110 éve született Eisemann Mihály
Dátum: 2008. június 17., kedd, 11:23
Száztíz éve, 1898. június 19-én született a Bács-Bodrog megyei Paripáson (ma Parabuc, Szerbia) Eisemann Mihály, a múlt század egyik legnépszerűbb slágerszerzője.

Kántortanító apjától tanult kottát olvasni és zongorázni. A jogi egyetemre járt, ezzel párhuzamosan a Zeneakadémiát is elvégezte. Az államvizsga előtt a nagy tekintélyű Koessler professzor megpróbálta lebeszélni arról, hogy zeneszerző legyen, mondván: ahhoz nem elég szorgalmasnak lenni.

Az elkeseredett Eisemann tisztviselőnek állt, de nemsokára egy apróhirdetés révén bárzongoristának állt. Így találkozott a szövegíró Harmath Imrével, kettejük nevéhez fűződött az 1927-es év két nagy slágere, a Szeret-e még és a Lesz maga juszt is az enyém. Szilágyi Lászlóval közösen írott operettjét, a Miss Amerikát 1929 januárjában mutatta be a Fővárosi Operettszínház. A látványos revüoperettnek, a fülbemászó daloknak hatalmas sikerük lett. A komponista híre még Amerikába is eljutott, s amikor New Yorkból kértek tőle zenei anyagot, Eisemann a Miss Amerika dalait küldte ki. Nemsokára az ő muzsikájára táncoltak a híres Ziegfeld-lányok, alig harminc évesen szárnyára kapra a világhír.

1931-ben ő írta a Hyppolit, a lakáj című filmvígjáték betétdalait, a következő évben mutatta be a Magyar Színház Honthy Hannával, Törzs Jenővel, Kabos Gyulával, Gózon Gyulával az Egy csók és más semmit, amelynek címadó dala az évtized slágere lett. A következő szenzáció A cirkusz csillagai volt, amelyet a Vígszínház társulata a ligeti Nagycirkuszban mutatott be, s az izgalmakat fokozandó a műlovarnőt alakító Rökk Marika és a légtornászt játszó Jávor Pál az akrobatikus jelenetekben dublőr nélkül dolgozott. Az Én és a kisöcsém 1934 karácsonyán került színre, s rövidesen az egész ország dúdolta: "Én és a kisöcsém fütyülünk a nőkre az idén".

Operettjei jutalomjátékot jelentettek Honthy Hannának, Latabárnak, Bársony Rózsinak. A Macskazene, az Angóramacska, a Tokaji aszú, a Fiatalság, bolondság ma már ritkán kerül műsorra, de utóbbi Jaj, de jó a habos sütemény című betétdalát mindenki ismeri. Annál nagyobb sikerrel fut Az egy csók és más semmi, a Fekete Péter - a címadó dal ma is népszerű, a Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lányról nem is szólva, ezt már az 1943-as bemutatón ismétléskor a közönség együtt énekelte a főszereplővel.

A háború után a szocialista kultúrpolitika az operettet a giccsel azonosította, így egy-egy felújítást engedélyeztek, de új szerzőkre, bemutatókra nem volt szükség. Eisemann szórakozóhelyeken zongorázott, a nyilvánosság csak 1958-ban találkozhatott ismét nevével, amikor az Operettszínházban Rátonyi Róbert és Zentay Anna főszereplésével bemutatták utolsó, Bástyasétány 77 című operettjét. A fülbemászó dallamok közül A vén budai hársfák békésen suttognak lett a sláger, kívánságműsorokban ma is gyakran hallható.

Eisemann nyugdíjazásáig a Fővárosi Nagycirkusz karmestere volt. 1966. február 15-én bekövetkezett haláláról nem tudósított a sajtó, csak a temetéséről szóló értesítés jelent meg kishírben.

(Sebők Márta)

 


Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Johannes 2013-02-09 22:24 | Válasz erre | #1
Apai nagymamám Eisemann Margit a zeneszerzõ valamiféle rokona volt, erröl tanuskodik, hogy tobbizben Édesapám meglatogatta a zongoristát, utoljára talán az Old Firenze bárban. Apám halála után Édesanyám folytatta a kapcsolatot ugyanott. Én is voltam egyszer, de nem beszéltem Vele, aztán a Forradalom mindent leállitott. Egyszer beszéltem telefonon E. M. Leányával, sajnos Ö elutasitott minden rokonféle kapcsolat létezését is. Talán félt a szokásos "szegény rokon" szekáns megjelenéséröl. Emil apám sikeres diszlettervezõ volt haláláig, 1944 májusáig. Szeretném a rokonságot összehozni. Dr. Plivelic Ivan, kémikus, Italia, plivelic@libero.it

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Egyik hazai körútján Caruso néhány ezer lírát utaltatott át magának egy kisváros postahivatalába. Amikor a címére érkezett pénzért jelentkezett, az akkurátus postamester sehogy sem volt megelégedve az énekes személyi igazolványaival.
 
Baja: 1950. A bácskai városban szereplő Rodolfo és Latabár Kálmán kisétál reggel a piacra. Gusztálják a szép gyümölcsöt, zöldséget, baromfit, végül megállnak egy termetes asszonyság standja előtt. A néni háztáji tojást árul.
Aforizmák
„ Nem szabad haragudni a divatra, hisz olyan fiatalon hal meg."
Jean Cocteau
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ