A muzsika hozzátartozik a mindennapi léthez
Dátum: 2009. január 20., kedd, 8:17
Ünneplésre méltó része-e ma a zene a magyar kultúrának? Kocsis Zoltán zongoraművész, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár főzeneigazgatója válaszolt az MTI-Pressnek A Magyar Kultúra Napja alkalmából föltett kérdésére.

- A magyar kultúrát - és benne a zenét - például azzal is ünnepelhetnénk, hogy megkapja az őt megillető állami támogatást. Mert az nagyon tetszetős, ha azzal kérkedünk külföldön, hogy zenei nagyhatalom lennénk... Megjegyzem: ilyenkor néhány kiválóságra szokás hivatkozni. De olyan munkaközösségek, művészi csoportosulások, amelyek tényleg le tudnának valamit tenni az asztalra, nem kapják meg a kellő támogatást. Néha persze kételkedem, vajon igazam, igazunk van-e? Lehet, hogy talán nem is olyan fontos például a zenekultúra, mint amilyennek a művelői tartják - foglalja össze gondolatait a zongoraművész-főigazgató.

- Itt, a Művészetek Palotájában a koncertjegyek rendszerint hamar elfogynak, az események teltházasak.

- Tagadhatatlan, hogy ez így van, de azt hiszem, az emberek figyelmét tudatosabban kellene irányítani. A közönség idejön - ez remek. De milyen érzésekkel távozik? Ahelyett, hogy a zenei nagyhatalom titulusunkat szajkóznánk, inkább szembe kellene nézni azokkal a kulturális közállapotokkal, amelyek az életünket érintik. Amelyek a családokban kezdődnek, a tanintézményekben folytatódnak és aztán valahol itt csapódnak majd le. Elmondtam már ezt máskor is. Nem akarom ismételgetni, már csak azért sem, mert a művészi létemben is az újat keresem.

- A Nemzeti Filharmonikusok két korosztály számára is lehetőséget ad, hogy értő, befogadó közönséggé válhasson. A középiskolásokat beengedik a főpróbáikra. A náluk fiatalabbaknak szól a Zenevarázs bérletsorozat.

- Ebben legutóbb nagy sikere volt Mozart Varázsfuvolája ismertetéssel kiegészített, zeneakadémisták által bemutatott előadásának. Mondhatjuk, természetesen, hogy A varázsfuvolának mindig sikere van. Azonban nagyon sokszor nem elég a mű. Azt gondolom, hogy az emberek nagy többsége korlátozottan cselekvőképes 18 éves koráig. A magam példáján tudom, és igenis vezetni kell a fiatal nemzedéket. Ha rosszul vezetik, vagy ha egyáltalán nem vezetik, akkor persze, hogy szembenézhetünk egy olyan társadalommal, amelyben az anarchia mindennapos. Igazán nem akarok leszólni semmit és senkit, mélyen tisztelem a matematikusokat. De nem értem például, hogy miért kell ilyen fokon tanítani a matematikát akkor, amikor a zenét sehogy sem? Az általános iskolát elhagyó gyerek a minimummal sincs tisztában! Márpedig azt gondolom, hogy a muzsika igenis hozzá tartozik a mindennapi léthez, hogy az emberiség ősidők óta együtt élt a zenével.

- Mivel találkozik a külföldi útjai során? Tudjuk, hogy a Kodály-módszert, amely nem pusztán nevelési, hanem emberformáló eszköz, a világon sok helyen alkalmazzák.

- Hogyne, például Finnországban. A Kodály-módszer nagyon ellentmondásos. Épp ezt meglovagolva próbálták leépíteni azt, amit a mester fölépített. Sokan és különböző módokon. Van, aki kifejlesztette a saját módszerét, és azt állítja, hogy a Kodály-módszer egy nagy marhaság. De még mindig jobban tisztelem őt, mint azt, aki teljesen elveti a Kodály-módszert és pusztán minden kötelezettség és minőségi felelősség nélküli zenehallgatásokkal helyettesíti az aktív éneklést, muzsikálást. A Kodály-módszert minden ellentmondásossága dacára használni kellene, és meggyőződésem, hogy léteznek azok az eszközök, amelyek révén ez a módszer az oktatás integráns része maradhat.

- Arra gondol, hogy a tartalmi részei reformokra szorulnának?

- Inkább a bibliamagyarázókat sokallom. Kodálytól jelentős írásbeli hagyaték maradt ránk, bármily egyértelműen fogalmazott, a mondatait egyesek így, mások úgy értelmezik. Egy biztos, nekem az abszolút hallású zenésznek keveset segített a Kodály-módszer, mert az én esetemben az a biztos intonáció, meg a hangköz-felismerés, a polifónia, minden zenei elem már kezdettől fogva megvolt és használtam is. De nagyon is segítő lehet a hangköz-felismerésben a Kodály-módszer azoknak, akiknek nincs abszolút érzékük a hangmagassághoz. Biztos, hogy hasznosabb és gyakorlatibb, mint az úgynevezett nyugati módszer.

- Finnországban a gazdasági pangás idején az oktatásba ruháztak be.

- Gyakran megfordultam Finnországban, de én nem vettem észre semmiféle recessziót, pedig biztos, hogy a gazdasági folyamatok őket sem kerülték el. Viszont tény, hogy amikor először jártam ott, 1974-ben már 9 orgonája volt a Sibelius Akadémiának! Ekkoriban avatták föl a 20 ezer négyzetméteres Finlandia Hallt, amit azóta kinőtt a közönség és újat kellett építeniük. Nemcsak Helsinkiben, hanem Turkuban, Kuhmóban, Ouluban, Lahtiban és máshol. És nagyon büszkén említették a múltkor, hogy ők teljes egészében átvették a Kodály-módszert. Nem véletlen, hogy ennyi kiváló finn karmester szaladgál a világban. Hozzátehetem másik személyes tapasztalatomat: nemcsak Finnországban, hanem széles körben, egész Kanadára kiterjedően használják a Kodály-módszert.


(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
X. Ince pápa, amikor meglátta tulajdon arcképét, amelyet Velázquez festett, így kiáltott fel:
 
Shaw nyomtatott meghívót kapott egyik hölgyismerősétől, akit különösebben nem kedvelt.
Aforizmák
„ Ha kivágtad az utolsó fát és megmérgezted az utolsó folyót, rá fogsz jönni arra, hogy a pénzt nem lehet megenni."
Indán közmondás
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ