Cziffra György zongoraművész 100 éve született
Dátum: 2021. november 5., péntek, 6:46

Száz éve, 1921. november 5-én született Budapesten a virtuóz improvizációs képességű zongoraművész, Cziffra György. A centenárium alkalmából a 2021. február és 2022. május közötti időszakot a kormány Cziffra György-emlékévvé nyilvánította, s az UNESCO is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:

A cigányzenész családból származó Cziffra nélkülözésekkel teli gyermekéveit egy nyomorúságos angyalföldi barakktelepen töltötte. Tehetségét cimbalomművész édesapja ismerte fel, csodagyerekként már ötéves korában cirkuszban zongorázott, improvizált. Nyolcéves volt, amikor Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia főigazgatója egy meghallgatás után az alábbi szavakkal vette fel: "Ez a fiú nem gyöngyszem, ez maga a Koh-i-Noor gyémánt". A gyermekkorából fennmaradt egyetlen felvételen 13 évesen matrózblúzban játssza Schubert Impromptujét, ugyanabban az évben jelent meg róla az első kritika, a Magyar Hírlapban.

Az ifjú Cziffra sikert sikerre halmozott, bár inkább a közönség körében, a kritikusokat megosztotta játéka. Tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, kénytelen volt bárzongoristaként keresni a kenyerét (a pesti éjszakai élet fellegvárának számító Arizona mulatóban is játszott), miközben magánúton tanult tovább.

A második világháború alatt, 1943-ban kikerült a frontra, ahol játéka annyira megbabonázta a Wehrmacht tisztjeit, hogy felajánlották neki: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Ezt származása miatt sem vállalta, inkább átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét itthon, kiskocsmákban és eszpresszókban lépett fel, koncertezni szókimondó magatartása miatt nem engedték. 1950-ben feleségével (Soleilkával, az egyiptomi származású táncosnővel) és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de elfogták. A recski Kényszermunkatáborban kőtömböket kellett törnie, a durva munkától és a kegyetlen bánásmódtól kezei maradandó sérüléseket szenvedtek. 1953-ban szabadult, s újra a zongorázással próbálkozott a pesti éjszakában. Hamarosan megindulhatott művészi karrierje is, a Zeneakadémián Ferenczy György óráit látogathatta, 1956-ban a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál rögzítették az első felvételeit.

A forradalom előestéjén, 1956. október 22-én az Erkel Színházban tomboló sikerrel adta elő Bartók II. zongoraversenyét - beugróként - a Mario Rossi által vezényelt Állami Hangversenyzenekarral, ráadásként ötször játszotta el a Rákóczi-indulót, sokak szerint a hangversenynek nem kis része volt az október 23-i hangulat alakításában. A forradalom leverése után családjával emigrált, s a Párizs közel kisvárosban, Senlis-ben telepedett le. Ünnepelt előadóművészként zajos sikerrel szerepelt a világ nagy koncerttermeiben és fesztiváljain, a többi közt a londoni Royal Albert Hallban és a New York-i Carnegie Hallban. Főleg a virtuóz romantikus zongorairodalom - Chopin, Grieg, Liszt, Schumann, Rahmanyinov műveinek - volt a mestere, de játszotta saját Liszt-átiratait, a barokk és a bécsi klasszicizmus nagyjait is. Sokszor hasonlították Liszthez, nemcsak káprázatos improvizációs készsége miatt, hanem azért is, mert virtuóz átirataiban szinte kifejti a szerző vázlatosan maradt zenei gondolatait. Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein és Richter mellé emelkedett, elégedett azonban soha nem volt magával, állandóan tökéletesíteni igyekezett tudását.

1966-tól La Chaise-Dieu-ben zenei fesztiválokat szervezett, három évvel később ifjú zongoristák számára Versailles-ban zongoraversenyt alapított, majd létrehozta a Cziffra Alapítványt, amely elsősorban tehetséges ifjú művészek, muzsikusok és képzőművészek pályáját egyengette. A Párizshoz közeli Senlis-ben megvette a szerelőműhelynek használt, romos 12. századi gótikus Saint Frambourg kápolnát, amelyet saját vagyonából restaurált és a művészetek templomává alakított át. Az épületben koncert- és kiállítóterem is helyet kapott, nyolc üvegablakát Joan Miró alkotta, a hangversenytermet Cziffra Liszt Ferenc Auditóriumnak nevezte el.

Régészettel, a francia-magyar történelmi kapcsolatok kutatásával is foglalkozott, s évente fesztiválokat rendezett Festival du Graal néven. Fia, ifjabb Cziffra György karmester lett, akivel annak 1982-es tragikus haláláig többször adott közös koncertet, a tragédia után többet nem lépett fel zenekarral.

Cziffra György munkásságát itthon 1956-ban Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták. 1968-ban francia állampolgár lett, 1993-ban megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát is, de mindig magyarnak vallotta magát. 1973-ban látogatott először haza, hangversenyén tombolva ünnepelte a közönség. 1986-tól mesterkurzusokat vezetett a keszthelyi Helikon Zenei Fesztiválon. Tiszteletbeli elnöke volt a 100 tagú Budapest Cigányzenekarnak, 1986-ban Kőszeg díszpolgára lett, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2016-ban posztumusz Magyar Örökség Díjat kapott. Önéletrajza magyarul Ágyúk és virágok címmel 1983-ban jelent meg.

Cziffra György 1994. január 15-én halt meg egy Párizs környéki klinikán, kérésére Senlis-ben temették el. Angyalföldön 2013-ban parkot neveztek el róla és a nagytétényi kulturális központ is nevét viseli. Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész 2016-ban alapította meg a kiemelkedő zongoraművésznek emléket állító Cziffra György Fesztivált. Az idei emlékév keretében több mint száz programot szerveznek Magyarországon és a világ több városában. A Magyar Nemzeti Bank emlékérmét bocsátott ki, Budapesten, a HÉV Batthyány téri végállomásánál a világhírű zongoraművészt ábrázoló nagyméretű falfestmény látható. Az emlékév kiemelt eseményeként, Cziffra György születésnapján a Müpában tartanak gálaestet, amelyen elhangzik Eötvös Péter Cziffra Psodia című első zongoraversenye. A koncert programját november 7-én Párizsban is bemutatják.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az 1946-os Csongor és Tünde felújítás egyik legemlékezetesebb színészi alakítása Gobbi Hilda nevéhez fűződik. A fiatal művésznő Mirigy-boszorkány félelmetes figuráját a magyar népmesék szellemében formálta meg, – s a visszataszító, csúf, vén szipirtyó, különösen az ifjúsági előadások közönsége körében, meglepően népszerű lett.
 
„Évekkel ezelőtt Illyés Gyula Kegyenc című darabját mutattuk be a Madáchban. Gyula bácsi az egyik próbát meglátogatta és kérte: ne tiszteljük annyira a darabját.
Aforizmák
„ Azok a nők, akik azt hiszik, hogy a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni, egy jó arasznyit tévednek."
Ismeretlen
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ