderer tagjaihoz – Vincent Coq (zongora),  Jean-Marc Philips-Varjabedian (hegedű) – a nemzetközi hírű Paul Meyer klarinétművész csatlakozik, hazai szineinket ugyanakkor Farkas Gábor (zongora), Szabadi Vilmos (hegedű) és Klenyán Csaba (klarinét) nem kevésbé élvonalbeli hármasa képviseli. A II. vonósnégyessel is két felfogásban szembesülhetünk: a magyar vonósnégyes-kultúra rangidős csapata, a világjáró Bartók Kvartett, és legfiatalabb gárdája, a kirobbanóan talentumos Accord Vonósnégyes műsorán egyaránt helyet kap e mérföldkőnek elismert műremek. A Mikrokozmosz részleteit Érdi Tamás zongorán, Szakály Ágnes cimbalmon játssza, a Concerto két zongorára és ütőhangszerekre a pályafutása 25. évébe lépett Rácz Zoltán jubileumi hangversenyét koronázza meg. Bartók mindhárom színpadi művet egy estén viszi színre az Operaház, de A csodálatos mandarint a Szegedi Kortárs Balett, A kékszakállú herceg várát (Balázs Béla színművét) a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában is megtekinthetjük. A képzőművészek – Konok Tamástól ifj. Durkó Zsoltig, a Budavári Kárpitműhelytől az erdélyi alkotókat felvonultató Vármegye Galériáig – kiállítások egész sorát szentelik Bartók emlékének, Gink Károly nevezetes fotóiból A fából faragott királyfi nyomában címmel a Mai Manó Házban nyílik tárlat.
   
         
   Mindez persze csak ízelítő a fesztivál fókuszába helyezett jubilánsoknak szóló tisztelgésből, de más irányokba indulva is bőven akad szenzációt ígérő program. Bach-estet ad Budapesten a világ legnagyobb pianistái közé sorolt Daniel Barenboim, és ismét elfogadta meghívásunkat – ezúttal Sosztakovics Hegedűversenyének szólistájaként – a fenomenális Maxim Vengerov. A Budapesti Fesztiválzenekar vendége lesz a kínai zongoristacsillag Lang Lang, a 153. szezonjába lépett Budapesti Filharmóniai Társaság együttesével pedig a sikert sikerre halmozó Andrea Lucchesini játssza Chopin e-moll koncertjét. Újra gyönyörködhetünk Christian Tetzlaff mesterhegedűjének dús tónusában is az Accademia Santa Cecilia zenekarának hangversenyén, amit a nálunk még soha nem járt karmestersztár, Antonio Pappano dirigál. Két gyászmisével – Ligeti György illetve Fauré Requiemjével – mutatkozik be a Mátyás-templomban a Stuttgarti Kamarakórus és alapítója, Frieder Bernius; a hangszeres kíséretet a Danubia Szimfonikus Zenekar látja el. A régi zene rajongóinak való csemege a francia barokk jeles szerzőjének, Marc-Antoine Charpentiernek nemrég felbukkant operája, a Három bibliai történet, melynek színrevitelét Alföldi Róbertre bízta a Versailles-i Királyi Kastélyban működő kutatóközpont, s beleegyezett, hogy franciaországi ősbemutatója után a Budapesti Tavaszi Fesztiválon vendégszerepeljen a produkció. Persze – hagyományainkhoz híven – kortárs magyar operát is kínálunk a műfaj híveinek: a fiatal Gyöngyösi Levente lebilincselő Gólyakalifáját remélhetőleg a fesztiválközönség is ugyanolyan tetszéssel fogadja, mint tavalyi premierjén a hazai publikum. 
   
      
Táncpalettánk is számos érdekességgel kecsegtet, melyek közül a Batsheva Dance Company vendégjátéka és a Győri Balett újdonsága, a Kun Attila koreografálta Sacre elé felfokozott várakozással néz mind a szakma, mind a balettimádók tábora. Az operettkedvelők Kálmán Imre örökzöld Marica grófnőjének és Csárdáskirálynőjének tapsolhatnak, míg a Menyasszonytánc című klezmer musical, a Rajkózenekar és a 100 tagú cigányzenekar a folklor iránt fogékony nézőket-hallgatókat szólítja meg. A jazz-szekcióban Mimi Blais ragtime-koncertje, a crossover-fachban a Szombathelyi Szimfonikusok ír-magyar estje fergeteges parádét ígér (az utóbbi közreműködője Sebestyén Márta és a cimbalmos Balogh Kálmán mellett az ír dudás Liam O’Flynn, karmestere a zenekar egykori séfje, Robert Houlihan). S a hab a tortán: Rost Andrea, napjaink tündöklő magyar operadívája meglepetés-koncertjén a hollywoodi sikerfilmek (Baunty, San Francisco) zenéjét jegyző Walter Yurmann  slágereit énekli Fischer Béla és combója kíséretével. Végül még a kiállítások katalógusából is három cím, amely magáért beszél: Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában (Szépművészeti Múzeum), Bartók Béla és a tánc (Bajor Gizi Színészmúzeum), Kanyó Béla: Táncfotófestmények (Kempinski Galéria).

(A programokról a későbbiekben részletesebben is beszámolunk.)