Herbert von Karajan húsz éve halt meg
Dátum: 2009. július 14., kedd, 11:49
„Aki minden célját elérte, túl alacsonyra tette a mércét" – vallotta a múlt század és talán minden idők egyik legismertebb karmestere, Herbert von Karajan, aki húsz éve, 19889. július 16-án halt meg.

1908. április 5-én született Salzburgban egy görög származású, nemesi rangra emelt (innen nevében a von szócska) felső középosztálybeli családban. Nyolcévesen már a Mozarteumba járt, karmesteri diplomáját 21 évesen vette át a bécsi Zeneakadémián. Még abban az évben Ulmba szerződött, szépen ívelő karrierjének további lökést adott, amikor 1935-ben belépett a nemzetiszocialista pártba.

Hamarosan ő lett a Harmadik Birodalom legfiatalabb főzeneigazgatója, dirigált a Salzburgi Ünnepi Játékokon, miután Toscanini az Anschluss miatt lemondta ottani fellépéseit. A Hitler 50. születésnapja alkalmából tartott koncert után állami karmesterré nevezték ki. A nácik kegyeit csak azután vesztette el, hogy 1942-ben a faji törvények értelmében zsidónak számító iparmágnás lányát vette el. A háború után igazolták, de fellépései még évekkel később is tiltakozást váltottak ki külföldön.

1948-ban vezényelte első ízben a Bécsi Filharmonikusokat, 1955-től 1989-ig állt a Berlini Filharmonikusok élén. 1956 és 1964 között a bécsi Staatsoper vezetője, majd a Salzburgi Ünnepi Játékok teljhatalmú irányítója, a milanói Scala vezető karnagya és a New York-i filharmonikusok vendégkarmestere volt, pályafutásának állomásait felsorolni lehetetlen. Egy anekdota szerint amikor egy repülőtéren beült a taxiba és a sofőr megkérdezte, hova vigye, azt válaszolta: mindegy, mindenhol kíváncsiak rám.

A szuggesztív egyéniségű mester sikereinek alapja a mesterségbeli tudás, a fanatikus munkaszeretet és a tökéletességre való törekvés volt. Könyörtelen művészi igényessége nem ismert határt sem önmagával, sem másokkal szemben. Mindezzel számos súrlódást, konfliktust provokált, bírálói nem művészetét, hanem karakterét kritizálták: diktátori ösztöne nem tűrt ellentmondást, s csak a behódolást viselte el. (Karajan egyszer azt mondta: azért szeret jobban a berlini zenekarral dolgozni, mert ha azt mondja: lépjenek előre, azok megteszik. Ha Bécsben mondja ugyanezt, ott is megteszik, de aztán megkérdezik, hogy miért.) Végül a Berlini Filharmonikusokkal is megromlott viszonya, ezért 1989 áprilisában lemondott tisztségéről, s nem sokkal később, július 16-án meghalt.

Karajan interpretációjának pontosságáról és tárgyilagosságáról volt nevezetes. Osztrák létére inkább német lelke, igazi világa Wagner birodalma volt, de ugyanilyen átéléssel szólaltatta meg Beethovent és Mozartot, s otthon volt az olasz opera világában is. Zenei hagyatéka rendkívül gazdag, nyolcszáz lemezt készített, Beethoven szimfóniáit, Mozart és Wagner operáit a tökéletességet hajszolva többször is felvette. Sokan vádolták anyagiassággal, de zenészei lázadni már csak betegsége idején mertek ellene. Nevén a folt a náci párttagság mindig ott maradt, de páratlan művészete feledtetni tudta azt.



(MTI)
Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Gombaszögi Ella társasági ember, nagy kártyajátékos volt, de csak olyanokkal játszott, akik legalább olyan jók voltak, mint ő. A játszmákból nem ritkán vesztesként került ki, de ezt nem bánta, mert legalább volt alkalma egy kis zsörtölődésre.
 
Jack London amerikai írót egyszer az orvos szigorú zöldségdiétára fogta, semmi mást nem ehetett.
Aforizmák
„ A probléma csak ennyi: művész tudsz-e maradni, miközben felnőtté válsz, mert minden gyermek művész."
Pablo Picasso
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ