Francia kitüntetés a fesztiváligazgatónak
Dátum: 2008. június 16., hétfő, 8:32
A francia művészet és irodalom rendje tiszti fokozatát, a Francia Köztársaság négy miniszteri szintű rendjének egyikét vette át június 14-én harmadmagával Zimányi Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont Kht. igazgatója.
Több mint kétezer zenekari turné szervezésével tett szert olyan ismeretekre és kapcsolatokra, amelyeket – szakmai tudásával ötvözve – mindmáig több nemzet által elismert fesztiválszervezőként hasznosít.

Zimányi Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont igazgatója saját vallomása szerint a véletlennek köszönheti, hogy impresszárió lett.

– Édesanyám a Magyar Állami Operaház művészeti titkára volt. Így sokat jártam operába, színházba, tanultam balettozni, zongorázni, énekeltem kórusban, tagja voltam színjátszó körnek - szinte mindennel foglalkoztam, ami a művészet tárgykörébe tartozik. Ám, az egyetemet nyelvszakon végeztem el. Egy alkalommal megkérdezték édesanyámat, nem ismer-e egy fiatalt, aki nyelveket tud és érdeklődik a kultúra iránt. Rögtön engem ajánlott, ilyen szempontból a véletlen vezetett a pályára. Az első időszak nagyon nehéz volt, mert a könnyűzenei osztályra kerültem. Egyetemista koromban mentem férjhez, csendes lány voltam. Bár szerettem a könnyűzenét, semmiképpen sem tartoztam a vad rockerek közé. Az Interkoncert abban az épületben működött, ahol most a Magyarok Háza van. A könnyűzenei osztályra egy büfén keresztül lehetett bejutni, ami azt jelentette, hogy a műfaj ismert személyiségei ott ültek, ittak, ettek és amikor úgy gondolták, bejöttek a szobánkba „ügyintézni" - emlékezik a kitüntetett.

– Milyen együttesek fellépéseit intézte?

– Magyarországról több mint kétezer zenekart vittünk külföldre, részben cigányzenekarokat, részben tánczenekarokat. De foglalkoztam a Metróval, az Omega együttessel, az LGT-vel, Koncz Zsuzsával, Zalatnay Saroltával is. Rövidesen átszervezték az Interkoncertet, ekkor lettem az opera osztály vezetője. A gyerekkoromból eredően vélhetően ott valóban nekem volt a legtöbb műfajismeretem, amit még elmélyítettem, amikor a férjem egy tanévre Frankfurtba ment dolgozni. A Semmelweis utcában laktunk, ami az Operától nincs messze. Minden este, ha a gyerekeket lefektettem, bementem az Operába, és ami ment, azt végighallgattam. Nagyon sikeres időszakban vettem át az opera, majd komolyzenei részt, mert rendkívül tehetséges fiatal énekesek - például Tokody Ilona, Kovács Kolos, Polgár László, Gulyás Dénes, Kincses Veronika, Pitti Katalin, Sass Sylvia - kezdték a pályájukat, figyelt rájuk a világ, így sok meghívást lehetett nekik szerezni.

Az Interkoncert, mint állami vállalat 1989. februárjában befejezte működését. Fél évvel később Zimányi Zsófia négy énekessel, Kincses Veronikával, Gulyás Dénessel, Kováts Kolossal és Polgár Lászlóval létrehozta a Pentaton Művészközvetítő Ügynökséget, ami nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Közép-Európában is az első magáncég volt.

– Rengeteg bátorítást és segítséget kaptam a régi partnereimtől, a Covent Garden Operából, vagy a bécsi Staatsoperből - utal az indulás nehézségeire, majd áttér az újabb szakmai előrelépést hozó történetre:

– A Pentaton 1994-ben megnyerte a Budapesti Búcsú szervezésére kiírt pályázatot. Így kerültünk kapcsolatba az önkormányzattal, a legjobb pillanatban, mert a főváros vezetői éppen akkor látták szükségesnek egy olyan iroda megalakítását, ami az ő kulturális rendezvényeiket szervezi, koordinálja. A Budapesti Fesztiválközpont Kht., amelynek vezetője lettem, 1996. január 1-jén jött létre. Alapfeltétel volt, hogy tulajdonosa maradhatok a Pentatonnak, de az ügyvezetést át kell adnom. Lőrinczy Györgyben megtaláltam az alkalmas személyt, - vele korábban már dolgoztam, hiszen a Magyar Állami Operaház PR-ügyeit intézte. A feladatom gerince a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) szervezése volt, amely 1981 óta a legnagyobb és legismertebb kulturális eseménye volt Magyarországnak.

A szervező munka elismeréseként 2001-ben Gundel-díjat kaptak, 2005-ben pedig az Európai Kulturális Díjat, amelynek az alapító oklevelében az áll, hogy minden évben az a személy vagy intézmény kapja, amely a legtöbbet tett a kelet-nyugati hídért, a különbségek megszüntetése érdekében kulturális területen. Kapott Budapestért-díjat, a Lengyel Köztársaság lovagja lett, 2004-ben egy állami kitüntetéssel is megtisztelték, most pedig ezzel a rangos francia díjjal.

– A múltkor olvastam valahol: olyan nincs, hogy az embernek a munkája a hobbija is legyen. Én az ellenkezőjét tapasztalom. Úgy tudom, Henry Ford mondta: válassz magadnak olyan munkát, amit nagyon szeretsz, akkor soha nem kell dolgoznod! A fesztiválközpont többi munkája sem érdektelen, hiszen az őszi fesztivál évről-évre nagyobb tömeget vonz. A Nyár a Lánchídon megosztja a közvéleményt. Ha a hidat lezárjuk nyolc hétvégére, az sokakat bosszant. De a tavalyi felmérések azt mutatják, hogy rengetegen látogatták, és köztük igen magas a külföldiek aránya - tudatja Zimányi Zsófia, majd a korszak gondjait ecseteli: - Régen - a „legvidámabb barakkra" kíváncsian - a másutt drága művészek olcsóbban is eljöttek Magyarországra. A rendszerváltás pillanatában ez megszűnt. Úgy próbálunk több pénzre szert tenni, hogy nagyon erős szponzorszerző tevékenységbe fogtunk. Ma a költségeinknek mintegy 38 százaléka állami támogatás és 62 százaléka szponzor- és a jegybevétel, ami nagyon jó arány. A közép-kelet-európai, a régiós együttműködés nagyobb lehetne. De minden fesztiválvezető azt szeretné, ha ő rukkolna ki valami soha nem látott dologgal. Ezért nehezebb a koprodukció, mint mondjuk két színház között. De évek óta próbálkozunk és mindig van egy-két olyan koncertünk, hogy magyar zenekarhoz külföldi kórust hívunk. Régi vágyam egy közös színházi produkció összerakása. Remélem, hamarosan sikerülni is fog – zárja a beszélgetést néhány műhelytitok és egy álma fölfedésével a kitüntetett impresszárió.

Albert Mária



Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küzdött vele, tanította, magyarázott neki – eredménytelenül.
 
Borogyin a híres orosz zeneszerző egyszer, amikor elment otthonról, egy cédulát tett az ajtajára ezzel a feírattal: „Egy óra múlva jövök haza."
Aforizmák
„ ...inkább az értelmes poklot választom, mint a hülye paradicsomot."
Hugo
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ