125 éve halt meg Richard Wagner
Dátum: 2008. február 11., hétfő, 11:09
Százhuszonöt éve, 1883. február 13-án halt meg Richard Wilhelm Wagner német zeneszerző, a zenetörténet egyik legnagyobb hatású mestere.

1813. május 22-én született Lipcsében egy hivatalnokcsalád kilencedik gyermekeként, apja fél évvel később meghalt. Színész nevelőapja festőnek szánta, őt azonban a zene és a színház vonzotta, rajongott Shakespeare-ért, Weberért és Beethovenért. Muzsikáját először egy lipcsei cukrászdában játszották, egy barátja szerkesztett fúvós hangszerekre egyveleget dallamaiból.

Wagner 1831-ben beiratkozott a lipcsei egyetemre, elkezdett rendszeres zeneszerzést tanulni s a radikális eszmékért lelkesedett. 1836-ban feleségül vette Minna Planer színésznőt, a következő éveket Königsbergben és Rigában töltötte. Adósságai miatt szökni kényszerült, a Londonba tartó hajó viharos útja ihlette a bolygó hollandi témáját. Londonból Párizsba ment, ahol nyomorgott, éhezett, s megjárta az adósok börtönét is. Élete 1842-ben vett fordulatot, amikor Drezdában sikerrel mutatták be a francia opera hagyományait követő Rienzit, s szász királyi karnaggyá nevezték ki. 1844-ben került színre az első igazán „wagneres" opera, A bolygó hollandi, majd a következő évben a Tannha:user.

A nyughatatlan komponista 1849-ben aktív szerepet játszott a drezdai forradalomban, ezért száműzték. Svájci emigrációjában kezdődött barátsága Liszttel, aki Weimarban (Wagner kényszerű távollétében) sikerre vitte a Tannha:usert, majd a Grál-mondát feldolgozó Lohengrin premierjét dirigálta, még később apósa lett. Wagner ekkor kezdte el tervezni A Nibelung gyűrűje című, általa zenedrámának nevezett sorozatát (A Rajna kincse, A Walkür, Siegfried, Istenek alkonya). A Trisztán és Izolda témáját mecénása felesége iránt érzett beteljesületlen, de házassága felbomlásához vezető szerelme ihlette.

1862-ben amnesztiát kapott, s ő II. Lajos bajor király hívására diadalmenetben vonult be Münchenbe. Itt újabb szerelmi botrányba bonyolódott, elszerette Hans von Bülow karmester feleségét, Liszt Cosimát, akit 1870-ben vett el. Luzern melletti kastélyukban fejezte be Wagner legderűsebb operáját, A nürnbergi mesterdalnokokat, illetve a Nibelung-tetralógiát, s fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy önálló színházat alapítson művei megszólaltatására. Ebből az elképzelésből nőtt ki a Bayreuthi Ünnepi Játékok, itt mutatták be 1882-ben a kelta tárgyú, szakrális jellegű Parsifalt. Wagner 1883. február 13-án halt meg Velencében.

A nagy hatású zenei újító műveire jellemző az ellenpontozásos szerkesztés, a vezérmotívum alkalmazása, a gazdag harmóniavilág s a dús hangszerelés. Wagner műveiben a zene és a saját maga által írt, dramaturgilag igényes szöveg szerves egységet alkot a díszlettel, s még a jelmezeket is maga tervezte. A zenekar és az énekesek egyenrangúak, az énekelt dallam énekbeszéddé, deklamációvá alakult át, mindezekkel az addigi olasz operahagyományokkal szemben összművészetre (Gesamtkunstwerk) törekedett.

(MTI-Panoráma - Perge Zita, Sajtóadatbank)

 



Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egyik hazai körútján Caruso néhány ezer lírát utaltatott át magának egy kisváros postahivatalába. Amikor a címére érkezett pénzért jelentkezett, az akkurátus postamester sehogy sem volt megelégedve az énekes személyi igazolványaival.
 
Két bíboros szemrehányást tett Rafaellónak, hogy egy festményen Péter és Pál apostol arcát nagyon pirosra festette.
Aforizmák
„ Az emberek nem egészségesek, hanem boldogok akarnak lenni."
Karinthy Frigyes
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ