Levegővel táncoló
Dátum: 2006. december 11., hétfő, 10:42
Egy ifjú magyar művész sokak reménye szerint újraélesztheti a Maurice André nevéhez fűződő legendás trombitakultuszt, ami – negyed század távlatából – ugyancsak komoly kihívás. A kedves, ambiciózus és rendkívül intelligens fiatal trombitaművésszel Karl Luehrs-Kaiser készített interjút.
Merre vannak a trombita fejedelme - a régi zene diadalmenetét előkészítő, tréfásan „barokk kommandócsoport"-nak titulált mozgalom fő vezéralakja, a „Napkirály" - a legendás Maurice André méltó utódai? A régi zene ragyogása leáldozóban, igazi pompáját a későbbi virtuóz trombitaművészek, Reinhold Friedrich, Otto Sauter, Hakan Hardenberger, sőt az elképesztő Szergej Nakarjakov sem tudták megidézni. Úgy tűnik, a klasszika korszakában is triumfáns trombita az utóbbi évek során hullámvölgybe került.

Boldoczki Gábor az 1976-ban Szegeden született ifjú magyar trombitaművész, sokak reménye szerint új korszakot nyithat a hangszer történetében. Mint tökéletes németséggel kifejti, véleménye szerint a helyzet újabban tovább módosult. A karácsonyi-, gála-, és slágerkoncertekkel telezsúfolt turnékat természetesen ő sem kerülheti meg, és attól tart, hogy az olcsó CD-k és a zenei fast food iránti kereslet hatására mindinkább a jól eladható népies könnyűzene lesz az aranyló zeneszerszám elsődleges közege. Valóban - szomorú de igaz: a legnépszerűbb német trombitás ma nem Ludwig Güttler, hanem Stefan Mross.

Boldoczki mégis inkább saját útját járja. Sokan Maurice Andréhoz hasonlítják, ami szerinte rendkívül megtisztelő, ám veszélyes is. André bizonyította be, hogy a trombita fontos szólóhangszer. Az előadási kultúra változatlan maradt, a barokk versenyművek előadási módja azonban jelentősen eltér a korábbitól: a hangszert sokkal több levegővel, levegősebben, táncosabban, kevésbé szélesen kell megszólaltani.
Kritikusai szerint elegáns, hajlékony, természetes hangzás jellemzi. Úgy véli, előadásmódja a személyiségéből fakad. Italian Concertos című új CD-felvételén olasz versenyműveket - egy Vivaldi, Marcello, Cimarosa és Bellini oboaverseny és egy Vivaldi hegedűverseny trombitaátiratát, valamint egy Donizetti trombitaversenyt - mutat be virtuóz könnyedséggel. Szerinte a művek kiválasztása és feldolgozása különösen izgalmas feladat. Az állítólag - nagy intervallum - miatt a trombitások nemigen szélesítik a repertoárt (hegedűdarabokhoz különösen ritkán nyúlnak). Az új Boldoczki-lemez, a művész pregnáns, virtuóz előadása fényében mindez nehezen érthető.

Levegővel táncoló: az elégikus, meditativ, a vegyes klisék segítségével létrehívható pompával dacoló, sajátos előadásmódjával Boldoczki szuverén módon bővítette - és szublimálta - a trombita kifejezési spektrumát. Trombitajátékának különlegessége a visszafogottság, a kifejező pianissimók, és a törékeny introspekció. Trombitája nemcsak táncolni és énekelni (sőt együtt énekelni) tud, hanem gondolkodni (sőt együtt gondolkodni) is képes. A művész kedveli a jazzt és szívesen végez indiai jógagyakorlatokat, improvizálásra mégsem vállalkozik.
Ahogy Bodolczki mondja, édesapja is „trombitás" volt. Ő maga kilencéves korában kezdett trombitálni, nyolcéves kora óta zongorázik. Tizenöt évesen került Budapestre, zeneiskolába és kollégiumba. 1997-ben első díjat nyert az ARD versenyén, a harmadik Maurice André-versenyen pedig nagydíjjal (Grand Prix de la Ville de Paris) jutalmazták. Ezt követően karrierje külföldön is elindult. Fellépései 80 %-át ma az önálló turnék képezik, melyek során Németország központi jelentőségű.
A művész szerint a sikerhez nem elegendő a tehetség: - megfelelő fogazat - is szükséges! Ezt a hangszert viszonylag későn kezdik, és korán teszik le. A trombitások pályafutása a saját fogak műfogakra váltásával, általában jóval a nyugdíjas kor előtt véget ér. „Tévhit, hogy a trombitához nagy tüdő kell! A helyes légzési technika az elsődleges. Még egy aprócska kunyhóban is megfelelően lehet gazdálkodni a levegővel."

Boldoczki sajnálatosnak tartja, hogy elődei, Maurice Andrét is beleértve, viszonylag kevés művet rendeltek a kortárs szerzőktől. "Milyen kár, hogy Messiaen nem írt trombitaversenyt!" Érthetetlen módon Richard Strauss sem alkotott versenyművet trombitára. Boldoczki igen kedveli Rebecca Saunders és Peter Maxwell Davies kompozícióit, Eötvös Péter Jet Stream (2002) című darabját is szívesen játssza, és örülne, ha a zeneszerzők minél több művet alkotnának trombitára.

A klasszikus művek tolmácsolójaként egy tekintetben mindmáig kívülálló: a jövőben régi zene együttesekkel (például a Concentus Musicus-szal) is szívesen dolgozna. Jelenleg olyan neves zenekarokkal dolgozik, mint az I Musici di Roma vagy a korábban Maurice Andréval is turnézó Liszt Ferenc Kamarazenekar. Ebben az évben a Gidon Kremer által létrehívott lockenhausi fesztiválon is nagy sikerrel vendégszerepelt.
A trombita azonban - ahogyan korábban a régi zene - e látványos eredmények dacára sem tudott kitörni elszigeteltségéből: mintha valamiféle demarkációs vonal mögé szorulna. Sokak szemében nem más, mit kiszolgált relikvia. Figyelem: Boldoczki lemezborítójának édeskés grafikája még a bonbonok csomagolását idézi, ám a fotó már nem az ártatlan mosolyú ifjakat kedvelő hölgyeknek és nagyiknak szól. A borostás művészarc inkább provokál. Jelentős lépés. Lehet, hogy végre a trombita területén is megtörténik a várva várt arculatváltás?


Forrás: www.festivalcity.hu
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
G. B. Shaw híres volt szarkasztikus megjegyzéseiről. Egy alkalommal régi hölgyismerőse panaszkodott az írónak:
 
Szabadtéri előadás világítópróbája volt, mikor a rendező ingerülten ordított rá a világosítókra: – Gyerekek, vegyétek már ki azt a sárgát! Hát nem látjátok, milyen sok?!?
Aforizmák
„ Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."
Wittgenstein
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ