Francia gyökerű nemesi ősei a Felvidékről kerültek szülővárosába, Szolnokra. Kitűnő eredménnyel végezte a gimnáziumot, a tanulás mellett úszott, vízilabdázott és tangóharmonikázni - ez volt első hangszere -, majd szaxofonozni tanult, néptáncra járt. A Radio Luxembourg és az Amerika Hangja zenei programjait, édesapja dzsesszlemezeit hallgatta, a középiskolában Rock néven együttest alapított, amely a nevének megfelelő zenét játszott. Apja ösztönzésére ment a Műegyetemre, ahol három évig autómérnöknek tanult, de 1961-ben felvették a Konzervatóriumba, ami eldöntötte a jövőjét.

Többek közt a Műegyetemi Szimfonikus Zenekarban is játszott, 1958 őszén velük lépett fel életében először a Zeneakadémián. Egyik alapítója volt a Közgazdasági Egyetem klubjában megalakult Ifjúsági Jazzegyüttesnek, a formációban öccse, Péter szaxofononozott, fuvolázott. A Bergendy nevet 1962-ben vette fel a zenekar, és ő lett a zenekarvezető. 1962 végétől az Ifjúsági Park téli helyiségében, a belvárosi Dália presszóban, nyáron pedig az Ifiparkban játszottak rendszeresen.

Amikor a beathullám Magyarországot is elérte, a közönségük fogyatkozni kezdett. A fiatalok fúvósok helyett gitárzenét akartak hallani, ezért a zenekar 1964-ben kibővült egy gitárossal, és már Shadows-számokat is játszott. (Bergendy állítólag Szörényi Leventét is hívta, de ő csak úgy lett volna hajlandó csatlakozni, ha bátyját, Szabolcsot hozhatja basszusgitárosnak.) A képzett zenészekből álló Bergendy-együttesnek komoly szakmai becsülete volt, lemezfelvételtől rádiós élő adásig, koncertturnétól a Táncdalfesztiválig mindenhová hívták őket. Fontos szerepük volt Zalatnay Sarolta első rádió- és tévéfelvételének elkészítésében, segítették pályáján Komár Lászlót, Máté Pétert és Katona Klárit.

Tagcserék után 1967-től két és félévig Svájcban, Németországban és a skandináv országokban "vendéglátóztak". A hazatérés után már másként muzsikáltak, a dzsessz, a soul és a rock olyan egyvelegét játszották, amely "fúziós zeneként" igazából csak néhány év múlva lett itthon kedvelt. 1969 őszén megnyílt a saját klubjuk a Ganz-Mávag Művelődési Házban. A következő évben csatlakozott hozzájuk Latzin Norbert billentyűs-zeneszerző és Demjén Ferenc basszusgitáros-énekes-szövegíró; az invenciózus komponista és a karakteres, bársonyos hangú frontember belépésével új fejezet kezdődött az együttes életében. Az 1970. december 31-i szilveszteri tévéműsor révén egy csapásra országszerte népszerűek lettek, ez a sok sikert és slágert hozó korszak 1976-ig tartott.

Kiszolgálták a közönségízlést, de eleget tettek a szakmai elvárásoknak is. 1972-ben megjelent első, saját számaikat tartalmazó albumuk Jelszó: LOVE - szeretet címmel, amelyet aztán követett a többi népszerű korong. Olyan slágerek születtek, mint a Jöjj vissza, vándor (Demjén első dalszövege), Napot akarok látni, Fázom, Mindig ugyanúgy, Sajtból van a hold, Darabokra törted a szívem, Iskolatáska. Ez utóbbi A Hétfő (Hét fő) című korongon hallható, amely az első magyar konceptalbum (a nap minden órájához tartozik egy dal) és az első hazai könnyűzenei dupla lemez is volt.

Demjén és a többiek zenei elképzelései 1977-re szétváltak. Az énekes a slágeres, rockos irányba lépett tovább, megalakítva a V Moto Rock együttest, a Bergendy pedig a dzsessz-rock hullámot próbálta meglovagolni, kevés sikerrel. Bergendy István azóta is neheztel Demjén "Rózsira", hogy faképnél hagyta őket, pedig náluk lett népszerű.

Az együttes néhány dzsesszfesztiváli koncertlemez után 1980-tól sikeres mesejátékokat, gyermekalbumokat készített: Bergendy István szerezte a Süsü, a sárkány, a Süsüke, a sárkánygyerek, a Futrinka utca és a Sebaj, Tóbiás tv-sorozatok, a 24 részes Én táncolnék veled című tv-tánciskola zenéjét, musicaleket írt (Kártyaaffér hölgykörökben, Mesélj, Münchhausen, Bohóc az egész család, Robinson és Péntek, Dobszó az éjszakában, Ördög bújjék...) és egy rock-kantátát is (A rendíthetetlen ólomkatona). A Süsü bábfilm dallamát akkoriban gyermek és felnőtt egyaránt dúdolta az egész országban.

Az 1980-as évtized elején Bergendy István megalakította a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekart, amelynek tizenkét tagja közül nyolc volt zenész, négy pedig énekes és vokalista. Az együttes a 20. század mindenfajta könnyűzenéjét, tánczenéjét adta elő show-szerűen elegáns egyenruhákban, igényesen. Bálok rendszeres fellépői voltak, tánciskola felvételeik lemezen, televízió-sorozatban és videokazettán is megjelentek. 2009 októberében a zenekart kisebb létszámú együttes váltotta fel, amelyet két éve feloszlatott.

A magát 1971 óta kopaszra nyíró zenész az egykori Ifjúsági Parkban ismerte meg leendő feleségét, akit 1966-ban vitt oltár elé, s két gyermekük született. Bergendy Istvánt számos szakmai elismerése mellett 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2011-ben pedig kiemelkedő zenei és előadóművészi tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.

(MTI)