Meghalt Mr. Dinamit – meghalt James Brown
Dátum: 2006. december 25., hétfő, 11:07
Az „első számú Soul-Testvér", „Mr. Dinamit", „Őrosszasága", „a show-biznisz legkeményebb dolgozó embere", a „Soul Keresztapja" - mindezekkel a jelzőkkel James Brownt illették. A legendás fekete énekes hétfőn halt meg Atlantában egy tüdőgyulladás szövõdményei következtében.

A nekrológok 73 évesnek írták, „hivatalosan" 1933. május 3-án született a Dél-Karolina állambeli Barnwellben, más források 1932-sõt, sõt 1928-ra is teszik születési évét. Az viszont tény, hogy a Georgia állambeli Augustában nõtt fel és énekesi pályáját az 1950-es évek közepén kezdte, miután gyerekkorában gyapotszedõként kereste kenyerét, késõbb bokszolással, majd baseballozással is próbálkozott, közben pedig fegyveres rablásért három évet töltött fiatalkorúak börtönében. Éppen ez idõ alatt ismerkedett meg Bobby Byrddel, akivel szabadulása után közös rhythm-and-blues együttest alakítottak The Famous Flames néven, amely másfél évtizeden át Brown állandó csapata lett.

A banda 1956-ban jelentette be elsõ kislemezét, a Please, Please, Please, amely rögtön R&B sláger lett. Bár az azonnali további siker elmaradt, 1958-ban a Try Me már a Billboard 100-as listájára is felkerült, a következõ két évben pedig az I'll Go Crazy és a Bewildered már teljes elismerést hoztak Brownnak, a dalok többsége szerzõjének, aki ekkorra már társait „kísérõ együttesnek" fokozta le. Ezek a dalok még erõsen táplálkoztak a gospel-hagyományokból, de Brown merített az általa istenített Little Richard és Ray Charles stílusából is, és hamarosan kialakította saját összetéveszthetetlen zenéjét, a feszes, kemény, szaggatott ritmusokkal, fúvósokkal súlyosbított hangszerelésekkel.

1962-ben készítette el a soul egyik mérföldkövét jelentõ albumát, a harlemi Apollo színházban tartott koncertjének élõ felvételét. Innentõl kezdve nem volt megállás, a 60-as években ontotta a R&B örökzöldeket, amelyek az általános listákon is arattak: It's Man's Man's Man's World (talán minden idõk legszebb James Brown-dala), Papa's Got A Brand New bag, Cold Sweat, I Got The Feeling, I Got You (I Feel Good) - ez a Jó reggelt, Vietnam! című filmbõl és üdítõreklámokban is ismert a fiatalabb nemzedékek elõtt - a Mother Popcorn, a Get Up (I Feel Like Being A) Sex Machine, amelybõl a manapság népszerű „gerappa" kifejezés származik, és az amerikai fekete polgárjogi egyenlõség egyik himnuszának tekinthetõ Say It loud: I'm Black and I'm Proud. Nem véletlen, hogy Brown referenciának számított akkortájt a radikális Fekete Párducok körében is.

Az apró termetű, színpadon is félelmetes energiát árasztó, önmagát „nem szalonképesnek" nevezõ énekes óriási hatást gyakorolt az egész soul és funky műfajra. Egyenesen az õ köpenyébõl nõttek ki olyan fekete énekesek, mint Sly Stone, George Clinton vagy Terence Trent d'Arby, nagy tisztelõje volt Jimi Hendrix, Miles Davis és Prince, Michael Jackson kezdetben az õ mozgását utánozta, de a fehér énekesek közül is sokan mondhatnak köszönetet neki Mick Jaggertõl David Clayton-Thomasig, Edgar Wintertõl Chris Farlowe-ig. Nem is beszélve a rapperekrõl: a „gettó-szövegelést" õ vezette be a soul-zenébe, így joggal nevezték õt a mûfaj „keresztapjának". Utódai nemegyszer „samplereket" vettek át az õ szövegeibõl és építették be azokat saját dalaikba.

Bár a lemezsikerek az 1970-es évek közepétõl ritkultak - az egyik utolsó nagy robbanás az 1974-es dupla album, a Hell volt - James Brown mégis mindig az érdeklõdés középpontjában maradt: 1974-ben egyik sztárja volt az „évszázad bokszmérkõzésének", a Kinshasában rendezett Muhammad Ali - George Foreman összecsapásnak, 1980-ban mint éneklõ-táncoló tiszteletes szerepelt a Blues Brothers című filmben, négy évvel késõbb pedig a Rocky IV. fõcímdalával, a Living In Americával ismét világslágert adott elõ. Nem törték meg a hatóságokkal való összeütközései sem, pedig 1988-ban hat évi börtönre ítélték fegyver- és kábítószer-birtoklás címén, igaz, három év után, jó magaviseletének köszönhetõen szabadon engedték. Koncertjei továbbra is élményszámba mentek, 1987-ben és 1998-ban Budapesten is nagy sikerrel lépett fel. 2005 júliusában Edinburgh-ben a Live8 záró koncertjén 50 ezren tapsoltak neki. Az idén júliusban kezdte el Seven Decades of Funk World elnevezésű turnéját, amelyet utolsó nagy koncertkörútjának szánt.

James Brownról három éve Augustában utcát neveztek el, tavaly bronzszobrot kapott, az idén augusztustól pedig egy helyi sportcsarnok is az õ nevét viseli. Abban a városban, ahonnan elsõ börtönbüntetése után „örökre kitiltották"....

(MTI-Panoráma - Göbölyös N. László)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A múlt század francia irodalmának egyforma büszkesége a két Dumas: apa és fia. Az öreg Dumas leghíresebb, legismertebb művei a „Három testőr" és a „Gróf Monte Christo" sorozat. A fiatal Dumas legjobb műve a Kaméliás hölgy, amely Puccini Traviata című operája szövegköny-vének alapjául is szolgált.
 
Gombaszögi Ella társasági ember, nagy kártyajátékos volt, de csak olyanokkal játszott, akik legalább olyan jók voltak, mint ő. A játszmákból nem ritkán vesztesként került ki, de ezt nem bánta, mert legalább volt alkalma egy kis zsörtölődésre.
Aforizmák
„Céltalan élet nem lehet tiszta."
Csehov
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ