Elhunyt Ligeti György
Dátum: 2006. június 12., hétfő, 15:52
Nyolcvanhárom éves korában Bécsben elhunyt Ligeti György zeneszerző - tudatta hétfőn a művész németországi kiadója, a Schott Music.

Ligeti György 1923. május 28-án született Dicsõszentmártonban, a mai romániai Tirnaveniben. Felsõfokú tanulmányait a kolozsvári Konzervatóriumban kezdte 1941-ben, majd a háború miatti szünet után 1945-ben a budapesti Zeneakadémiára iratkozott be, ahol Farkas Ferenc és Veress Sándor tanítványa volt. Népzenei kutatómunkát végzett Erdélyben, 1950-1956-ig a Zeneművészeti Fõiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított, 1956-ban külföldre távozott.

A kölni rádió munkatársaként Karlheinz Stockhausennel dolgozott. Itt ismerkedett meg Pierre Boulezzel is, majd Darmstadtban a nyári kurzusokon oktatott. Ezután néhány évig a stockholmi Zeneművészeti Fõiskola vendégtanára volt, tanított a kaliforniai Stanford Egyetemen és Bécsben is. 1973 óta Hamburgban élt és tanított.

1958-ban szerezte az elektronikus Artikulációt. Az 1950-es évek után írt művei a zene radikálisan új megközelítését jelzik. Klangfla:chen-(„hangfelület"-)elmélete a szeriális zene kritikájából indult ki, a hangzás színeinek, tömörségének, külsõ volumenének és belsõ textúrájának megkomponálására koncentrált. Sajátos szünetei, ritmusai és harmóniái külön-külön gyakran nem is ismerhetõk fel, de együtt sokszínű hangzást eredményeznek. Zenéje egyszer csöndes nyugalmat, máskor gyötrelmes mozgást tükröz. Jó példa ezekre Atmoszférák című zenekari darabja, valamint a két szólistára és két kórusra írt Rekviemje. Nagy feltűnést keltett Zenei provokáció egy elõadóra és hallgatóságra című műve, amelyben a közönség reakciója is a darabhoz tartozik. Zenei szertartás című ironikus művét 100 metronómra írta, melyeket 10 elõadóművész kezel. Kalandok (Aventures) és Új kalandok (Nouvelles aventures) című darabjai az énekhang és a hangszeres zene közti különbséget próbálják kiküszöbölni, az énekesek alig énekelnek a szó hagyományos értelmében. E műveit érzelmekkel és asszociációkkal terhes abszurd színházként is értelmezik, az Állami Bábszínház 1972-ben nagy sikerrel mutatta be a zenei mű bábadaptációját.

Művei a délkelet-ázsiai kultúrák zenéje nyomán új harmóniákat, az afrikai népek zenéjében pedig új ritmikai struktúrákat keresnek. 1973-ban írta Harangok és felhõk című, nõi hangra és zenekarra készült művét, majd a San Francisco Polyphony-t zenekarra.

Ligeti György művészete a nemzeti zenei hagyományokra és a formabontó avantgard lehetõségeire egyaránt támaszkodik. Zenei látásmódjának kialakulását gyermekkori élményével magyarázta: egy falusi búcsúban egyszerre hallotta három zenekar egymással összeolvadó zenéjét. Ez a sokszínű hangzás alapozta meg zenei ars poeticáját. „Nem alkalmazkodom semmihez, még az avantgardhoz sem" - jelentette ki késõbb, bár zenéje nem lépi túl az avantgard határait.

Rondó (1977) című alkotásában és más műveiben bravúrosan használta ki a különféle hangszerek lehetõségeit. Stílusa nem sorolható semmiféle iskolába sem.

Egyetlen operáját - amellyel világhírűvé vált - 1978-ban írta, Le Grand Macabre (Nagy Haláltánc) címmel, ennek õsbemutatója 1978-ban Stockholmban volt. A Hieronymus Bosch festménye nyomán komponált művet azóta bemutatta a világ számos jelentõs operaháza, többek között a hamburgi és a salzburgi. Az egyszerre tragikus és komikus opera alkalmat adott rendezõi átértelmezésre is: az õsbemutató 20. évfordulóján, 1998-ban a párizsi Châtelet színpadán Peter Sellars rendezésében az eredeti, középkori tematikát az atombomba és a szekták váltották fel.

Mûveit a nyugati avantgarde zene mellett a magyar muzsika is jellemzi. 1978-as Magyar Rock és Passaglia Ungherese című műveiben magyar hangzást idéz modern eszközökkel.

1991-ben Pierre Boulez és Leonard Bernstein után harmadikként õ kapta meg a legmagasabb japán kulturális kitüntetést, a Császári-díjat. 1996-ban UNESCO-díjjal, valamint Wolf-díjjal jutalmazták, ez utóbbit megosztva Zubin Mehta indiai származású karmesterrel.

A finn Wihuri alapítvány 2000-ben Sibelius-díjat adományozott neki, 2003-ban a neves zeneesztétáról, a német Theodor W. Adornóról elnevezett díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Charles Cros Lemezakadémia 2003-as nagydíját és abban az évben lett a Kossuth-díjas is. 2004-ben elnyerte a svéd zenei Polar-díjat és életművéért a Frankfurti Zenedíjat is.

(MTI-Sajtóadatbank)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Jávor Pál nemcsak a színpadon és a filmekben szeretett mulatni, hanem a szabad idejében is. Még fiatal színész volt, amikor egy éjjel az egész havi fízetését elszórakozta.
 
Goethe még diák korában gyakran sétált a város határain kívül is. Egyszer egy keskeny ösvényen járt éppen, amikor a vele éppen rossz viszonyban álló diáktársa jött szembe.
Aforizmák
„Ne köpj a kútba, mert lehet, hogy innod kell belőle!"
orosz közmondás
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ