Az álszerénység ára
Dátum: 2005. szeptember 18., vasárnap, 0:15
– Amikor fiatal és álszerény voltam – mesélte Ferencsik János –, egyszer a következőképpen bűnhődtem meg hiúságomért.

Beethoven IX. szimfóniáját vezényeltem. Az előadás után egyik hallgató elém tette a mű partitúráját, s megkért, hogy a többi jeles karmester után, akik szintén odajegyezték autogramjukat a partitúrára, én is írjam be emlékül a nevemet. Nézem a kotta címoldalát, s olvasom: Fritz Busch…Erich Kleiber és még néhány fényes dirigensi névaláírás…

– Kérem szépen – húzódoztam ifjonti álszerénységgel –, nem vagyok én ezek közé való…

Az autogramkérő legyintett:

– Nem baj az, kérem, azért csak tessék aláírni…

(Forrás: Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja
Aforizmák
„ A félszemű sokkal tökéletlenebb a vaknál, mert tudja, mije hiányzik."
Hugo
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ