Ha már mindenképpen műfaji besorolással próbálkozunk, akkor az alternatív, a rock, a post-punk és a jazz jelzővel illethetnénk a zenekart, akik rendszeres fellépői a kluboknak, s olyan együttesek előzenekarai voltak már, mint a Pál Utcai Fiúk, a Kispál és a Borz és a Kiscsillag. S a tagoknak a zenélés mellett még arra is marad energiájuk, hogy – Súgnak köszönhetően – rendszeresen igencsak olvasmányos blogot vezessenek mindennapjaikról és a hétköznapi életben használható relikviákat állítsanak elő, amelyeket koncerteken a lelkes rajongók közé dobálnak. Először a kezdetekről faggatom a lányokat.

Súg: – Tíz éves korunkban találkoztunk, ugyanabba az osztályba jártunk. Emlékszem, Karva elkésett az óráról, belépett a tanterembe és már csak mellettem volt szabad hely. Valahogy így kezdődött. De sokáig nem is beszélgettünk.

Karva: – Mi mindig barátok voltunk! – vág közbe és Súg nem tiltakozik. A beszélgetés gördülékenyen folyik, s néha úgy veszik át egymástól a szót, hogy úgy érzem, mintha ugyanaz az ember folytatná a gondolatot, aki elkezdte.

– És a barátságból hogyan jött az együtt zenélés gondolata?

Karva: – Egyszerűen nem tetszett nekünk az a zene, amit hallottunk, és úgy gondoltuk, akkor majd mi csinálunk olyat, amit mi szeretünk!

– Ha jól tudom, többnyire előbb születik meg nálatok a dalszöveg, s arra épül a zene. Ez már a kezdetektől így volt?

Súg: – Igen, volt már akkor is egy csomó dalszöveg, amit papírfecnikre rögzítettünk, vagy épp eldúdoltunk egymásnak. Így születtek meg az első dalok.

Karva: – Aztán szereztünk valakit, aki tudott gitározni, én akkoriban ugyanis még hegedültem. Szóval volt egy kétkazettás magnónk, s sávonként rögzítettük a dalokat, külön a dobsávot, ami lavór és fakanál együttese volt.

Súg: – A dobra ment az ének, zongorán Karva tesója játszott, s kulccsal csörgőztünk. Ezekből az időkből maradt fenn például a „Kinek a pap, kinek a paplan” című opuszunk. – majd Karvára pillant – Tényleg, megvan az még?

Karva: – Nekem megvan.

A dal címe alapján érdekelne a szövege, mert úgy sejtem, már a kezdetekben is olyan eredeti és szellemes dalszövegeik lehettek, mint most. De már tovább is lépünk a témán.

Súg: – Meg voltunk győződve arról, hogy sztárok leszünk.

                             

– Ez teljesen természetes. És a sztárság miként jelent meg a szemetek előtt? Ültök a medence partján és dedikáltok?

Karva: – Nem, hanem koncertezni, folyamatosan úton lenni, föllépni, turnézni! (Miközben erről beszél, látom az arcán a jó értelemben vett elhivatottságot, ami ritka adomány.)

Súg: – Vicces, ha visszagondolok, milyenek voltunk akkor. A kezdetekkor! Nem voltak kétségeink! Kicsit ma már csodálkozom is ezen. De ez az erős hit megvédett minket a gondolkodástól.

– Aztán belecsöppentetek a való világba. S a kezdeti szárnypróbálgatások után jöttek a fesztiválok és tehetségkutató versenyek sikerei, egyre szaporodó fellépések az ország különböző helyein. S a kezdeti rutintalanságot idővel felváltotta az egyre profibb, letisztultabb és összehangoltabb együtt zenélés. Az is fontos állomás volt a karrieretek szempontjából, amikor egy honlapot készítettetek!

                                                 

Karva: – Az egy teljesen egyszerű honlap volt. Egy nagy, zöld felületet képzelj el négy kis képpel a zenekar tagjairól, és össze-visszaságban elhelyezett, aktiválható firkák, na és persze az mp3-ban letölthető a számaink. S a honlap nyomán valóban több megkeresés vagy felkérés is érkezett. Egyre komolyabb helyeken játszottunk, a Gödörben, a Pecsában, vagy éppen az A38 Hajó teraszán.

– Volt párszor név-és tagcsere, zenészek jöttek és mentek, de mindig ti ketten voltatok az állandó mag, egészen a kezdetektől. Mindent a saját erőtökből értetek el. Menedzseretek nem volt soha?

 Karva: – Még nem találkoztunk olyan emberrel, aki úgy tudná vinni a zenekar ügyeit, mint mi.

Súg: – De manapság inkább koncertszervezők vannak, mint menedzserek. Ha ismerik a zenekart, akkor esetleg hívják őket, de ha nem, ha ismeretlenül kopogtatsz be hozzájuk, hogy hé, hallgass meg, nagyon jók vagyunk, arra semmi esély.

– Vagyis ez a 22-es csapdája.

Súg: – Igen. De szerencsére vannak fellépéseink bőven, s ha sok helyen koncertezel, jobban forog a neved, sok helyen meg tud jelenni. Rádiók kevésbé játszanak. Tényleg Karva, kellene már írnunk egy rádióbarát számot!

– Az milyen?

Karva: – Három perces – az még menne is –, és ne legyen sok csörömpölés benne.  

– Ha a rádiókban ez nem is dívik, koncerten minden bizonnyal nagy sikere van. Olvastam, hogy vannak saját, vicces relikviáitok, amelyeket koncerten a nézők közé dobáltok.

Karva: – Nem vesszük komolyan ezt az egész „mörcsöndájzing”-ot és ezt tükrözik ezek a tárgyak is. Házilag készülnek, van köztük zenekari logóval ellátott konyharuha, mosogatóruha, szappan, tanga, törülköző vagy éppen zokni. És mindenkit arra bíztatunk, iktassa be ezeket a tárgyakat mindennapos használatra! De van hivatalos pólónk is. (Minderről részletesebben az együttes honlapján: http://www.mapez.hu)

– Nemrégiben készült el legújabb videoklipetek Diszkréten élvezz címmel, amit rengetegen letöltenek a youtube-ról, s remélhetőleg egyre több zenével foglalkozó csatorna is bemutatja majd. Mik a közeljövő tervei, fellépései?

Karva: – Május 13-án az A38 Hajón lépünk föl újra, május 15-én a királyi televízió m1-es csatornáján szerepel majd a zenekar (Örömzene –örömtánc, 22.30), nyáron megyünk fesztiválokra és más nem fesztiválnak nevezett helyekre (június 18. Fishing On Orfű, július 9. Rocktiszakécske stb.), szeptemberre pedig elkészül a legújabb, harmadik albumunk. Októberre tervezzük a következő klipet, majd jöhet a lemezbemutató turné és reméljük, jövő év februárjában már ott leszünk a Fonogram-díj gálán az „ifjú titán” kategória jelöltjei közt.

– Úgy legyen! Meséljetek az új lemezről, milyen lesz?

Súg: – Sokkal jobb, mint az eddigiek! Állandó fejlődés, lemezről lemezre, koncertről koncertre jobbak vagyunk. A jelenlegi felállásban /a másik két tag Berthóthy Attila (gitár) és Krausz Kornél (dob) a lemezen, majd újabban Prohászka Zsolt (dob) a koncerteken – a szerk./ négy éve zenélünk rendszeresen, s ahogy telnek az évek, úgy érünk össze egyre jobban.

Karva: – Ez az egy van: csináljuk! Csinálni kell, különben semmi nem történik!

Súg: – Igen, és magunknak is csak azt üzenjük: csináljuk..!

És csinálják. A zenélést, a zenekari próbákat, blogolnak, készítenek kétheti rendszerességgel megjelenő, úgynevezett offline blogokat is papírra nyomva, amiket szanaszét szórnak az országban, készítik a relikviákat, zoknira nyomtatnak, vagy éppen saját logójukkal ellátott szappant faragnak, az ország bármely pontján fellépnek, utaznak, pakolnak, vagy éppen reagálnak a honlapjuk fórumán írottakra. Kifogyhatatlannak tűnő energiájuk, hitük és valóban egyedi zenéjük van. Nem tűnik túl messzi álomnak az a Fonogram-díj gála sem. Csakúgy, mint bármi más, amit elérni szeretnének.

céjé

Fotók: Enikő, Kerekes Zoltán