Beszélgetés Tolcsvay Lászlóval
A színházban találtam meg a harmóniát
Dátum: 2010. december 21., kedd, 10:50
Idén ünnepelte hatvanadik születésnapját Tolcsvay László zeneszerző, előadóművész, aki a hatvanas-hetvenes években a Tolcsvay Trió és a Fonográf együttes tagjaként lett ismert. Ma is a muzsika körül forog az élete, ugyanakkor a zenés színházban találta meg az őt inspiráló szakmai és emberi harmóniát.

– Hatvanéves koromat nem érdemként, hanem biológiai tényként kezelem. Idén nem adódott lehetőség eddigi pályafutásom, az elmúlt negyvenvalahány év összefoglalására, ezért úgy döntöttem, magamtól nem szervezek nagyszabású fellépést. Viszont a barátaim a hátam mögött nemrég összeszövetkeztek a feleségemmel, és egy fantasztikus meglepetéskoncertet szerveztek a Kogartban – idézi fel.

Tolcsvay László klasszikus zenét tanult, de már 13 évesen játszott a Strangers amatőr beatzenekarban, majd következett a Wanderers. A magyar népzenét a rockkal elegyítő, bátyjával alapított Tolcsvay Trió már önálló, saját dalokat játszó, egyedi hangzású zenekar volt. 1974-től a Fonográf alapító tagjaként zenélt, a csapat 1984-es búcsújáig.

Zeneszerzőként rendkívül aktív maradt a Fonográf után is, előadóként viszont jóval kevesebbet alkotott. Csak négy lemezt készített. A legutóbbi szerzői CD is nyolc éve jelent meg.

– Ez egy kettősség az életemben. Huszonnégy évvel ezelőtt megírtam a Magyar mise című rockoratóriumot, amelynek köszönhetően felkértek a Madách Színházban, hogy írjak zenét Müller Péter Doctor Herz című darabjára. Feldobott a lehetőség, hogy a zenekarok után ismét közösségben dolgozhatok, ezért sem foglalkoztam azzal, hogy koncertezzek, hiszen sorban következtek a musicalek: az Isten pénze, a Beszterce ostroma és a Mária evangéliuma rockopera. Mind a Madáchban. A koncertekhez csak a kilencvenes évek végén tértem vissza, de manapság is fellépek, ha hívnak – sorolja. – Turném tíz évvel ezelőtt volt utoljára, az 1998-ban megjelent Fehér zaj, majd a T.Monográf című albumhoz kapcsolódva.

Mint hangsúlyozza, sohasem volt hajlandó „divatzenét” írni, még akkor sem, ha a lemezkiadó ezt várta el tőle.

– Csak arra vagyok képes, hogy a belső világomat elzenéljem olyan nagyszerű szövegírókkal, amilyen Bródy János vagy Müller Péter Sziámi. Három-négy munkám is dobozban van, és nem jelenhetett meg emiatt, miközben sok helyen bemutattuk ezeket az anyagokat közönség előtt. A Rákóczi-fantáziát például Párizsban és Rómában is – jegyzi meg.

Büszke arra, hogy a Magyar misét tíz éve folyamatosan élőben adják elő zenésztársaival templomokban, koncerttermekben, szabadtéri színpadokon, és nemrég a Mária evangéliuma oratórikus változatát is bemutatták. Nagyon boldog, hogy a zene körül forog az élete, és sorsa úgy fordult, hogy a színházban találta meg az őt inspiráló szakmai és emberi harmóniát.

A nyolcvanas évek közepe nemcsak a Fonográf búcsúja miatt hozott nagy változást az életében. Úgy alakult, hogy Budapestről vidékre költözött, „egyfajta belső száműzetésbe” került, mégis egy teljesebb életet kezdett élni.

– Számomra nagy csalódás volt, hogy a zene egyre inkább a külsőségekről, a „sóbizniszről” szól. Két-három éves átalakulás, tisztulás zajlott le a lelkemben, amikor a Szabadtér Színház megkeresett, és lehetőséget kaptam a Magyar mise megírására. Az oratórium verseit bátyám, Béla írta. Nem pusztán liturgikus művet akartunk, azt szerettük volna, ha nemcsak a hívő embereket érinti meg, hanem a magukat elveszettnek érző tanácstalanok is felismerik benne a mindenki számára alapvető értékeket: a közösséget, egymás tökéletes elfogadását, a szeretetet. A misében a legkülönbözőbb zenei műfajok, a rock, a szimfonikus- és a népzene, a modern és az archaikus hangzás került harmóniába nagyszerű művészek közreműködésével – magyarázza.

A zenész visszatekintve úgy látja, bebizonyította magának, mi minden történhet az emberrel, ha képes a saját lelkében tisztaságot teremteni.

Első musicalje, a Doctor Herz (a szerzőtárs Müller Péter és Bródy) bemutatója 1988-ban volt a Madách Színházban. A darab tomboló siker lett Magyarországon. A Madáchban tíz év alatt 300 előadást ért meg. A művet 1991-ben a manchesteri Royal Exchange színház is játszotta.

– A Doktor Herz csak az egyik kedvencem. Mostanában a Mária evangéliuma ismét foglalkoztat, hiszen január 29-én lesz az új bemutatója a Győri Nemzeti Színházban. Készülök két új mű megírására is: a győri színház felkérésére a Szent László misztériumról oratórikus művet írok, a Budapesti Operettszínháznak pedig egy új rockoperát Rákócziról, 2012-es tervezett bemutatóval – meséli. Mint hozzáteszi, a Rákóczi-kérdés egész életében foglalkoztatta, nem utolsósorban azért, mert ősei a Rákóczi családtól kapták a nevüket.

Tolcsvay négy évtizede állandó zeneszerzője Koncz Zsuzsának; az énekesnő nemrég megjelent 37. albumán is található két szerzeménye.

– Nagyon szeretek Zsuzsának dalokat írni. Általában elképzelek egy majdani lemezt, és megpróbálom kitalálni, mi az az újdonság, amellyel egymást és a közönséget is meg tudnánk lepni. Halász Juditnak is négy évtizede írok dalokat. Vele annyiban más a helyzet, hogy létező versekre írok zenét, vagyis a kiválasztott költeményekben kell megéreznem a megfelelő dallamot. Nemrég ismét kaptam tőle néhány verset. Gondolom, esedékes egy új lemez – fejti ki.

A zenész nem zárja ki a lehetőségét, hogy ismét együtt zenéljen bátyjával, Bélával, akivel (és Balázs Gábor bőgőssel) 1968-ban a Tolcsvay Triót megalapította. Bélával legutóbb három éve játszott együtt. Édesanyjuk 90. születésnapján, a Mátyás-templomban, a Magyar misét adták elő. Úgy véli, meg kellett volna már csinálni a régi Tolcsvay Trió-felvételek digitalizálását is, de a kiadó ezt nem veszi természetesnek.

Gulyás István (MTI-Press)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Joséphine Baker világhírű revücsillag élete utolsó heteiben, 68 évesen is is korát meghazudtoló frissességgel szerepelt Európa színpadjain.
 
1960 – Lausanne. A Tabaris-mulató egyik páholyában ül Husszein, jordániai király. Nagyon tetszenek neki Rodolfo kártyamutatványai. A műsor után a bűvész öltözőjében megjelenik egy elegáns úr, s meghívja Rodolfót a király páholyába. Őfelsége közelről szeretné látni a kártyatrükköket.

Aforizmák
„ ...már az iskolában megtanultam, hogy nem gondolhatok olyan furcsa és hihetetlen dolgot, amelyet valamely filozófus már előbb ne állított volna..."
Descartes
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ