Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete

Az alábbiakban Duló Károly filmrendezőnek, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete elnökének a hazai digitális mozizás ügyében írt vitairatát olvashatják: megnyitás


A Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete

A filmes szakszervezet a nyolcvanas évek végén olyan mértékben és annyira értékelvűen újult meg, hogy a rendszerváltás során számos más szervezet is az általunk kidolgozott modellt vette alapul. Akkor még nem tudtuk, hogy a túlságosan is szabadjára engedett piacgazdaság egyöntetűen tönkreteszi majd a filmgyártás és a moziüzemeltetés hagyományos kereteit, és a ledózerolt legrégibb magyar filmgyárhoz – az utolsó éveiben MOVI néven jegyzett rövidfilmes műhelyhez – hasonlóan eltűnik a szinkron- és a pasaréti filmgyár, a megyei moziüzemi vállalatok, valamint a hazai mozik döntő többsége.

 Ez a folyamat igen sok egykori tagunkat eltávolította a szakmából, és az itt maradtakat is szerepzavarba hozta, hiszen legtöbbjük kényszervállalkozó lett, aminek cégtulajdonosi előnyei jóval kisebb mértékben jelentkeznek, mint az a munkavállalókénál is nagyobb kiszolgáltatottság, amelyben általában tevékenykedni kénytelenek.

  A megújult szakszervezet az érdekvédelem magától értetődő föladata mellett vállalta a szakmai értékek védelmét is, s ez jó döntésnek bizonyult, hiszen az elmúlt másfél évtized a hagyományos munkáltatói – munkavállalói terepen erőteljesen korlátozta mozgásterünket, és arra szorított bennünket, hogy inkább olyan keretfeltételek megteremtésén munkálkodjunk, amelyek között a szakma működőképessége megőrizhető, illetve javítható.

  Ennek jegyében bábáskodtunk – egyebek között – a Mozgókép Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Média- és a Filmtörvény megszületésénél, és kezdeményező szerepünk volt a filmgyártási szakalkalmazottak képzésének újraindításában is.

  Szakszervezetünk egyik alapítója volt a média- és szórakoztatóipari szakszervezeti világszövetségnek, és az elmúlt évek során a nemzetközi – mindenekelőtt az európai – terepen is meglehetős tekintélyre tett szert.  

  Az FFSZ – megfogyatkozott létszáma dacára is – felöleli a filmszakma egészét. A társelnökök egyben egy-egy fontos terület gazdái is. Így Lousha Károly a terjesztésben és a moziüzemeltetésben dolgozók, Simon László a gyártásban foglalkoztatottak, Duló Károly pedig a művészek választott képviselője.

Napi ügyekkel a filmes szakszervezet titkárához: Borhi Károlynéhoz lehet fordulni.

                                 Elérhetőségeink:

Címünk: Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete

1033 BUDAPEST, III. VÖRÖSVÁRI ÚT 101.          

Telefon- és faxszámunk: 1-342-8372

Elektronikus levélcímünk: ffsz@muveszetiszaksz.axelero.net


                                                  Szembenézés 2011

A filmszakma, amely jelentős szerepet játszott az államszocializmus valóságos viszonyainak, ellentmondásainak feltárásában és a rendszerváltás előkészítésében, szakmai szervezetei révén minden fordulópontnál kezdeményezően és tevékenyen vállalt részt abban a folyamatban, amely a piacgazdaság és a többpártrendszer keretei között is képes volt kimunkálni a filmértékek létrehozásának, közönséghez juttatásának és megőrzésének keretfeltételeit – miközben folyamatosan el is látta ezeket a feladatokat.

Most úgy tűnik, hogy hasonló nagyságrendű átalakulások elé nézünk, mint amikor az állami dotációt korszerű mecenatúrává kellett átalakítani a Magyar Mozgókép Alapítvány létrehozásával, vagy amikor a közpénzek felhasználását kellett tisztázott célegyüttes szolgálatába állítani a Filmtörvény révén, amely területünkön egyébként az üvegzseb-törvény általános előírásainál is szigorúbb szabályokat hozott arra, hogy milyen feltételekkel és milyen kontroll mellett használhatjuk fel az adófizetők pénzét.

Időközben a pénzügyi világválság nemzetgazdaságunkat is megingatta, és még fojtogatóbbá vált az az adósságcsapda, amelybe belekerültünk. Ilyen kihívásokra a világ fejlettebb országaiban a folyamatok átgondolásán és a működési keretek újrateremtésén alapuló megújított társadalmi szerződések megkötésével szoktak reagálni. Így hát nekünk is szembe kell néznünk feladatainkkal és lehetőségeinkkel, eredményeinkkel és kudarcainkkal, s ezek számbavétele révén kell kialakítanunk egy új működési  modellt.

Mik a jelenlegi helyzet legfőbb jellemzői?

-              A magyar filmek a rendszerváltást követő elbizonytalanodás, szerep- és közönségvesztés után újra sikereket hoznak (művészfilmjeink mindenekelőtt nemzetközi megmérettetésben, zsánerfilmjeink pedig a hazai nézők körében). E kibontakozási folyamat fontos összetevője az is, hogy a közelmúltban valamennyi filmes területen sok új, fiatal alkotó kapott filmkészítési lehetőséget, s közülük számosan jelentős művekkel mutatkoztak be.

-              Miközben egyértelműen nőtt a figyelemreméltó alkotások aránya, külföldi forgalmazásuk után mára már gyakorlatilag megszűnt a hazai filmek rendszerszerű belföldi terjesztése is, így a közönségnek alig van módja találkozni azokkal a filmekkel, amelyek létrejöttét pedig az ő adóforintjaiból támogatták.

-              Szerencsésnek mondható, hogy a nagy multiplexhálózatok mellett még mindig nem elhanyagolható számú art mozi, valamint a művészfilmeknek állandó műsorsávot biztosító városi mozi is talpon tudott maradni, s ezek tisztes hányada már el is indult a digitális vetítéstechnika (elsősorban persze nem a D-mozivá, hanem az e-mozivá válás) útján, amely lehetővé teszi, hogy a filmek mellett alternatív tartalmak is eljussanak a vetítőtermekbe, aminek révén a mozi a filmek közvetítésén túl újfajta közösségformáló erővé, korszerű közösségi, közéleti térré válhat.

-              A művészmozik ugyanakkor hihetetlenül nehéz helyzetbe kerültek a normatív támogatás elmaradása, a működési hátterüket adó önkormányzatok anyagi lehetőségeinek beszűkülése, az önálló fejlesztést lehetetlenné tevő forráshiány, a művészfilm-kínálat csökkenése és a  - mindig is a közönség zömét adó - fiatal generációnak az együttes filmélménytől a világhálón történő illegális letöltésekhez fordulása miatt. És bár a filmtörvény gondoskodott a nemzeti filmkincs védelméről és megteremtette hasznosításának keretfeltételeit is, a mai napig nem épült ki régi filmjeink közönséghez juttatási mechanizmusa sem.

-              A mozikból kiszorult nem fikciós műfajok, az animációs és a kisjátékfilmek területén is új nemzedékek léptek színre, és jelentős alkotások születtek.

-              Ezek az alkotások azonban csak kivételesen – vagyis egyáltalán nem rendszerszerűen – kapnak helyet még a közszolgálati televíziókban is, nincs külkereskedelmük, és nem jutnak el az oktatásba sem, holott jelentős hányaduk azon a területen is jól hasznosítható lenne. E filmes ágazatok a legnagyobb támogatótól – az MMK-tól – már két éve nem kaptak forrásokat, de a korábbiakban is méltatlanul alacsony arányban részesültek a teljes összegből. Ennek dacára sok – talán túl sok – ilyen alkotás készült el az utóbbi időben csakhogy olyan költségvetésekkel, amelyek lehetetlenné teszik a gondos előkészítést és a míves munkát. A jövőben talán kevesebb vállalkozást kellene támogatni, de azokat nagyságrenddel nagyobb összegekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy nemzetközileg is rangos filmek szülessenek olyanok, melyek könnyedén helyet találhatnak maguknak a legfontosabb csatornák műsoraiban.

-              A digitális korszakváltás mind a filmkészítés és a mozizás, mind a televíziózás, mind pedig a világháló szférájában jelentős előrelépéseket hozhat egyebek között azért, mert a csatornaszám-bővülés és az új közvetítő felületek révén nagyságrendekkel megnő a mozgóképes tartalmak iránti kereslet is.

-              Ugyanakkor megismétlődni látszik az, ami az első médiatörvény nyomán történt, nevezetesen, hogy miközben – a filmgyárak és stúdiók gazdasági tönkremenetele nyomán bekövetkezett felszámolások miatt – a kilencvenes évek közepére rengeteg hozzáértő szakember került utcára, az újonnan induló műsorszolgáltatók nem őket alkalmazták. Most is egyszerre fenyeget ezernyi televízióst az elbocsátás réme a közszolgálati műsorszolgáltatás átszervezése miatt, miközben talán biztatást jelentene számukra, ha az egy nagyságrenddel több lehetséges szolgáltató közül az újonnan indulók az ő szaktudásukra építenének, de mivel sem az akkori, sem a mostani médiatörvény nem írta elő a hozzáértést a szolgáltatók számára, így nagy az esélye annak, hogy már bizonyított szakemberek maradnak munka nélkül, és továbbra is csak a folyamatos minőségromlás, a mindinkább elhatalmasodó szellemi környezetszennyezés fogja uralni a hazai médiumokat.

-              Örvendetes, hogy a filmtörvény által lehetővé tett adó-visszatérítési lehetőséggel élve számos külföldi produkció vesz igénybe magyar helyszíneket, gyártó kapacitásokat és szakembereket, hiszen ez számottevő bevételhez juttatja a nemzetgazdaság más ágazatait is, valamint szakmai fejlődési és munkalehetőséget kínál a filmes szakmabeliek számára.

-              A filmkészítés állami támogatásának közelmúltbeli elmaradása viszont azt a következményt is magával vonta, hogy az adó-visszatérítéssel szintén ösztönzött hazai szponzoroknak nincs mihez kapcsolódniuk, ha ugyanis nem indulnak el a produkciók, nem is tudják támogatni azokat.

-              A piacgazdaság térnyerése és a szabad úszás lehetőségének megnyílása nagy megállapodási szabadságot eredményez a kulturális munkaerőpiacon. Ráadásul az egyéni vállalkozók és az alkotó munkakörökben foglalkoztatottak egyszerűsített és kedvezményes adózási és járulékfizetési lehetőségeket is (EVÁ-t, EKHO-t) választhatnak.

-              A megbízók korlátozatlan erőfölénye azonban gyakorlatilag vállalkozásokba kényszeríti területünk munkavállalóit, akik így nem csupán olcsóbbak a megrendelők számára, hanem ezzel mentesítik őket az elvárható és biztonságos munkafeltételek biztosításának, valamint a munka- és pihenőidőre vonatkozó előírások betartásának kötelezettsége alól is. Az atomizált vállalkozások szereplőinek esélyük sincs a minimális honoráriumokat vagy a szerződések általánosan elvárható keretfeltételeit szabályozó kollektív megállapodásokra, hiszen ezekkel a versenytörvény előírásait sértenék, amely a vállalkozások egységes fellépését kartellezésnek minősítené, holott esetünkben többnyire olyan munkavégzésről van szó, amely nagyon is személyhez (tehetséghez, szakmai előélethez) kötött, nem pedig vállalkozásokhoz.

-              A filmgyártó és -terjesztő nagyvállalatok megszűnése folytán atomizálódott szakmai szereplők számos szakmai szervezetet hoztak létre, amelyek a szakszervezettel és a Filmművész Szövetséggel összefogva az elmúlt két évtized során komoly szerepet játszottak az MMA és az NKA játékszabályainak kialakításában és működtetésében, az 1996-os médiatörvény és a filmtörvény szakmai szabályozási megoldásainak kezdeményezésében és kimunkálásában, a nemzeti filmvagyon és a – maradék – filmszakmai vállalkozói vagyon megóvásában, és gyakorlatilag működtettek egy szakmai kontrollt megtestesítő, sajátos önkormányzatot.

-              Az a cél viszont rendre meghiúsult, hogy ezek a testületek valahogy létre tudjanak hozni egy szakmai kamarát, amely – ha bizonyos döntési jogosítványokkal rendelkezne – felléphetne a szakmai etika védelmében és a kontárok ellen.

-              A jelenleg ismert megújulási tervek erénye, hogy a filmgyártás és a nézők közötti szerves kapcsolat kiépítését tekinti elsődlegesnek.

-              Ugyanakkor azonban a Nemzeti Filmalap Zrt. vélhetőleg csak az egész estés magyar filmek külföldi értékesítésével kíván foglalkozni, holott figyelmet kellene fordítani a rövidfilmek értékesítésére, a művészfilmek behozatalára és az art mozik üzemeltetésének, fejlesztésének támogatására is.

-              Dicséretes, ha az MTVA gondozza és a korábbinál több forrással látja el pályázati úton a rövidfilmeket, s megrendelő pozíciója annak is garanciája, hogy az elkészült filmek helyet kapjanak a közszolgálati televíziókban.

-              Az viszont a televíziózásnak a műsorperc-gyártás üzemi keretei között meg nem valósítható innovációját és a külső gyártású műsorokra vonatkozó kvóta betartását is ellehetetleníti, valamint a területen dolgozó producerek szerepét is felszámolja, ha ez a megrendelés azonos szerkezetben és ugyanolyan költségvetési limitekkel történik, mint a közszolgálati televíziók egyedi műsorainak gyártása.

-              Jó, ha a támogató szervezetek nagy gondot fordítnak a forgatókönyvekre és a projektfejlesztésre, folyamatosan ellenőrzik a gyártást, és részt vállalnak a marketingből, illetve a filmek utóéletéből.

-              Az egyközpontú döntési mechanizmusokat azonban könnyen eluralhatja egy eszmei vagy ízlésdiktatúra, holott a magyar filmszakma legelismertebb korszakait – egyebek  közt – a filmtermés sokszínűsége jellemezte.    

Ezen szakmai kihívások és ellentmondásos helyzetek közepette a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete olyan új támogatási és keretfeltétel-rendszer kialakítását kezdeményezi, amely

-              a filmértékek megszületése és megőrzése mellett biztosítani tudja, hogy ezek el is jussanak az irántuk érdeklődő nézőkhöz, valamint a felnövekvő generációk tagjaihoz;

-              életben tudja tartani a művészmozikat, és segíti, ösztönzi a korszerűsítésüket annak érdekében, hogy a mozi új és jelentősebb szerepet találjon magának a helyi közösségek formálásában és működtetésében;

-              újrateremti és ösztönzi a hazai filmértékek külföldi értékesítésének és a világ más részein születő értékes filmek behozatalának mechanizmusait;

-              szervesebb kapcsolatot alakít ki a közszolgálati televíziózás intézményrendszerével, e kapcsolatrendszer keretében azonban viszonylagos kívülállást intézményesít a külső gyártás számára;

-              kihasználja a tartósan állami tulajdonú filmszakmai vállalkozói vagyonnak (vagyis a gazdasági társaságoknak és a nemzeti filmkincs hasznosítási jogainak) az egyesítéséből származó előnyöket mind a gyártás, mind a külkereskedelem, mind a filmterjesztés területén;

-              újragondolja a gyártó bázis működtetését abból a szempontból, hogy az európai országok tapasztalatai szerint azok a sikeresebb vállalkozások, amelyek megőrzik és fejlesztik szakalkalmazotti állományukat;

-              gondot fordít a filmes háttérszakmák képzésére, és megteremti a szakmai továbbképzések támogatott, ösztönzött rendszerét is;

-              a filmes szakemberek foglalkoztatási formáit – a szerzői jogok érvényre juttatása mellett – közelíti az akár csak időleges foglalkoztatáshoz, illetve tisztább és a terület sajátosságait jobban figyelembe venni képes játékszabályokat teremt az önfoglalkoztatók számára;

-              lehetségessé és gyakorlattá teszi a szakmai keret-megállapodásokat (pl. ágazati kollektív szerződések, illetve a hatóság által kihirdetett minimumtarifák révén);

-              elmélyíti és ösztönzi a közoktatás és a moziban (együttes élmény keretében) történő filmbefogadás kapcsolatrendszerét;

-              kialakít egy olyan művésztanári, illetve szakmai tanári életpálya-modellt, amely az aktív filmalkotók oktatási tevékenysége számára teremt megfelelő működési kereteket;

-              védi a közönséget a szellemi környezetszennyezéstől annak révén, hogy visszaszorítja a kontárok működését;

-              úgy alakítja át a jogszabályokat, hogy a jelenben is gyarapodjék a nemzeti filmvagyon.

2011. május 6-i ülésén jóváhagyta a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének választmánya.                

            Kozma Károly                                                               Duló Károly

            levezető elnök                                                           az FFSZ elnöke

                                                  Borhi Károlyné

                                               az FFSZ főtitkára 

       
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az évek senki fölött sem múlnak nyomtalanul, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisebb-nagyobb panaszokkal föl kell keresniük az orvost. Így tett Dobsa Sándor is, aki az idősebbek számára egyet jelent a Stúdió 11-gyel, s kiváló zongorakísérőként a fiatalok előtt sem ismeretlen.
 
Az Egyesült Államokban elterjedt szokás, hogy vezető újságok évente többször, meglehetősen lapos körkérdéseket intéznek a szellemi élet kiválóságaihoz. Azok természetesen nem nagyon lelkesednek a kérdésekért és gyakran csípős, fanyar feleleteket adnak.
Aforizmák
„A szexualitás kereszt. Szerencsére nem feszítenek rá egész életünkben.
Salvador Dali
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ