BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Tini – nagypapakorban
Dátum: 2011. április 4., hétfő, 13:36
Hatvanötödik születésnapját ünnepli kedden a magyar könnyűzene élő legendája, Bródy János, mindenki Tinije, aki az Illés együttes (1964-1973) és a Fonográf (1974-1984) mellett önálló előadóként is több mint három évtizede sikeres, miközben Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezeinek állandó szövegírója. Szörényi Leventével egy hónappal ezelőtt közösen kapott Fonogram-életműdíjat. Az elismerést együtt vették át. Azonban Szörényi tavaly év végi, Hattyúdal című búcsúkoncertjén, az Arénában, nem lépett fel.

– Nem tartok haragot senkivel, de a búcsúkoncert előkészületei alatt az elképzelések folyamatosan változtak, és egyre jobban eltértek az eredeti tervektől. Tény, hogy szerettem volna elénekelni legalább egy dalt, és ezzel kapcsolatban komoly nézeteltérés alakult ki. Lélekben mindenesetre ott voltam, hiszen az elhangzott dalok túlnyomó részének én írtam a szövegét. Hálás lehetek a sorsnak, hogy egy ilyen kitűnő előadóművész és zeneszerző, mint Szörényi Levente sok-sok éven át az én szövegeimet énekelte. Ha megkér, mindig szívesen írok neki ezután is. Az persze igaz, hogy megfordítva, az ő szövegeire nem mindig tudok zenét elképzelni – fogalmazott Bródy János.

Kifejtette, hogy a showbiznisz világában létezik egy bizonyos hierarchia, amelyben a legfontosabb mindig az előadó: ő viseli a felelősséget, őt ismeri a közönség és az elhangzó dalokat vele azonosítja. Hozzáfűzte, hogy az előadók nagy része nem képes dalokat írni saját magának, ezért van szükség zeneszerzőkre és szövegírókra, közöttük pedig a muzsikát komponálók elsőbbsége a hagyományos.

– Énekelni ugyanakkor nehéz szöveg nélkül, és a jó dalszövegírók képesek arra, hogy átérezve a zene sajátos hangulatát olyan énekelhető szavakba foglalják üzenetüket, amelyeket az előadó hitelesen tud képviselni. Talán az énekelt ritmusos szövegek írása az, amire a leginkább alkalmasnak látszottam a szakmában eltöltött évtizedek során. És különös érzés, hogy sokan úgy tartanak számon, mint aki először kezdett magyarul fogalmazni a rockzene történetében - mondta.

Mindennek több olvasata van

Bródy János szövegírói életműve (benne olyan örökzöldekkel, mint az Amikor én még kissrác voltam, a Good Bye London, a Little Richard, a Földvár felé félúton, a Mama kérlek, a Boldog születésnapot és a Ha én rózsa volnék) a félezres számhoz közelít. A dalok jelentős részét nem ő énekelte el, hanem az Illés zenekarban és a Fonográfban Szörényi Levente, a szólóelőadók között pedig Koncz Zsuzsa vagy Halász Judit.

– Az Illés együttesben Szörényi Levente, Illés Lajos és néha én írtam a zenét, a Fonográfban Szörényi, Tolcsvay Laci, Móricz Misi és én. Szövegíró viszont egyedül én voltam, ezért válogathattam és eldönthettem, melyikre írok szöveget, és így született meg a dalok végső formája. A szövegírás tehát lehetővé tette számomra, hogy bizonyos koncepciót tudjak meghatározni a lemez egészére vonatkozóan - idézte fel.

A dalszerző-előadóművész egyre furcsábbnak tartja, hogy ő az a fiatalember, aki a régi felvételeken zenél, az akkori idők fotóin szerepel, hiszen azzal a „Tini” imázzsal a mai „rezignált nyugger” már nehezen azonosul. Kitért arra, hogy a régi dalok felidézik benne az egykori élethelyzeteket, de ilyen távolságból még a régi veszekedések és konfliktusok is tanulságos mesékké szelídülnek.

– Amit akkor létrehoztunk, az fiatalságunk önkifejezési mámorának volt természetes formája, és különös, hogy mára ezek jó része kultúrtörténeti eseménnyé vált, adatokká egy lexikonban. Bár az Illés mostanában is gyakran hivatkozási alap a könnyűzenében, a zenekar átütő erejét, úttörő jellegét nem kétségbe vonva sokan vannak, akik a Fonográf zenei hangzását többre értékelik. Zenei szempontból a Fonográf talán valóban összetettebb, színesebb repertoárt hozott létre, mint annak idején az Illés. Ne feledjük azonban azt sem, hogy míg az Illést anno megfosztották a külföldi lehetőségek többségétől, a Fonográfnak jelentős nemzetközi sikerei is voltak – jelentette ki Bródy.

1978-tól kezdte önálló estjeit a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon. A műsor címe már akkor Az utca másik oldalán volt, mint ahogy jóval később az 1994-ben megjelent, majd most, technikailag feljavítva hamarosan újra kapható lemezének.

– Abban az időben, amikor társadalmi méretekben csak egy és kétségbevonhatatlan igazságot hirdetett a politikai ideológia, akkor lázadó, másként megközelítő magatartás volt ezt a címet adni a műsoromnak. De a dolgok több irányból való megközelítése minden korban jellemző rám. A művész dolga ugyanis szerintem az, hogy mindenki számára érthető formában próbálja meg a bonyolultat érzékeltetni. Az utca másik oldalán című dal azzal is új perspektívát kapott, hogy jelen időből múlt időbe került. Más régebbi szövegeimbe is belenyúlok olykor és átírom az aktuális helyzetnek megfelelően, vagy azért, mert egy másik előadó személyisége úgy kívánja – magyarázta.

Belebújni mások bőrébe

Megjegyezte, hogy csak olyan előadónak tud szöveget írni, akit jól ismer, és mielőtt megteszi, sokat beszélget velük, például Koncz Zsuzsával vagy Halász Judittal is.

– Kíváncsi vagyok arra, mit gondolnak egy-egy dologról, mit akarnak elmondani, kifejezni. Aztán lehet, hogy nem pont ezt fogom leírni, de igyekszem belebújni a bőrükbe, és úgy fogalmazni, hogy ők azt a saját személyiségükkel hitelesen képviselhessék. Ez ugyanígy működik a gyereklemezek esetében is. Nagyon szeretem a szövegírói munkát, mert legfeljebb egy sürgető dolog van benne, a határidő, egyébként nyugodtan dolgozhatok a magam sokat meditáló módján – tárta fel.

Koncz Zsuzsa tavaly megjelent 37. lemezére kilenc dalhoz írt szöveget és/vagy zenét. Elmondta, hogy javában készül egy új Halász Judit-gyereklemez, amely a tervek szerint idén megjelenik. Kitért arra is, hogy örökre hálás Zoránnak, amiért 1982-es lemezén elénekelte a Ne várd a májust című dalt, mivel ez korábban sem az ő, sem Koncz Zsuzsa előadásában „nem ment át” a cenzúrán.

Csak nemrég derült ki a nyilvánosság számára, hogy az Omega két űrrockkorszakos lemezére – Csillagok útján (1978) és Gammapolis (1979) – is Bródy János írta a szövegek többségét, az egykori Gemini együttestag, későbbi üzletember Várszegi Gábor nevén.

– Laux József dobos kiválása után az Omegából felesége, Adamis Anna szövegíró is távozott. Próbálkoztak néhány kollégával, de valahogy elégedetlenek voltak és végül hozzám fordultak. A dolog lebonyolításában Várszegi Gábor segédkezett, mert akkoriban a közönség nehezen fogadta volna el tőlem, a Fonográf tagjától, hogy egyszerre két csapatban játszom. Számomra igen izgalmas kihívás volt, mert kíváncsi voltam, képes vagyok-e egy másik zenei világ számára is elfogadható dalszövegeket írni. Ha jól emlékszem, én vagyok a Gammapolis névadója is – tette hozzá.

Műfaj – mint iparművészet

Bródy János számos rendkívül sikeres színpadi mű alkotója, ilyen többek között a Szörényi Leventével írt Kőműves Kelemen, az István a király és a Veled, Uram, a Tolcsvay Lászlóval készült Doktor Herz, a Várkonyi Mátyással közös mű, a Will Shakespeare, vagy akit akartok, és Andrew Lloyd Webber szerzőtársa is lehetett a Volt egyszer egy csapat című musicalben.

– Az István a király talán azért lett ilyen izgalmasan érdekes, mert sikerült két egymásnak feszülő igazságot bemutatni, és egyben egy nagyon általános magyar helyzetet is. Talán már az államalapításkor igaz volt a Kárpát-medencében, hogy más igazságokra jutunk érzelmeinket követve, és megint másra, ha az eszünkre hallgatunk. Ilyen eszmények közé tartozik a haza és a haladás is, amelyek a magyar történelemben gyakran tragikusan egymásnak feszültek, holott a kettő szövetségére lenne igazán szükségünk - vélekedett.

Mint kifejtette, mindig is érdekelte, hogyan fogalmazzák meg mások ugyanazokat az élethelyzeteket, konfliktusokat a könnyűzenében. Hozzáfűzte, hogy leginkább az úgynevezett alternatív zene izgalmas számára.

– Már régóta zenei és irodalmi iparművészetnek tartom ezt a műfajt, amelyben egymás mellett dolgozik a szakmáját jól ismerő iparos és a belső önkifejezési vágytól vezérelt művészlélek, gyakran ugyanabban az emberben. Eszerint különböztethető meg a produkciók nagy része. Vannak nagyon tehetséges iparosok, akik szívesen és magas színvonalon teljesítik a média kimondott vagy kimondatlan megrendeléseit, viszont gyakran nincs bennük eredeti vagy újszerű. Az alternatívnak nevezhető kísérletező típus inkább az önkifejezés lehetőségét keresi, de ha ezt sikeresen műveli, képes bekerülni a fősodorba. Szeretek eljárni alternatívnak nevezhető klubokba, ahol a nagy nyilvánosságban még nem szereplő zenekarok játszanak – közölte Bródy János, aki a fiatalabb kollégák támogatásában is jelentős szerepet játszik.

Gulyás István (MTI-Press)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küzdött vele, tanította, magyarázott neki – eredménytelenül.
 
Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres. Naponta nyolc órán át gyakorol, s ezt sohasem mulasztja el.
Aforizmák
„Az ember veszendő. Lehetséges; de vesszünk el úgy, hogy ellenállunk."
Albert Camus
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ