Emlékezés az Aranytrombitásra
Dátum: 2006. július 4., kedd, 16:33
Harmincöt évvel ezelőtt, nem is túlságosan öregen távozott az élők sorából Louis Armstrong, a jazz egyik legnagyobb művésze. Időről időre viták össztüzébe kerül, hiszen gyakran belefeledkezett a slágerzenébe is, de Satchmót, az Aranytrombitást e lazaságaival együtt kell elfogadni.
 A múlt század kiemelkedõ művésze New Orleansban született 1900-ben, állítólag július 4-én, a függetlenség napján, de a napot õ maga sem tudta pontosan, s egyesek szerint a helyes évszám 1901. a szöületésnap pedig augusztus 4. Annyi bizonyos, hogy 1971. július 6-án távozott az élõk sorából.

Louis Armstrong 1917-ben Chicagóban már King Oliver zenekarának tagja volt. Kis idõre elhagyta mesterét, a de a húszas évek elején visszatért hozzá. Elsõ felvételét 1923-ban készítette, s ma nincs ember, aki megbízhatón tudná lemezeinek számát Már fiatalon mindent elvállalt a megélhetésért, a tingli-tangli zenét késõbb sem utasította el, amikor már tehette volna.

Fiatalon megfordult a műfaj egyik óriása, Fletcher Henderson együttesében, huszonöt éves korára a trombita királyaként emlegették, mindenki által kedvelt zenésztárs volt.

Az „Aranytrombitás" a harmincas évekre vált igazán nagy művésszé. Akkortól játszott igazi trombitán - addig kornettos volt. Amikor az évtized végére a big bandek kimentek a divatból, kisegyüttesekkel sikerült talpon maradnia. Akkoriban kezdte a közös zenélést Ella Fitzgeralddal, s az évtized közepén született meg a Louis Armstrong and His All Stars, a legjobb együttese tele világsztárokkal, tagja volt Jack Teagarden, Earl Hines és még nagyon sokan mások. Nagyszerű együttesei közül sokan a Hot Sevenre és a Hot Five-ra esküsznek.

Fáradhatatlanul turnézott, és attól kezdve, hogy Ella Fitzgeralddal dolgozott, egyre többet énekelt.

Pályájának minden részletét lehetetlen, de felesleges is néhány sorba tömöríteni, hiszen életérõl, zenészpályájáról könyvtárnyi irodalom áll az érdeklõdõk rendelkezésére.

Felvételeinek száma ezrekre tehetõ, a régi kedvencek, a soha nem hallott ritkaságokkal együtt folyamatosan jelennek meg a nagy évfordulókra. Születésének 100., s most, halálának 35. évfordulóján is felfutott az érdeklõdés iránta. Négy-négy lemezen jelentek meg a húszas éveiben készült legjobb felvételei.

A legkedveltebb dalai, popslágerek vagy jazzdarabok, rendre szerepelnek a rádióműsorokon, a lemezválogatásokon. Ki ne ismerné és szeretné tõle a Hello Dollyt, a Blueberry Hillt, a Jeepers Creeperst, a Way Down Yonder In New Orleanst, az I Got The Rhythm, a When The Saints Go Marchin in, a Basin Street Blues, a Mack The Knife (Bicska Maxi), a Tiger Rag, a Just a Gigolo és a C'est Si Bon című klasszikusait.? Albumai közül az Ella Fitzgeralddal, W. C. Handyvel, Oscar Petersonnal vagy Duke Ellingtonal készült korongjait illik említeni, de a legjobbak száma is eléri a százat.

Érdekes, a listákon elég kevés lemeze vagy dala ért fel a csúcsra és Grammy-díja is mindössze egyetlen van. Ennek ellenére Armstrongot ma is az egymást követõ fiatal nemzedékek fedezik fel maguknak.

Már csak az idõsebbek emlékeznek arra, hogy 1965-ben a Népstadion is megtelt, amikor a jó öreg ellátogatott Budapestre.

Zenésztársai, azok is akik még játszottak, meg azok is, akik csak lemezeirõl ismerik, azt emelik ki, hogy játékával nemzetközivé tette a jazzt. Felmérhetetlen a késõbbi generációkra gyakorolt hatása. Érdemes tudni, hogy utolsó zenekarának a magyar származású Joe Muranyi volt a klarinétosa, aki elég gyakran teszi tiszteletét egykori hazájában.

Születésének 100. évfordulóján múzeumot szenteltek neki New Yorkban.

(MTI-Panoráma - Kovács Miklós)

 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
 
Örkény István a XX. század derekán alkotott. Az akkori kor (főként a politikai réteg) nem nagyon ismerte el munkásságát, sőt, nem nagyon kedvelte azt. Ezért aztán Örkény úgy döntött, hogy önként felhagy hivatásával, s megpróbálkozik az újságírással.
Aforizmák
„Aki az érvelést nem tudja támadni, az érvelőt támadja."
Paul Valéry
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ