A Gryllus név szinte már fogalom, nemcsak a gyerekek, de a szülők körében is, hiszen Vilmos és testvére, Dániel a Kaláka együttes tagjai, Dániel lánya, Gryllus Dorka a színészi, fia, Samu pedig szintén a zenei pályán ért el sikereket, Vilmos fia, Ábris zeneszerző-vizuális médiaművész.

Családja cipszer (szepességi szász) eredetű. Mindkét szülőjének műszaki foglalkozása volt, apja építészmérnök, anyja cukoripari kutatóvegyész, feltaláló. A családban fontos szerepet töltött be a házi muzsikálás, anyjuk zongorázott, Vilmos, akit nagyapja ötéves korától tanított a hangszerre, csellózott, Dániel klarinétozott, és szinte mindenki énekelt is. Vilmos a Kodály-módszer szerint tanító Lorántffy Zenei Általános Iskolába járt, s nagyon izgulós lévén soha nem gondolta, hogy zenészként lép egyszer színpadra. Tehetsége alapján konzervatóriumban lett volna a helye, ám szülei ragaszkodtak hozzá, hogy "legyen papírja arról, hogy ért valamihez." El is végezte a műszaki egyetem építőmérnöki karát, de addigra életét a zene határozta meg.

Már gimnazista korában zenekart alapított, amely a Cream zenéjét játszotta. Nála egy évvel idősebb bátyja, Dániel a Műszaki Egyetem hallgatója volt, amikor "kalákázni,", közös munkára hívta meg. Így alakult meg a Kaláka együttes, ahol Vilmos kezdetben csellózott, emellett gitáron, charangón (dél-amerikai húros hangszer), kobozon és dorombon játszik - egyebek között. 1969 decemberében léptek először közönség elé a Bem rakparti Művelődési Ház Tolcsvay-klubjában, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Arany János és Petőfi Sándor megzenésített verseit adták elő. Legnagyobb meglepetésükre annyira népszerűek lettek, hogy az egyetemi klubok kézről kézre adták őket. 1973-ban a Marczibányi Téri Művelődési Központban kaptak helyet, ahová azóta is rendszeresen visszajárnak.

Gryllus Vilmos mindig is szeretett volna valami mást is csinálni, ez a más lett az a gyermekszínház, amelyet Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval hozott létre. A rádióban a Ki kopog című műsorban szerepeltek, majd következett az új műfajt teremtő kacagó koncert, a következő állomás a Magyar Televízió Égből pottyant mesék sorozata volt, amelynek zenéjét ő írta. Húsz éve indította útjára a gyermekeknek - illetve családoknak - szánt Gryllus Vilmos Daloskönyve szériát, a Duna Televízióban rövid ideig futott a Varázsló sorozat. Bátyjával is készített közös munkákat, mint például a jiddis népzenei album vagy az egyházzenei vonatkozású munkák, a Hegyi beszéd és a Tizenöt zsoltár. Önálló lemezeinek derűs, fülbemászó dallamai mesés világba repítik a kicsinyeket, koncertjein a gyerekeket bevonja a közös zenélésbe, turnéi során más anyanyelvű gyerekek körében is nagy sikerrel játszik. Dalaiban fontosnak tartaja, hogy énekelni valót adjon a gyerekeknek, ami úgy tűnik sikerült, mert néhány dala tankönyvekbe is bekerült.

A Kaláka együttesbe 1996-ban tért vissza, bár ahogy ők mondják, soha nem hagyta ott a többieket, csak egyes időszakokban nem lépett fel velük. A Gryllus testvérek, Radványi Balázs és Becze Gábor alkotta Kaláka igazi utazó zenekar, a legváltozatosabb helyszíneken léptek fel, volt olyan időszak, amikor évente 400 koncertet is adtak. Generációk köszönhetik nekik a verssel való első találkozásukat. Zenéjük sokszínű, mindenbe belekóstoltak és mindent saját képükre formáltak. Több mint ezerháromszáz dalt írtak, harminc lemezük jelent meg, az ő nevükhöz fűződik az immár száz epizódból álló Magyar népmesék, a Magyar mondák, Mesék Mátyás királyról sorozatok zenéje.

A Kaláka 2004-ben Prima Primissima kitüntetést, 2014-ben Magyar Örökség Díjat, filmzenéiért 2019-ben a XV. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon életműdíjat kapott. Az együttes 2000. március 15-én, 30 éves jubileumán Kossuth-díjat vehetett át, a kitüntetést tavaly másodszor is megkapták (ők az egyetlen kétszeres Kossuth-díjas együttes), a Gryllus fivérek két héttel később a legjobb keresztény szellemiségű előadóknak járó Szikra-díjat is megkapták életművükért.

(MTI)