A közlés szerint Ittzés Mihályt keddre virradóra érte a halál. A Magyar Művészeti Akadémia Ittzés Mihályt saját halottjának tekinti.

A méltatás felidézi, hogy Ittzés Mihály számára a fő cél és feladat a magyar zenekultúra szolgálata volt, s ebben útmutató mesterének Kodály Zoltánt tekintette. Azt vallotta, hogy a közösség szolgálatának az egyik legtermészetesebb formája a tanítás, a megszerzett javak továbbadása; tanítás akár iskolai keretben, akár azon kívül, akár szóban, akár írásban.

Ittzés Mihály 1938. október 8-án született Sárkeresztúron.

Zenei tárgyú írásai, zenekritikái 1965-től jelentek meg helyi lapokban, majd 1970-től cikkei, pedagógiai, zenetörténeti és elemző dolgozatai szakmai, kulturális folyóiratokban.

Fontosabb publikációi: "A múlt csak példa legyen." A magyar történelem Kodály Zoltán műveiben (Kecskemét, Kodály Intézet, 1996); 22 zenei írás - Kodály és. elődök, kortársak, utódok (Kecskemét, Kodály Intézet, 1999); Zoltán Kodály, In Retrospect. A Hungarian National Composer in the 20th Century on th Border of East and West (Kecskemét, Kodály Institute, 2002); Bárdos Lajos - kismonográfia (Budapest, Mágus, 2009).

Oktatott Győrben 1963 és 1970 között a Zeneművészeti Szakiskolában szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét; szimfonikus és kamarazenekar vezetését. Kecskeméten 1970 és 1973 között a Kodály Iskolában gimnáziumi énektanár és karvezető volt. 1973-ban a kecskeméti Kodály Intézetben szolfézst, zeneelméletet, zeneirodalmat, népzenét, karvezetést tanított. Tanára és előadója volt a kecskeméti Nemzetközi Kodály Szemináriumok, helyi és országos továbbképzéseknek 1970-ben.

Ittzés Mihály 2012-óta tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, a Magyar Kodály Társaságnak társelnöki tisztét 2007 és 2012 között, elnöki tisztét 2012 óta töltötte be. Tagja volt a Nemzetközi Kodály Társaságnak (IKS); a Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak; a Bárdos Lajos Társaságnak; a Liszt Ferenc Társaságnak és a Kórusok és Zenekarok Szövetségének (KÓTA).

Ittzés Mihály munkásságát Apáczai Csere János-díjjal (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével (1998), Szabolcsi Bence-díjjal (2011), valamint a Kodály Zoltán Közművelődési Díjjal (2002), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díjával is elismerték.

(MTI)