Nem az elismerés a művészi munkám célja
Dátum: 2008. április 9., szerda, 11:41
Alternatív Kossuth-díjat kapott Medveczky Ádám Érdemes Művész, a Magyar Állami Operaház tagja. Négy évtizedes zenei munkásságát ismerték el a civil szerveződésből született díjjal, melyet a Gyurkovics Tibor író, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész, Melocco Miklós szobrászművész és Schrammel Imre keramikus összetételű kuratórium ítélt oda az idén a Liszt-díjas karmesternek. Az elismerés további munkára, újabb tehetségek felkutatására és képzésére ösztönzi.

– Bár mindig azt tartottam, hogy a művész dolgozzon, és ne várjon érte elismerést, azért ezt a díjat mégis nagyra tartom, hiszen tisztán csak művészeti elismerés, nem jár semmilyen mellékzöngével, sem anyagiakkal. Megtisztelő az a névsor is, amelybe kerültem, mint díjazott: Hernádi Gyula, Bertha Bulcsu, Mészöly Dezső, Wass Albert (posztumusz), Reviczky Gábor, többek között – mondta a művész a kitüntetés átvételekor.

– Jövőre ünnepli majd, hogy negyven éve a Magyar Állami Operaház tagja. Hogy érzi ott most magát?

– Szerencsére újra nyugodt légkörben lehet dolgozni, ami nagyon fontos. Természetesen kevesebb a feladat, mert a társulat megérzi az Erkel Színház kiesését. A Thália sem akusztikájával, sem színpadméreteivel, sem zenekari árkával nem alkalmas ennek pótlására. Ráadásul félek, hogy az Erkel Színház a felújítása után sem kerül majd vissza az Operaházhoz, hanem ingatlanspekulációk tárgya lesz. Általában nem vagyok tervezős alkat, a munkák enélkül is mindig rám találnak. Idén 23 előadást vezényeltem az Operában, többek között a Toscát, a Pillangókisasszonyt, a Nürnbergi mesterdalnokokat, a Rigolettót, a Varázsfuvolát. Jövőre is körülbelül ugyanennyi előadásom lesz. Puccini – akinek idén van születésének 150. évfordulója – áll legközelebb a szívemhez. A jubileum alkalmából a Tavaszi Fesztiválon született egy különleges este: az Edgar koncertszerű előadása – sorolja a terveket.

– Ön tanít a Zeneakadémia ének-opera tanszakán. Milyen az operai utánpótlás?

– Több tanszakom is van, de mindegyiken operát tanítok, így a karmesterképzősöknek is. A művészképzésben nem tartom szerencsésnek az új, bolognai módszer bevezetését, amely három plusz két év képzést ad a hallgatóknak. Olyan elnevezések születtek a főiskolán, hogy „vezénylési szakirány tanszak” – ez sokat elárul az átszervezésekről. Most egyébként előttünk áll a Zeneakadémia felújítása is, csak reméljük, hogy az oktatás színvonala nem sínyli ezt meg. A hét négy délutánján tanítok. Sok új tehetség van, most éppen az osztályomban két bariton, három szoprán és egy basszus – viszont nincs mezzo és nincs tenor, habár ez utóbbi világjelenség. Karmesterképzésben most nem veszek részt, de tudom, milyen nehéz elhelyezkednie a végzősöknek. Sorra szűnnek meg a jobbnál-jobb zenekarok, most például a Magyar Rádió Énekkarának szétverése után az MR Szimfonikus Zenekara került végveszélybe, pedig az Közép-Európa egyik legjobb zenekara volt – jegyzi meg aggodalommal.

– Ön tizenegy éve a Győri Filharmonikusok vezető karnagya és művészeti vezetője is...

– Igen, akkor váltam meg a MATÁV zenekartól. Meghívtak Győrbe, ahonnan az elődöm Bécsbe szerződött. Azóta is sokat ingázom Győr és Budapest között, de mindig vonattal. Az utazás alatt remekül tudok pihenni, relaxálni, vagy éppen tanulni és olvasni. Nincs kocsim, nincs mobilom és nincs számítógépem sem. Ezzel nem hencegek, de nem is tagadom le. A gépek hiánya nálam inkább önvédelem: mivel három állást látok el, szükségem van néha olyan csendes, medítatív percekre, amikor senki sem ér utol.

– A Győri Filharmonikusok Zenekara idén ünnepli fennállása negyvenedik évfordulóját.

– Ebből az alkalomból jubileumi hangverseny lesz a Művészetek Palotájában április 26-án, amit én vezénylek. Műsoron Dvorák Karneváli nyitánya, Muszorgszkij Egy kiállítás képei és Madarász Iván erre az alkalomra komponált 2.zongoraversenye. Még olyanoktól tanultam a szakmát, mint Ferencsik János, aki főnököm volt az Állami Hangversenyzenekarnál, ahol üstdobosként kezdtem a pályát. Kilenc ottani évem során végigjátszottuk a szimfonikus repertoárt abban a bécsi klasszikus hagyományban és erőteljes magyar stílusban, ami Ferencsiket mindig jellemezte. Később az Operaházban is összekerültem vele. Azt a tradíciót, amit tőle örököltem, most nekem kell továbbadnom az új nemzedéknek - köt össze múltat és jelent Medveczky Ádám.

– Öt gyermeke közül valamelyik választotta-e a zenei pályát?

– Habár mindegyikük humán érdeklődésű, Szabolcs fiam lett egyedül muzsikus, ütőhangszeres. Jelenleg a győri színház korrepetitora és Esztergomban tanít. A legkisebb fiam, Balázs pedig még a balettintézetbe jár, tehát róla is elmondhatom: nem esett messze az alma a fájától.

Ézsiás Erzsébet

 

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Szép Ernőhőz, a neves íróhoz bekopogott egy fiatalember. – Művész úr – mondta alázatos hangon – nemrég elküldtem önnek a novellámat. Tudja, azt az igen eredeti témájú novellát! Méltóztatott már elolvasni?
 
Amikor a náci csapatok megszállták Magyarországot, számos más művésszel együtt Salamon Bélát is elfogták, és elhurcolták a Svábhegyre, a magyar Gestapóhoz.
Aforizmák
„Az ember olyan, mint az olajbogyó: akkor adja ki magából, ami benne a legjobb, ha sajtolják."
Bohumil Hrabal
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ