Királyok, szentek, vitézek
Dátum: 2008. március 4., kedd, 20:53
Március 18-án a Tavaszi Fesztivál keretében Királyok, szentek, vitézek címmel világzenei koncertet hallhatunk a Hunyadiak emlékére a Zeneakadémián. Kiss Ferenc a nagy sikerű Szerelemajtók és a Pávaének után ezúttal egész estés művet komponált, s most a műhelytitkokba is bepillantást enged.
– Lassan hagyománnyá válik, hogy az aktuális évfordulóhoz darabot komponál. A sort két éve a Bartók előtt tisztelgő Szerelemajtók kezdte, tavaly a Kodályra emlékező Pávaének folytatta, idén pedig a Hunyadiak történetéhez fordult. Ez azért is érdekes, mivel nem egy konkrét zeneszerzőről van szó. Miért éppen ezt a témát választotta?

– Bár a Bartók- és Kodály-évek idején önkéntelenül is többet foglalkoztam a két zeneszerző munkásságával, a művek megrendelésre készültek. A Tavaszi Fesztivál felkérésére írtam a Szerelemajtókat, és ennek a sikere hozta a Pávaéneket és az idei megkeresést is. A témát a reneszánsz év adta. A Hunyadiak emlékét nem örökítette meg hosszabb lélegzetű mű, különösen nem ebben a műfajban, noha a bolgároktól a lengyelekig hatalmas anyag őrizte meg ezeket a történeteket a környező népek emlékezetében, szinte még nagyobb számban, mint a magyar folklórban. Nálunk ugyan több a mese és a legenda, egyes krónikás források is fennmaradtak, a tőlünk délebbre élő népeknél viszont a mai napig hősi epikaként éneklik meg Hunyadi János, Mátyás király tetteit, rokoni, baráti és vitézi körükkel, mint például Székely Jánossal vagy a Szilágyi családdal együtt. Persze a magyar anyagban is találunk erre a korszakra utaló dalokat, itt van például az egész nyelvterületen elterjedt Szilágyi-Hajmási ballada, amelyik a két rab megmeneküléséről szól, de rengeteg a török vészre utaló gyermekjáték, mondóka, sőt még egy altatót is ismerünk, ez a „Nekem is volt egyszer szép magyar fiúcskám..." kezdetű altató, aminek még mesepárhuzama is van. Ezekből állt össze az a nyersanyag, amiből a kétrészes műsor felépül.

– Ha ennyi nép muzsikája keveredik, milyen jellegű zenei stílus uralja majd a darabot?

– Szeretném megőrizni a balkáni hősi epikus ének jellegzetes előadásmódját, de azért korszerű hangzásra törekszem. A szereplőgárdát is ennek megfelelően válogattam össze, és az Etnofon Zenei Társulás mellé olyan vendégzenészeket hívtam, akik egyrészt jártasak a magyar historikus zenében, jól játszanak régi hangszereken, ugyanakkor a délszláv muzsikát is ismerik. Így került a csapatba Csörsz Rumen István, a Musica Historica tagja, Borbély Mihály, aki a Vujicsics együttes révén otthonosan mozog a délszláv zenében, de mint dzsesszista, egyben kortárs muzsikus is. Bognár Szilvia a Vándorvokálban szerzett tapasztalatot a balkáni énektechnikában, Szvorák Kati szinte minden szláv nyelvet remekül beszél, bár mondjuk itt elsősorban magyarul énekel majd, a harmadik énekes pedig Juhász Katalin lesz.

Ha ennyire elmélyedt a Hunyadiakhoz kötődő folklórban, talált magyarázatot arra, mi az oka annak, hogy éppen nálunk, akikhez elsősorban kötődnek ezek a személyek, kevesebb a zenei anyag?

– Magyarországon a többnyire pengetős hangszerrel, általában kobozzal majd lanttal kísért történeti éneklés, a krónikásének Tinódiék után gyakorlatilag elsorvadt, és a szerepét a kíséret nélküli balladaéneklés vette át. A környező népeknél viszont a mai napig élő ez a gyakorlat. Igaz, az idők során a kollektív emlékezetben összekeveredtek az egyes történelmi személyiségek és a tetteik, vándormotívumként átkerülnek egyik történetből a másikba, és ez a folyamat nyomon is követhető a különféle változatokban. Úgy érzem azonban, hogy nem is az számít elsősorban, hogy a mai történelemtudomány állása szerint ezekből mi igaz, például hogy sárkány képében a Székely gyerkőc elrabolta-e a szultánt vagy sem, hanem az, hogy a különböző népek kollektív emlékezete úgy őrizte meg őket, mint magyar hősöket, hiszen mindig elhangzik, hogy vagy Budáról jöttek, vagy a Duna felső folyásáról. Éppen az a gyönyörű a Balkánnal kitágított Kárpát-medencei folklórban, hogy egymás történeteit így őrizzük.

– Konkrét forrást is mondana, amelyből felépül a mű?

– Négy réteget különítenék el. Először is a már említett bolgár, szerb, macedón, román, szlovén és szlovák népi énekek, amelyek konkrétan Mátyás megkoronázásáról, Hunyadi János születéséről szólnak. Ezeket az elmúlt másfél évszázad során míves költőink magyarították, és ezek a fordítások rendre meg is jelentek, például a Kisfaludy társaság kiadványai közt találunk ilyeneket. A XIX. század közepén még csak a szöveget fordították, a dallammal nem törődtek. A fordulat Nagy Lászlóhoz köthető, aki például Sebő Feriéknek és nekünk is fordított délszláv szövegeket, és ő már ügyelt a szótagszámra. A korábbi szövegeknél egyfajta rekonstrukcióra van szükség, vagyis keresünk egy hasonló tematikájú, megfelelő szótagszámú dallamot, és azzal párosítjuk. A szövegek egyébként jórészt Nagy László, Weöres Sándor és Kiss Károly fordításaiban szólalnak majd meg. A második forrás a magyar krónikásének, a harmadik réteg a Mátyásról szóló tréfás és tanulságos mesék, a negyedik pedig a liturgia, négy szent, István király, Imre herceg, László király és Szent Margit zsolozsmája.

– Ők hogy kerülnek a történetbe?

– Az a darab címe, hogy Királyok, szentek, vitézek. A szentek ugyanis akkoriban hozzátartoztak a vitézekhez. Akármelyik gestát vagy krónikát olvassuk, azt látjuk, hogy bár ezek az emberek felkészült fegyverforgatók voltak, a sikereiket a hitük kormányozta. Egy-egy mérföldkő előtt - legyen az csata vagy más fontos esemény - komolyan imádkoztak a szentjeikhez. Amennyire vandáloknak tűnhetnek bizonyos leírások alapján, annyira keresztények is voltak. És tegyük hozzá, országgyarapítók, minden értelemben, nemcsak területileg, hanem kulturálisan is. Mátyásról is tulajdonképpen csak a nemesség volt rossz véleménnyel, bármelyik néphagyományt nézzük, mind szegénypártinak állítja be, s persze lehet arról vitatkozni, hogy mennyire szépítette meg tetteit az utókor, de ez ma már ebből a szempontból mindegy. Ő ugyanúgy a szentekhez és az őseihez fordult segítségért, és úgy gondolom, nagyon is ráférne a magyarságra, ha magába fordulna és felhagyna ezzel a hitetlen, cinikus és nyegle hozzáállással. Példaértékűnek tartom ezt a vonulatot, és ezért is szívesen vontam bele a műbe a zene és a költészet egyházi ágát.

– Milyen szálra fűzte fel ezeket a különböző rétegeket? Hogy alakul a darab története?

– Az első tétel Hunyadi Jánosról szól, a születés mitikus meséjétől, vagyis a hollós-gyűrűs mondától egészen a haláláig, amelynek szintén több meseszerű feldolgozása van. A különböző történeteket egy kissé archaizáló szövegű, mégis modern krónikásének köti össze, amely részben magyaráz, részben rávilágít a kapcsolódási pontokra. A második rész Mátyás király története, a vele kapcsolatos hagyományokat pedig a korabeli tánczenére fűztem fel. Ebben nagy segítségemre szolgál Csörsz Rumen István szakértelme, hiszen erről a muzsikáról elég kevés konkrétumot tudunk. Persze, nem arról van szó, hogy rekonstruálni szeretném, hogy márpedig így szólt egy korabeli zenekar, mert ezt nem is lehet. Azt persze tudjuk, hogy Mátyás sokat áldozott a zenére, a legjobb muzsikusokat szerezte meg, kelet és nyugat legmagasabb zenekultúrája találkozott az udvarában. Ebből kiindulva, bizonyos ismert elemeket felhasználva szeretnék ma is élvezhető muzsikát komponálni.

– Március 18-án bemutatják a darabot, aki azonban valamilyen okból lemarad erről az alkalomról, hol találkozhat a Királyok, szentek, vitézekkel?

– Az ilyen típusú produkciók legnagyobb baja, hogy a bemutató után nagyon nehéz elérni, hogy a műnek utóélete is legyen. Nagy apparátust igényel, nehéz kamarásítani, mert azt vagy a zene, vagy a dramaturgia megsínyli, eredeti formájában viszont rengeteg pénzbe kerül az előadása. Sok a technikai követelmény, kényes a műfaja is, nem lehet akárhol és akármilyen közönségnek játszani. Természetesen az eddigi gyakorlatot követve szeretnénk rögzíteni a koncertet, idén azonban nem filmben, hanem lemezben gondolkodom, ami ha minden jól megy, két-három hónappal a koncert után meg is jelenhet. Idén a Művészetek Palotája helyett a Zeneakadémiára kerültünk, de igazából örülök is ennek a döntésnek, mert itt sokkal meghittebb, emberibb hangulatot tudunk teremteni.

Kiss Eszter Veronika

Forrás: Budapest Fesztiválváros
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
1960 – Lausanne. A Tabaris-mulató egyik páholyában ül Husszein, jordániai király. Nagyon tetszenek neki Rodolfo kártyamutatványai. A műsor után a bűvész öltözőjében megjelenik egy elegáns úr, s meghívja Rodolfót a király páholyába. Őfelsége közelről szeretné látni a kártyatrükköket.

 
Wagnert sokan bírálták, támadták életében. Egy ízben éppen társaság volt nála, amikor a postás egy levelet hozott. A zeneszerző felnyitotta, s a papírlapon mindössze egyetlen szó állt: „Hülye".
Aforizmák
„ Egy nő még mindig kiszámíthatóbb, mint egy elektron."
Mérő László
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ