Bevezetésként a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) alapszabályából idézünk: „Az OSZK, az MZTSZ önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti része… Az OSZK, mint munkaközvetítő szervezet, együttműködve az érintett szakszervezeti alapszervezetekkel, mindent megtesz a foglalkoztatás jogszerű, a szórakoztatózenészek érdekeinek leginkább megfelelő kialakításáért… Az OSZK szervezi – az elnökség felügyelete mellett – a vendéglátásban szükséges szakmai vizsgáztatással kapcsolatos feladatokat. Ezzel összefüggésben képzéseket is szervezhet.”

A szakszervezet alapszabályából is kitűnik, hogy az OSZK legfontosabb feladata nem a vitatott vizsgáztatás, hanem a szórakoztatózenészek foglalkoztatása, illetve annak elősegítése és védelme.

Hogyan lehetséges az, hogy az 1989-ben újjáalakult szakszervezet alapszabályában, még 2006-ban is azt kell rögzíteni, hogy a szórakoztatózenészeket jogszerűen kellene foglalkoztatni? Ez úgy történhetett meg, hogy a magyar vendéglátás nagy része – tisztelet a kivételnek – az elmúlt másfél évtizedben földönfutóvá tette a szórakoztatózenészek többségét, visszaélt azzal, hogy a munkahelyek száma radikálisan csökkent és így a legális foglalkoztatás helyett a szerződés nélküli, a zenészek teljes kiszolgáltatottságára építő, teljesen egyoldalú diktátumokon alapuló foglalkoztatás terjedt el.
Ebben a folyamatban, amikor a szóba jöhető zenészek száma többszöröse egy – egy munkalehetőségnek, és a zenészek legtermészetesebb válasza az, hogy a kevesebb lehetőséget ne kelljen olyanokkal megosztani, akik a vendéglátó-ipari szórakoztatás szakmai minimumát sem teljesítik, azaz magasabb (felső- vagy középfokú) szakmai végzettség hiányában még a szakszervezet felügyeletével az OSZK által szervezett szakmai meghallgatáson sem bizonyítják a minimális szakmai felkészültségüket.

Megjegyezzük azt is, hogy ez a folyamat a legnagyobb károkat a rendkívül magas szakmai színvonalat képviselő cigányzenészek körében okozta, egyrészt drámai mértékben csökkent az őket foglalkoztató vendéglátóhelyek száma, vagy egyszerűen nem foglalkoztatták őket a korábban hagyományosan cigányzenés helyeken, másrészt anyagi okok miatt a korábban 6 - 8 tagú cigányzenekarok létszáma is két – három főre apadt. Ez egyébként – érthetően - különösen érzékennyé teszi az egész foglakoztatási és vizsgáztatási ügyet.

Amikor az ipari és kereskedelmi miniszter – a mi kezdeményezésünkre is – a vendéglátó üzletek kategóriájába sorolásáról szóló rendeletében a vendéglátó üzletekben minimális szakmai felkészültséghez kötötte a szórakoztatás munkaköreiben történő foglalkoztatást, akkor kettő létező érdek védelmét vette figyelembe. Egyfelől a minimális szakmai felkészültség a vendég, azaz a fogyasztó védelmét szolgálja egy olyan esetben, amikor az általa igénybe vett főszolgáltatás nem a szórakoztatózene, hanem jellemzően az üzlet profiljának megfelelő étel és italértékesítés, és a szórakoztatás ennek csupán kiegészítése. Másfelől ez egybe esett az említett foglalkoztatási helyzet következtében a szórakoztatózenészek szakmai és foglalkoztatási védelmi igényével egy olyan időszakban, amikor egyébként évente zenészek tucatjai szereznek felsőfokú és százas nagyságrendben középfokú szakmai végzettséget, akik közül ugyan kevesen készülnek a vendéglátóiparba, de a kényszer sokukat vezet tizenöt – húszesztendei szakmai felkészülés után ide.

Összegezve: az OSZK vizsgáztatási szerepe nem több mint, az említett rendelet alapján a minimális szakmai felkészültség megmérése és igazolása, és ezzel együttesen a szórakoztatózenészek érdekeinek képviselete. Megjegyezzük: szakszervezetünk az elmúlt tizenöt évben egyetlen egy esetben sem kapott olyan értesítést, vagy bejelentést, amely a szakmai vizsga jogszerű és szakszerű lebonyolítását kérdőjelezte volna meg.

Hangsúlyozni szükséges ismételten azt is, hogy mindez csak a vendéglátás területét érinti, sőt akkor, amikor a vendéglátó hely klubként, vagy koncert helyszínként jelenik meg – azaz főszolgáltatása ekkor nem az étel-ital értékesítés – az OSZK önként segíti írásbeli nyilatkozatával az ott fellépő zenészeket  és ezzel ezeknek az előadásoknak a megvalósítását.

Szakszervezetünk álláspontja szerint a jelenlegi szabályozás a szórakoztatózenészek érdekeit szolgálja azzal, hogy a szakmai felkészültség alapján a foglalkoztatók és a hatóságok számára is azonosíthatóvá teszi a hivatásos zenészeket. Ez legalább minimális védelmet jelent a zenészek számára a foglalkoztatás, és egyéb szociális ellátások, valamint gyakran a külföldi munkavállalás kapcsán.

A vitatott szakmai vizsga, illetve ezzel a szakmai követelmény megszüntetése nem a zenészek, és más munkavállalók érdekeit szolgálná, és még kevésbé az álságosan ide citált „művészeti élet szabadságának” érvényesülését segítené elő. Ez kizárólag a vendéglátás foglalkoztatóinak, és a körülöttük tevékenykedő közvetítőknek kedvezne azzal, hogy korlátlanná tenné a szakképzetlen, olcsó és bármilyen feltételt elfogadó munkaerő foglalkoztatását.
Ezzel szakszervezetünk – talán érthetően – nem kíván azonosulni.  
    
Ugyanakkor a különböző fórumokon megfogalmazott gondolatokat a szakszervezet - kivétel nélkül művészek alkotta - érintett testületeiben megfontoljuk és megvitatjuk.

Budapest, 2006.02.06.

Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete