Zene a hegyekben fesztivál
Dátum: 2009. agusztus 4., kedd, 10:21
Vajda Gergelyt nevezték ki a Music In The Mountains (Zene a hegyekben) elnevezésű kaliforniai klasszikus zenei fesztivál élére; a 35 éves magyar karmester-zeneszerző Paul Perryt váltja a poszton. Vajda nemrég a szombathelyi Bartók Szemináriumon és Fesztiválon Eötvös Péterrel és Kovalik Balázzsal dolgozott együtt. A napokban jelent meg a Hungarotonnál a Kettős portré című lemeze.

A Music In The Mountains honlapján minden „fiók” felkiáltójelekkel adja tudtul, hogy önt választották művészeti és zeneigazgatónak.

– Nagyszerű érzés, hogy ennyire örülnek nekem. Két és fél évig keresték Paul Perry utódját: előbb 120 muzsikust hallgattak meg, azután hatan maradtunk, végül kettőnk közül engem választottak. A Music In The Mountainsnek három súlypontja van: március második felében a tavaszi, az egyhónapos nyári és egy rövidebb novemberi periódus. Az előző évadon megosztoztunk, a 2009-es nyári részt is kettészabtuk, a második felét kapta a versenytársam. Július 7-én pedig döntöttek: enyém a poszt.

Elhagyja a jelenlegi helyét, Portlandet?

– Nem szükséges elköltöznöm, évente körülbelül 12 hetet kell Grass Valleyben töltenem. Eleinte természetesen kicsit többet leszek ott, hiszen meg kell ismerkednem a társadalmi környezettel is. Grass Valley igen népszerű hely, a hegyek lábánál fekszik, mindössze kétórányi autóútra San Franciscótól. A klímája mediterrán jellegű, történelmi érdekesség, hogy a XIX. század közepén itt próbálta csalódottságát kiheverni a híres táncosnő, Lola Montez. Ide és a szomszédos Nevada Citybe szívesen mennek az emberek vacsorázni, borozgatni, egy-két napot pihenni. Az együttes olyan, mint egy normál fesztiválzenekar, vagyis csak ezekben a hetekben játszanak együtt, egyébként különböző San Francisco környéki társulatokban dolgoznak. Engem például San Joséban, egy vendégjátékom alkalmával kérdeztek meg a szólamvezetők, hogy érdekelne-e a Music In The Mountains – így kerültem kapcsolatba a szervezőkkel. De nem valamiféle szedett-vedett társaság ez, a szezonban komolyan dolgoznak a rangos „anyaegyüttesekben”.

– Mit gondol, mért éppen ön választották?

– Elég szűk repertoárt játszottak az elmúlt 27 évben. Én pedig olyan műveket tűztem műsorra, amelyeket még soha vagy nagyon régen adtak elő, például Ravel Tzigane-ját, Dohnányitól a Szimfonikus perceket, Schumann I. szimfóniáját. Szeretném, hogy a fesztiválnak a jövőben mindig legyen valamiféle témája, amely összetartja az egészet. A tavaszi évadban, a Spring Festen már kipróbáltam, egy zenei maszkabált képzeltem el. Sok mindent tervezek, de meg kell néznem, mik a lehetőségek. Kevés az időm, a novemberi Fall Fest már igencsak közel van. Jelentős a vonószenekari hagyomány, ezen is változtatok, vegyes kamaraegyüttest alakítanék. Egy ilyen formáció számára remek darabokat találtam, Schönberg Mahler-átiratait, így kötődhetnénk a 2010-es Mahler-centenáriumhoz. A napokban beszéltem Serey Zsolttal, ő egy átiratot készített Brahms Első szerenádjából. Nem gondolok mellbevágó dolgokra, de tágítanám a határokat, mert nyitottságot tapasztaltam, tavasszal Schnittke Moz-Art á la Haydn című művét remekül fogadták.

– Tavaly alig láttuk itthon, ám az új szezonban néhányszor Budapesten is találkozunk.

– Januárban és februárban négy előadást vezényelek a Magyar Állami Operaházban. Petrovics Emil egyfelvonásos operáját, a C'est la guerre-t és Seregi László Változatok egy gyermekdalra című balettjét. Sajnálom, hogy Sári József műve, a Napfogyatkozás magyarországi bemutatóját a novemberi Fall Fest miatt nem vállalhattam. Októberben azért itt leszek egy hetet, mert végre eljátsszuk a Rádiózenekarral és Z-felvételt készítünk a Barbie Blue című operámból. Tervezzük, hogy a Budapesti Zenei Heteken, ugyancsak október elején, ismét előadjuk Eötvös Péter Radamesét. Az idei szombathelyi Bartók Szemináriumon és Fesztiválon rendkívül nagy sikert aratott az opera Almási-Tóth András új rendezésében. Töretlen a kapcsolatom az UMZE Kamaraegyüttessel, a művészeti vezető Rácz Zoltrán szeretné, ha évente legalább egy koncertjüket dirigálnám. A következő szezonban Perényi Miklós a rezidens művészük. A csellóművész nem csak játszik a zenekarral, hanem rájuk és rám bízza kompozíciójának ősbemutatóját is. Ez nagy dolog, Miklós szuper igényű előadó és alkotó, ráadásul első alkalommal lép a nyilvánosság elé zeneszerzői minőségben.

– Marad ideje a komponálásra?

– Egyszerűen muszáj, hogy legyen, mert Portlandben felkértek egy olyan koncertre, amelynek témája a próza és zene kapcsolata. Karinthy Frigyes nem csak magyarította, hanem folytatta is Swift Gulliverjét. Az ötödik és a hatodik utazást, az Utazás Faremidóba és a Capillaria címűt Tábori Pál, az író volt tanítványa és barátja angolra fordította. Az 1910-es évek nyelve azonban kicsit elavult, ezért David Hill költő és műfordító, aki bő 7 évig Magyarországon élt, egy kicsit felfrissítette és tömörítette a szöveget e következő darabomhoz.

– Mit tapasztalt, bevált a szombathelyi kísérlet, amelyben nem külön az énekesek, külön a karmesterek vettek részt a Bartók-kurzuson, hanem egymással és a rendező növendékekkel is együtt kellett működniük?

– Nagyon nehéz két hét alatt egy ilyen komplex anyagot úgy összerakni, hogy abból a végén produkció is legyen. De mindenképpen hasznosnak tartom ezt a megoldást, mert a részvevők megtanulták a darabot kívülről-belülről, elölről-hátulról. A kékszakállú herceg vára tényleg olyan mű, amelyért én is Magyarországra jönnék. Ez az egyetlen olyan opera, amelyet most már mindenhol és mindenki magyarul ad elő. Itt nagyon finom balansz alakult ki: egy opera előadásában, jelen esetben A kékszakállú herceg várában érdekelt három oldal mindegyike kapott valamit a másik kettőtől.

– Úgy láttam, hogy a közreműködő Savaria Szimfonikusok zenészei, de a karmesterhallgatók, sőt az énekesek és az önök partitúráiban is voltak különbségek. Hogy lehetségesek ilyen eltérések?

– A differencia a kiadások idejéből is adódik, bár az anyag egy helyen, az Universalnál van. Nekem például korábban olyan partitúrám volt, amelybe csak az angol fordítást nyomták, az eredeti magyar szöveget én körmöltem alá. Máskor probléma volt, hogy az asszony szót hogyan válasszák el, vagy miként jelezzék a kottában a szöveg hangsúlyait. A zeneműkiadók rendszeresen fölkérik azokat, akik különösen értenek hozzá, hogy tegyenek javaslatokat. Ez állandó filológiai munka, amelyet követni érdekes, de módfelett komplex feladat. Mi Eötvös Péterrel tavaly Salzburgban a Péter korrekcióival készült legfrissebb kiadásból dolgoztunk, és Szombathelyen is ezt tekintettük alapnak.

Albert Mária (MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Alexandre Dumas egyik leghíresebb regénye A három testőr. A regényben címe ellenére mégis négy testőr szerepel: Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan. Egy olvasó meg is írta Dumas-nak, hogy a regény címében tévedett, mire az író így válaszolt:
 
A múlt század francia irodalmának egyforma büszkesége a két Dumas: apa és fia. Az öreg Dumas leghíresebb, legismertebb művei a „Három testőr" és a „Gróf Monte Christo" sorozat. A fiatal Dumas legjobb műve a Kaméliás hölgy, amely Puccini Traviata című operája szövegköny-vének alapjául is szolgált.
Aforizmák
„Minden piszok, ami nincsen a maga helyén."
Max Planck
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ