- Megható volt a születésnapi buli a Budapest Jazzklubban. Szinte minden jegy elővételben elfogyott. Eljöttek zenésztársaim, tanítványaim. Hoztak ajándékot olyanok is, akiket nem ismerek. Folyamatos jam session volt az egész. Szakcsi Lakatos Bélával sztoriztunk, élvezte a közönség. A Művészetek Palotájában január 10-én lesz egy trióest meglepetésekkel. Szakcsi, Vukán György biztos fellép, fúvósok nem lesznek. A bőgősök közül lesz Berkes Balázs, mostani triómmal fejezzük be.

- Kik alkotják a triót?

- Ez egy kvintett része, játszunk trióban is. Együtt léptünk fel, amikor nemrégen átvettem a Gramofon Jazz Díját. A fiatal, szupertehetség Rozsnyói Péter zongorázik, Orbán György bőgőzik, aki Szakcsival és másokkal játszik. A kvintettben a nagyon tehetséges Bacsó Kristóf szaxofonozik, az idősebb generációhoz tartozó Zsoldos Béla ütőhangszeres.

- Ez nyilván nem minden...

- Több együttesben is szerepelek, mindenkinek több lábon kell állnia, szeretem is a változatosságot. Fellépek Szakcsival, a Super Trióval (Vukán Györggyel, Berkes Balázzsal), Halper László gitárossal, Elsa Valle kubai énekesnővel. Játszom az Orszáczky emlékesten a Columbus hajón január 14-én, februárban a Gödörben.

- Hány fellépése van évente?

- Sokkal kevesebb, mint valamikor, de nem csak nekem. A hetvenes években volt a csúcs, egyetemeken, vidéki kultúrházakban. A rendszerváltás óta a vendéglátóiparban folytattuk. Van sok jazzklub, kávézó, pizzéria, de zenekar is rengeteg. A fesztiválok inkább csak egynaposak. A válság ellenére többet játszom, mint pár éve. Olykor egy-két hétig nincs koncert, néha azonban kétszer is. Vidéken kevés a koncert, külföldre főleg Németországba járok. Menedzserem nincs, honlapom sincs, ami jön, jön.

- Kicsit emlékezzünk a múltra.

- Harminc-harmincöt évvel ezelőtt a Kőszegi Rhythm and Brassban kezdett Tony Lakatos szaxofonos, Dresch Mihály (szaxofon, klarinét, furulya) és sokan mások. Akkor nem volt zongora és bőgő, csak dob, kongák és fúvósok. Később jöttek a hagyományos formációk bőgővel, zongorával, fiatalokkal. Gárdonyi Laci kitűnő zongorista volt, évtizedek óta Amerikában tanít. Felléptem Zbigniew Namyslowskival, Jack Gregg amerikai bőgőssel, Suleyman Hakimmal, Frank Zappával, a legendás magyar gitárosokkal, Szabó Gáborral, Zoller Attilával, valamint Tommy Víggel, az Amerikából hazatért ütőhangszeressel. Voltak fesztiválok Debrecenben, Nagykanizsán, Székesfehérváron.

- Tanít is...

- Csak tanítottam 17 évig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Idén nem akarták a nyugdíjasokat, óraadókat hívtak. Ez találkozott a véleményemmel.

- Foglalkozik azért fiatalokkal?

- Vannak magántanítványaim, ez misszió. Ha látok valakiben tehetséget, a szemében csillogást, akkor vállalom. Ilyen 1-2 százalék.

- Milyen az új generáció?

- Tehetséggel bárki sok mindent megtanulhat, de felületesen. Ha nem megy, számítógépezik, megy golfozni. Én zongorával kezdtem, kilencéves koromtól belátták szüleim, hogy engem csak a dob érdekel. Amikor megkaptam az első dobot, az ágyam mellett állt, éjjel is felriadtam, megsimogattam. Ha vannak ilyenek, azokat nagyon szeretem. Belső indíttatás kell mindenkinek.

- Jól bírja energiával?

- Évtizedek óta zenélek, konzervál, mint a sport. Amerikában 90 évesek zenélnek. Addig szeretném csinálni, amíg nem szorulok másokra. Elszomorít, hogy rengeteg zenészbarátom meghalt: Jávori Vilmos, Kovács Gyula és mások.

- Amikor elkezdte, kiket bálványozott?

- Majdnem mindenkit, aki zenélt. Ma is vannak rengetegen. Miles Davis, Django Reinhardt mérföldkő. A magyarok közül Lakatos Ablakos Dezső szaxofonostól, egyik legjobb barátomtól tanultam a legtöbbet. Jó ember, nagy tehetség volt. Pege Aladár együttesében Kovács Gyulát váltottam, szintén bálványom volt. Nem tanított, szerettem volna. Hazudik, aki azt állítja, hogy senkitől sem tanult.

- Kevés a saját név alatt megjelent lemeze.

- Valóban, csak néhány van. A Drums poetica három éve jelent meg, Németországban is kiadtak egyet-kettőt Százötven lemezen játszottam, 5-6-ot találok itthon. Adok ennek-annak, elfelejtem. Amikor kell a rádióban, gyűjtőktől kunyerálom vissza. Volt idő, amikor jazzt alig jelentettek meg.

- Hogy áll a blueszal?

- Az az alap, nélküle nem lehet jazzt játszani.

Kőszegi Imrét többször kitüntették: Lyra-díjas, Szabó Gábor életműdíjas, van Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje. Volt európai helyezett a Jazz Forum szaklapban, de mint mondja, ez inkább népszerűségi lista.

- Nekem az a kitüntetés, ha jó közönség előtt játszhatom - hangsúlyozza.

- Van-e kapcsolata a jazzszövetséggel?

- Elnöke voltam 6-7 évig. Voltak elképzeléseim öreg, beteg zenészekkel kapcsolatban, de pénz nem volt. Mára javult a műfaj megbecsülése. Én magamat sem tudom menedzselni. Nem tisztségviselő, zenész vagyok, őrzöm függetlenségemet. A zenében hiszek, ott szabad vagyok...