Számvetés két ünnepi koncert között
Benkó a hetvenedikben
Dátum: 2010. május 6., csütörtök, 9:20
Soha nem tárulkoztam ki ennyire a közönség előtt, mint áprilisi koncertünkön a Művészetek Palotájában - meséli Benkó Sándor klarinétművész.

- Hogyan készültek a koncertre?

- Egy hatodik évtizedében járó együttes nehezen tud újat adni közönségének. Stílusunkhoz hűek, de színesek, változatosak akarunk lenni. A négy és fél órás koncert előkészítésén sokat dolgoztunk. Kellettek a régi kedvencek, de kellett újat is mutatni. Kellett magamról beszélnem, de nem hallgattam arról sem, hogy évtizedek óta dolgozunk az utánpótlás nevelésén. Áprilisra tettem az ünnepi koncertet annak ellenére, hogy valójában augusztus 25-én töltöm be a hetvenediket. Profi társaink tudják, augusztusban nem lehet ilyen kiemelt, jubileumi koncertet rendezni.

- Miképpen zajlott a koncert?

- Az első rész a zenekar és magam karrierjéről, a második a kiemelkedő szólistákból álló utánpótlásról szólt. Az első részben beszéltem magamról, feleségemről, gyerekeimről és unokáimról. Büszke vagyok a családomra. Tizenegy éves fiúunokám hegedül, éppen Németországba indul tehetségkutatóra. Hatéves lányunokámat felvették a rádió gyerekkórusába és a Kodály zeneiskolába. Nem szeretném, hogy zenészek legyenek, de bizonyára értékelni fogják a klasszikus zenét és a nagypapa dixieland muzsikáját. Beszéltem kollégáimról, a zenekar tagjairól, munkastílusunkról, sikereinkről. Szóltam a nagy aranycsapatról, akikkel több évtizeden át arattuk sikereinket. Megemlékeztem azokról, akik sajnos már nem lehetnek köztünk. A műsor második részében felléptettük tanítványainkat, akik ma az utánpótlás kiemelkedő művészei. A mintegy négyórásra sikerült koncert végén velük és közönségünkkel együtt ünnepeltük a fiatalító, optimista dixieland muzsikát. Tényleg kirobbanó sikerrel zártuk ezt a szép ünnepet.

- Hamarosan újabb fellépés következik.

- Május13-án a Műszaki Értelmiség napján lépünk ismét fel a Művészetek Palotájában. Most kimondottan népszerű, a közönség kedvenceiből összeállított műsorral kedveskedünk leglelkesebb híveinknek.

- Hogyan kezdődött a hosszú pálya?

- Hatéves koromtól édesanyám kérésére a Benczúr utcában a Postás Zeneiskolában hegedültem. Nyolcéves koromtól szerepeltem színpadon. Izgulós gyerek voltam. Tizenhárom évesen váltottam klarinétra, Berkes Kálmánnál kezdtem tanulmányaimat. 1957-ben alapítottam a Benkó Dixieland Bandet. Pillanatok alatt a főváros legnépszerűbb amatőr zenekara lettünk, a legkiemelkedőbb diákrendezvények állandó meghívottai voltunk. Zenei pályánk töretlennek bizonyult, végtelen sok élménnyel, szép emlékekkel lettünk gazdagabbak. Az első aranycsapatban 1963-tól Zoltán Béla (trombita), Nagy Iván (pozan), Nagy Jenő (bendzsó), Bagyari Béla (zongora), Járay János (dob) és Vajda Sándor (bőgő) voltak a társaim. Később csatlakozott hozzánk Halmos Vilmos (zongora), a swing kiválósága. Ez a csapat Járay kiválásával, majd Vajda halálával bomlott meg. A mai csapat szakmánk csúcsán van, név szerint Nagy Iván, Szalóky Béla, Halmos Vilmos, Kovacsevics Gábor, Csikós Miklós, Nagy Jenő és jómagam munkálkodunk a Benkó Dixieland Band jövőjén. Két kiemelkedő énekesünk, Micheller Myrtill és Berki Tamás színesíti műsorunkat.

- Szakmai vagy egyéb véleménykülönbségek vannak a zenekarban?

- Egy jó közösség sikerének titka szerintem az erős központi vezetés. Ez vonatkozik a fegyelemre, a megjelenésre, a nyilatkozatokra. Határozott művészi elképzelésem van, a zenekar több tagja ma sem ért egyet velem mindenben. Van, aki a zeneakadémiai fellépéseket sokallja, van, aki hagyományosabb zenei stílus híve, van, aki a modernebb hangzást szereti. Ennek ellenére mindenki mindig elmondhatja véleményét, és a zenei véleményeket a legtöbb esetben figyelembe is veszem. Nagy Iván véleményét sokszor megfogadom, ő az együttes hangszerelője. Nálunk zenei demokrácia van - Benkó Sándor cenzúrájával.

- A legnagyobb koncertélmény?

- Szinte lehetetlen a választás. Egy élő koncert, mint amilyen Portugáliában volt 350 ezer ember előtt, felülmúlhatatlan élmény. A hollandiai Bredát is említhetném, ahol Európa egyik legnagyobb dixieland fesztiválját rendezik. Gálakoncertünkön 25 ezer elfáradt, részben illuminált embert sikerült feldobni. Ugyanitt láttuk a nézőtéren George Probert világhírű szopránszaxofonost, akit színpadra hívtam. A közönség feje felett kézről kézre tolták előre a színpadig, elsöprő siker lett a közös fellépés.

- A legkedvesebb lemeze?

- Ma már 84 lemezből választhatok: talán kiemelhetem a Mexikóvárosban az olimpiai sportarénában készült élő felvételt, amelyen Kósa Zsuzsa is énekelt. A másik ugyancsak élő felvétel 1982-ben a Budapest Sportcsarnokban készült Al Grey, Buddy Tate és Joe Newman közreműködésével. Máig ez az egyik kedvencem.

- Sokat koncerteznek ma is.

- Februárban Moszkvában volt a 10600. koncertünk. Egy évben 200-250 fellépésünk van tv-felvételekkel, klubestekkel együtt. Ebből nagy koncert 70-80 előadás a világ különböző részeiben.

- Emlékezetes vendégművész?

- Albert Nicolas, New Orleans kiváló klarinétosa, akivel a Videoton Jazzfesztiválon léptünk fel 1972-ben.

- Mivel tölti a szabadidejét?

- Természetbarát vagyok, kertészkedem, szőlőt metszek. Nagyon szeretem a nálunk különlegesebbnek számító növényeket, például az orchideát. Nagy állatbarát vagyok. Korábban akvarizáltam, máskor búvárkodtam a Vörös-tengerben. Adományokkal támogatom az Állatkertet.

- Milyen zene mellett lazít?

- Könnyed, szvinges zenével. Benny Goodmann Quartettel, Oscar Peterson trióval. Felüdít zenéjük könnyed lebegése, újabb energiával tölt fel ahhoz, hogy még sok évig hódolhassak szerelmemnek, a dixieland muzsikának.

(Kovács Miklós - MTI Press)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Molnár Ferenctől megkérdezték, hogy szerinte a békegalamb hím- vagy nőnemű. Az író elgon-dolkodott, majd határozottan így válaszolt:
 
Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Rákosi Mátyástól. Egyszer egy ünnepi fogadáson a „bölcs" vezér rosszallóan mondta Kodálynak:
Aforizmák
„ ...nem mindenki oroszlán, aki az akar lenni."
Hugo
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ