– Ebben az évadban a Richard Strauss művek határozták meg a munkáját. A rózsalovag Tábornagyné szerepében nyújtott alakításért Gundel Művészeti Díjban részesült, az idei Májusünnep Elektra-előadásain is szép sikert aratott.
– Fontos esemény az életemben a Gundel-díj, amelynek indoka a Tábornagyné. Azt mondhatom
tréfásan, hogy újra megszerettem az éneklést. Nem a hangok l,art pour l, art egymás után, önmagukért való megszólaltatására gondolok, hanem arra, hogy egészen másként énekelek most, mint a Tábornagyné előtt. Janácek Jenufájának előadásánál éreztem először, hogy egy operaelőadás fölkeltette az egész színházi világ érdeklődését. Ha A rózsalovag egy ilyen civil díjat eredményezhetett, akkor helyzet nem is olyan rossz, lehet esély a figyelem ébrentartására. Örülök, hogy a díjátadáson találkozhattam más művészeti ágak képviselőivel. Őszintén szólva, kicsit szégyellem magam, színházba elég gyakran járok, de úgy érzem, kevéssé vagyok tájékozott a mai magyar festészet és irodalom világában. Miközben nekem nagyon jól esett, hogy alakításom mások között a színházi kollégák érdeklődését is fölkeltette. Korábban, pályakezdő koromban, a Fészek klubban még voltak olyan kortárs zenei koncertek, amelyek közben például Mácsai Pál mondott verset vagy prózát, a falakon pedig új festészeti alkotások kaptak helyet. Több esztendős álmom, hogy civil kezdeményezéssel ilyesfajta találkozók jöjjenek létre. Tanítok a Színház és Filmművészeti Egyetemen, elhoznám a növendékeimet, a többi művészeti oktatási intézményből más mesterek meg az ő tanítványaikat mozgósíthatnák, hogy már fiatalon megismerjék egymást, egymás hivatását.
– A Tábornagyné szólamában sikerült megtalálnia azt a speciális Strauss-hangot, amely az asszonyt jellemzi, és ez – mint mondta – eufórikus örömmel töltötte el.
– Mindent megtettem, hogy ez a figura életre keljen, és ma is dolgozom rajta, hogy minél tökéletesebb legyen. Ám egy énekesnek szüksége van a külső elismerésre is, különösen, ha olyan szereplistát kap a következő évadra, amelyen mindössze 12 előadás van. A Gundel-díj ellensúlyozza az efölött érzett csalódottságomat.
– Egyelőre nincs kilátásban olyan külföldi feladata, mint amilyet januárban teljesített?
– A grazi operaházban Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét játszottam, napjaink egyik legkiválóbb színházi embere, Peter Konwitschny rendezésében. Ismertem a koncepcióját, Németországban többször dolgozhattam vele. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismét lehetőségem nyílt a keze alatt felkészülni. Ő mindenkit, akivel találkozik, beolt a felületesség ellen. Láthattam, hogy ez működik, és a következő éveimre muníciót ad. A következő évadban nem nagyon törekszem külföldre, bár egy németországi Rózsalovag szóba került. Az időm és az energiám megengedné, de hosszabb időre nem szeretnék távol kerülni a családomtól. Eleget voltunk külön, amikor például az Egyesült Államokban, Seattle-ben Tosca címszerepében és A Nyugat lánya Minnie-jeként léptem föl.
– Strauss után most Mozart következik...
– Legalább négy éve nem énekeltem Mozartot. Már próbálunk, és megint megállapíthattam: fantasztikus élmény! Amikor újra találkozom Mozart muzsikájával, mindig átérzem, milyen hatalmas ereje van. Meggyőződésem, hogy művészileg megint előre fog vinni. Egyébként úgy érzem, hogy a Rózsalovag erre is visszahat, hiszen, ha évszázados különbséggel, de a két mű egy tőről fakad, a biedermeier Bécs szellemi és emocionális világából.
Bátori Éva tanulmányait a Zeneakadémián végezte, majd felvették a bécsi Staatsoper operastúdiójába. 1992-ben a Lipcsei, majd 1995-ben a Kölni Operához szerződött. Számos alkalommal fellépett Frankfurtban, Hannoverben és más európai dalszínházakban is.
A német televízió Mozart operáiból (Figaro házassága, Don Giovanni, Cosi fan tutte) készített sorozatot szereplésével. A Pekingi Operát a bécsi Staatsoper Figaro házassága-előadásával nyitották meg, amelyben a Grófné szerepét énekelte nagy sikerrel.
Albert Mária (MTI-Press)
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
