BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Louis Armstrong, az aranytrombitás
Dátum: 2011. július 5., kedd, 10:45
Negyven éve, 1971. július 6-án halt meg az amerikai dzsessz széles körben legismertebb alakja, Louis Armstrong, avagy Satchmo, az aranyszájú trombitás. Őt tartják a múlt század első számú dzsesszzenészének, énekesének, akinek hatása felmérhetetlen a műfajra. Egyik nagy pályatársa, Dizzy Gillespie például azt mondta, hogy „ha ő nem lett volna, közülünk sem lett volna senki".

New Orleansban született 1901. augusztus 4-én, bár ő maga előszeretettel terjesztette, hogy július 4-én, az amerikai függetlenség napján látta meg a napvilágot. Nagyapja még rabszolga volt, apja pedig gyári munkás, aki nem sokat törődött családjával. Armstrong gyermekkora szegénységben telt, tizenegy évesen búcsút intett az iskolának és alkalmi munkákból próbálta fenntartani magát. Egy évvel később nevelőintézetbe került, itt kezdett komolyabban kornetten játszani, s hamarosan már az iskolai zenekar vezetője volt. Szabadulása után „piszkos munkákat" vállalt, vagyis tingli-tangli zenét, indulókat játszott, de hamarosan a helyi nevezetességnek számító Joe King Oliver vette pártfogásába. Satchmo (beceneve a táskaszáj angol kifejezésből származik) az ő együttesének tagjaként készítette első lemezfelvételét 1923-ban, sőt az együttes zongoristáját vette feleségül. (Egyébként négyszer nősült, Lillian Harden a sorban második neje volt.)

A nyughatatlan természetű zenész a kornettől átért a trombitára, s huszonöt évesen már a hangszer királyaként emlegették. Számos együttesben fordult meg, mindenki által kedvelt zenésztárs volt, szólói, improvizációi lenyűgözték a közönséget. Scat stílusú éneklése szintén forradalminak számított: azt mondták róla, hogy hangszerét úgy használta, mint az énekes a hangját, hangját pedig, mint egy hangszert.

A harmincas években lett igazán nagy csillag, saját együttesei mellett több bigband szólistájaként is turnézott, filmezett, több lemeze került fel a listákra. Jól menő énekeseket, énekesnőket kísért, köztük Bessie Smitht, a blues császárnőjét, s Ella Fitzgeralddal énekelt sokáig, kettősük felejthetetlen maradt. A swing korszak alkonyán, a negyvenes években feloszlatta zenekarát és egy kis együttessel járta a világot. A hidegháború éveiben Amerika jószolgálati nagykövetének számított (turnéit a külügyminisztérium is támogatta), s több barátot szerzett hazájának, mint a hivatásos diplomaták.

Satchmót sokan bírálták, amiért talán túlságosan is sokoldalúnak bizonyult, a dzsessz mellett populáris dallamokat is felvett repertoárjába, sőt időnként ezek váltak uralkodóvá. Emlékezetes belépője a Hello Dollyban, avagy a Jó reggelt, Vietnám című filmből is ismerős What A Wonderful World - ezekkel még a Beatlest is maga mögé utasította a listákon. A csodát mi is megtapasztalhattuk, 1965-ben teltházas koncertet adott a Népstadionban.

Az „aranytrombitás" 1971. augusztus 6-án halt meg New Yorkban, születésének 10. évfordulóján róla nevezték el szülővárosa, New Orleans repülőterét. Felvételeinek száma ezrekre tehető, válogatásai még ma is folyamatosan jelennek meg.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben – legalábbis a kutyatörténelemben – egyedülálló dolgot művelt.
 
Egy frissen szerződtetett fiatal énekes abban a szerencsében részesült, hogy az Opera színészbüféjében összebotlott Székely Mihállyal, a világhírű basszistával. Az újonc megragadta az alkalmat, hogy bemutatkozzék a nagy művésznek.
Aforizmák
„Rettenetes, hogy a valóságot nem lehet megismerni a tények miatt."
Rainer Maria Rilke
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ