Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete

Az alábbiakban Duló Károly filmrendezőnek, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete elnökének a hazai digitális mozizás ügyében írt vitairatát olvashatják: megnyitás


A Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete

A filmes szakszervezet a nyolcvanas évek végén olyan mértékben és annyira értékelvűen újult meg, hogy a rendszerváltás során számos más szervezet is az általunk kidolgozott modellt vette alapul. Akkor még nem tudtuk, hogy a túlságosan is szabadjára engedett piacgazdaság egyöntetűen tönkreteszi majd a filmgyártás és a moziüzemeltetés hagyományos kereteit, és a ledózerolt legrégibb magyar filmgyárhoz – az utolsó éveiben MOVI néven jegyzett rövidfilmes műhelyhez – hasonlóan eltűnik a szinkron- és a pasaréti filmgyár, a megyei moziüzemi vállalatok, valamint a hazai mozik döntő többsége.

 Ez a folyamat igen sok egykori tagunkat eltávolította a szakmából, és az itt maradtakat is szerepzavarba hozta, hiszen legtöbbjük kényszervállalkozó lett, aminek cégtulajdonosi előnyei jóval kisebb mértékben jelentkeznek, mint az a munkavállalókénál is nagyobb kiszolgáltatottság, amelyben általában tevékenykedni kénytelenek.

  A megújult szakszervezet az érdekvédelem magától értetődő föladata mellett vállalta a szakmai értékek védelmét is, s ez jó döntésnek bizonyult, hiszen az elmúlt másfél évtized a hagyományos munkáltatói – munkavállalói terepen erőteljesen korlátozta mozgásterünket, és arra szorított bennünket, hogy inkább olyan keretfeltételek megteremtésén munkálkodjunk, amelyek között a szakma működőképessége megőrizhető, illetve javítható.

  Ennek jegyében bábáskodtunk – egyebek között – a Mozgókép Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Média- és a Filmtörvény megszületésénél, és kezdeményező szerepünk volt a filmgyártási szakalkalmazottak képzésének újraindításában is.

  Szakszervezetünk egyik alapítója volt a média- és szórakoztatóipari szakszervezeti világszövetségnek, és az elmúlt évek során a nemzetközi – mindenekelőtt az európai – terepen is meglehetős tekintélyre tett szert.  

  Az FFSZ – megfogyatkozott létszáma dacára is – felöleli a filmszakma egészét. A társelnökök egyben egy-egy fontos terület gazdái is. Így Lousha Károly a terjesztésben és a moziüzemeltetésben dolgozók, Simon László a gyártásban foglalkoztatottak, Duló Károly pedig a művészek választott képviselője.

Napi ügyekkel a filmes szakszervezet titkárához: Borhi Károlynéhoz lehet fordulni.

                                 Elérhetőségeink:

Címünk: Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete

1033 BUDAPEST, III. VÖRÖSVÁRI ÚT 101.          

Telefon- és faxszámunk: 1-342-8372

Elektronikus levélcímünk: ffsz@muveszetiszaksz.axelero.net


                                                  Szembenézés 2011

A filmszakma, amely jelentős szerepet játszott az államszocializmus valóságos viszonyainak, ellentmondásainak feltárásában és a rendszerváltás előkészítésében, szakmai szervezetei révén minden fordulópontnál kezdeményezően és tevékenyen vállalt részt abban a folyamatban, amely a piacgazdaság és a többpártrendszer keretei között is képes volt kimunkálni a filmértékek létrehozásának, közönséghez juttatásának és megőrzésének keretfeltételeit – miközben folyamatosan el is látta ezeket a feladatokat.

Most úgy tűnik, hogy hasonló nagyságrendű átalakulások elé nézünk, mint amikor az állami dotációt korszerű mecenatúrává kellett átalakítani a Magyar Mozgókép Alapítvány létrehozásával, vagy amikor a közpénzek felhasználását kellett tisztázott célegyüttes szolgálatába állítani a Filmtörvény révén, amely területünkön egyébként az üvegzseb-törvény általános előírásainál is szigorúbb szabályokat hozott arra, hogy milyen feltételekkel és milyen kontroll mellett használhatjuk fel az adófizetők pénzét.

Időközben a pénzügyi világválság nemzetgazdaságunkat is megingatta, és még fojtogatóbbá vált az az adósságcsapda, amelybe belekerültünk. Ilyen kihívásokra a világ fejlettebb országaiban a folyamatok átgondolásán és a működési keretek újrateremtésén alapuló megújított társadalmi szerződések megkötésével szoktak reagálni. Így hát nekünk is szembe kell néznünk feladatainkkal és lehetőségeinkkel, eredményeinkkel és kudarcainkkal, s ezek számbavétele révén kell kialakítanunk egy új működési  modellt.

Mik a jelenlegi helyzet legfőbb jellemzői?

-              A magyar filmek a rendszerváltást követő elbizonytalanodás, szerep- és közönségvesztés után újra sikereket hoznak (művészfilmjeink mindenekelőtt nemzetközi megmérettetésben, zsánerfilmjeink pedig a hazai nézők körében). E kibontakozási folyamat fontos összetevője az is, hogy a közelmúltban valamennyi filmes területen sok új, fiatal alkotó kapott filmkészítési lehetőséget, s közülük számosan jelentős művekkel mutatkoztak be.

-              Miközben egyértelműen nőtt a figyelemreméltó alkotások aránya, külföldi forgalmazásuk után mára már gyakorlatilag megszűnt a hazai filmek rendszerszerű belföldi terjesztése is, így a közönségnek alig van módja találkozni azokkal a filmekkel, amelyek létrejöttét pedig az ő adóforintjaiból támogatták.

-              Szerencsésnek mondható, hogy a nagy multiplexhálózatok mellett még mindig nem elhanyagolható számú art mozi, valamint a művészfilmeknek állandó műsorsávot biztosító városi mozi is talpon tudott maradni, s ezek tisztes hányada már el is indult a digitális vetítéstechnika (elsősorban persze nem a D-mozivá, hanem az e-mozivá válás) útján, amely lehetővé teszi, hogy a filmek mellett alternatív tartalmak is eljussanak a vetítőtermekbe, aminek révén a mozi a filmek közvetítésén túl újfajta közösségformáló erővé, korszerű közösségi, közéleti térré válhat.

-              A művészmozik ugyanakkor hihetetlenül nehéz helyzetbe kerültek a normatív támogatás elmaradása, a működési hátterüket adó önkormányzatok anyagi lehetőségeinek beszűkülése, az önálló fejlesztést lehetetlenné tevő forráshiány, a művészfilm-kínálat csökkenése és a  - mindig is a közönség zömét adó - fiatal generációnak az együttes filmélménytől a világhálón történő illegális letöltésekhez fordulása miatt. És bár a filmtörvény gondoskodott a nemzeti filmkincs védelméről és megteremtette hasznosításának keretfeltételeit is, a mai napig nem épült ki régi filmjeink közönséghez juttatási mechanizmusa sem.

-              A mozikból kiszorult nem fikciós műfajok, az animációs és a kisjátékfilmek területén is új nemzedékek léptek színre, és jelentős alkotások születtek.

-              Ezek az alkotások azonban csak kivételesen – vagyis egyáltalán nem rendszerszerűen – kapnak helyet még a közszolgálati televíziókban is, nincs külkereskedelmük, és nem jutnak el az oktatásba sem, holott jelentős hányaduk azon a területen is jól hasznosítható lenne. E filmes ágazatok a legnagyobb támogatótól – az MMK-tól – már két éve nem kaptak forrásokat, de a korábbiakban is méltatlanul alacsony arányban részesültek a teljes összegből. Ennek dacára sok – talán túl sok – ilyen alkotás készült el az utóbbi időben csakhogy olyan költségvetésekkel, amelyek lehetetlenné teszik a gondos előkészítést és a míves munkát. A jövőben talán kevesebb vállalkozást kellene támogatni, de azokat nagyságrenddel nagyobb összegekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy nemzetközileg is rangos filmek szülessenek olyanok, melyek könnyedén helyet találhatnak maguknak a legfontosabb csatornák műsoraiban.

-              A digitális korszakváltás mind a filmkészítés és a mozizás, mind a televíziózás, mind pedig a világháló szférájában jelentős előrelépéseket hozhat egyebek között azért, mert a csatornaszám-bővülés és az új közvetítő felületek révén nagyságrendekkel megnő a mozgóképes tartalmak iránti kereslet is.

-              Ugyanakkor megismétlődni látszik az, ami az első médiatörvény nyomán történt, nevezetesen, hogy miközben – a filmgyárak és stúdiók gazdasági tönkremenetele nyomán bekövetkezett felszámolások miatt – a kilencvenes évek közepére rengeteg hozzáértő szakember került utcára, az újonnan induló műsorszolgáltatók nem őket alkalmazták. Most is egyszerre fenyeget ezernyi televízióst az elbocsátás réme a közszolgálati műsorszolgáltatás átszervezése miatt, miközben talán biztatást jelentene számukra, ha az egy nagyságrenddel több lehetséges szolgáltató közül az újonnan indulók az ő szaktudásukra építenének, de mivel sem az akkori, sem a mostani médiatörvény nem írta elő a hozzáértést a szolgáltatók számára, így nagy az esélye annak, hogy már bizonyított szakemberek maradnak munka nélkül, és továbbra is csak a folyamatos minőségromlás, a mindinkább elhatalmasodó szellemi környezetszennyezés fogja uralni a hazai médiumokat.

-              Örvendetes, hogy a filmtörvény által lehetővé tett adó-visszatérítési lehetőséggel élve számos külföldi produkció vesz igénybe magyar helyszíneket, gyártó kapacitásokat és szakembereket, hiszen ez számottevő bevételhez juttatja a nemzetgazdaság más ágazatait is, valamint szakmai fejlődési és munkalehetőséget kínál a filmes szakmabeliek számára.

-              A filmkészítés állami támogatásának közelmúltbeli elmaradása viszont azt a következményt is magával vonta, hogy az adó-visszatérítéssel szintén ösztönzött hazai szponzoroknak nincs mihez kapcsolódniuk, ha ugyanis nem indulnak el a produkciók, nem is tudják támogatni azokat.

-              A piacgazdaság térnyerése és a szabad úszás lehetőségének megnyílása nagy megállapodási szabadságot eredményez a kulturális munkaerőpiacon. Ráadásul az egyéni vállalkozók és az alkotó munkakörökben foglalkoztatottak egyszerűsített és kedvezményes adózási és járulékfizetési lehetőségeket is (EVÁ-t, EKHO-t) választhatnak.

-              A megbízók korlátozatlan erőfölénye azonban gyakorlatilag vállalkozásokba kényszeríti területünk munkavállalóit, akik így nem csupán olcsóbbak a megrendelők számára, hanem ezzel mentesítik őket az elvárható és biztonságos munkafeltételek biztosításának, valamint a munka- és pihenőidőre vonatkozó előírások betartásának kötelezettsége alól is. Az atomizált vállalkozások szereplőinek esélyük sincs a minimális honoráriumokat vagy a szerződések általánosan elvárható keretfeltételeit szabályozó kollektív megállapodásokra, hiszen ezekkel a versenytörvény előírásait sértenék, amely a vállalkozások egységes fellépését kartellezésnek minősítené, holott esetünkben többnyire olyan munkavégzésről van szó, amely nagyon is személyhez (tehetséghez, szakmai előélethez) kötött, nem pedig vállalkozásokhoz.

-              A filmgyártó és -terjesztő nagyvállalatok megszűnése folytán atomizálódott szakmai szereplők számos szakmai szervezetet hoztak létre, amelyek a szakszervezettel és a Filmművész Szövetséggel összefogva az elmúlt két évtized során komoly szerepet játszottak az MMA és az NKA játékszabályainak kialakításában és működtetésében, az 1996-os médiatörvény és a filmtörvény szakmai szabályozási megoldásainak kezdeményezésében és kimunkálásában, a nemzeti filmvagyon és a – maradék – filmszakmai vállalkozói vagyon megóvásában, és gyakorlatilag működtettek egy szakmai kontrollt megtestesítő, sajátos önkormányzatot.

-              Az a cél viszont rendre meghiúsult, hogy ezek a testületek valahogy létre tudjanak hozni egy szakmai kamarát, amely – ha bizonyos döntési jogosítványokkal rendelkezne – felléphetne a szakmai etika védelmében és a kontárok ellen.

-              A jelenleg ismert megújulási tervek erénye, hogy a filmgyártás és a nézők közötti szerves kapcsolat kiépítését tekinti elsődlegesnek.

-              Ugyanakkor azonban a Nemzeti Filmalap Zrt. vélhetőleg csak az egész estés magyar filmek külföldi értékesítésével kíván foglalkozni, holott figyelmet kellene fordítani a rövidfilmek értékesítésére, a művészfilmek behozatalára és az art mozik üzemeltetésének, fejlesztésének támogatására is.

-              Dicséretes, ha az MTVA gondozza és a korábbinál több forrással látja el pályázati úton a rövidfilmeket, s megrendelő pozíciója annak is garanciája, hogy az elkészült filmek helyet kapjanak a közszolgálati televíziókban.

-              Az viszont a televíziózásnak a műsorperc-gyártás üzemi keretei között meg nem valósítható innovációját és a külső gyártású műsorokra vonatkozó kvóta betartását is ellehetetleníti, valamint a területen dolgozó producerek szerepét is felszámolja, ha ez a megrendelés azonos szerkezetben és ugyanolyan költségvetési limitekkel történik, mint a közszolgálati televíziók egyedi műsorainak gyártása.

-              Jó, ha a támogató szervezetek nagy gondot fordítnak a forgatókönyvekre és a projektfejlesztésre, folyamatosan ellenőrzik a gyártást, és részt vállalnak a marketingből, illetve a filmek utóéletéből.

-              Az egyközpontú döntési mechanizmusokat azonban könnyen eluralhatja egy eszmei vagy ízlésdiktatúra, holott a magyar filmszakma legelismertebb korszakait – egyebek  közt – a filmtermés sokszínűsége jellemezte.    

Ezen szakmai kihívások és ellentmondásos helyzetek közepette a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete olyan új támogatási és keretfeltétel-rendszer kialakítását kezdeményezi, amely

-              a filmértékek megszületése és megőrzése mellett biztosítani tudja, hogy ezek el is jussanak az irántuk érdeklődő nézőkhöz, valamint a felnövekvő generációk tagjaihoz;

-              életben tudja tartani a művészmozikat, és segíti, ösztönzi a korszerűsítésüket annak érdekében, hogy a mozi új és jelentősebb szerepet találjon magának a helyi közösségek formálásában és működtetésében;

-              újrateremti és ösztönzi a hazai filmértékek külföldi értékesítésének és a világ más részein születő értékes filmek behozatalának mechanizmusait;

-              szervesebb kapcsolatot alakít ki a közszolgálati televíziózás intézményrendszerével, e kapcsolatrendszer keretében azonban viszonylagos kívülállást intézményesít a külső gyártás számára;

-              kihasználja a tartósan állami tulajdonú filmszakmai vállalkozói vagyonnak (vagyis a gazdasági társaságoknak és a nemzeti filmkincs hasznosítási jogainak) az egyesítéséből származó előnyöket mind a gyártás, mind a külkereskedelem, mind a filmterjesztés területén;

-              újragondolja a gyártó bázis működtetését abból a szempontból, hogy az európai országok tapasztalatai szerint azok a sikeresebb vállalkozások, amelyek megőrzik és fejlesztik szakalkalmazotti állományukat;

-              gondot fordít a filmes háttérszakmák képzésére, és megteremti a szakmai továbbképzések támogatott, ösztönzött rendszerét is;

-              a filmes szakemberek foglalkoztatási formáit – a szerzői jogok érvényre juttatása mellett – közelíti az akár csak időleges foglalkoztatáshoz, illetve tisztább és a terület sajátosságait jobban figyelembe venni képes játékszabályokat teremt az önfoglalkoztatók számára;

-              lehetségessé és gyakorlattá teszi a szakmai keret-megállapodásokat (pl. ágazati kollektív szerződések, illetve a hatóság által kihirdetett minimumtarifák révén);

-              elmélyíti és ösztönzi a közoktatás és a moziban (együttes élmény keretében) történő filmbefogadás kapcsolatrendszerét;

-              kialakít egy olyan művésztanári, illetve szakmai tanári életpálya-modellt, amely az aktív filmalkotók oktatási tevékenysége számára teremt megfelelő működési kereteket;

-              védi a közönséget a szellemi környezetszennyezéstől annak révén, hogy visszaszorítja a kontárok működését;

-              úgy alakítja át a jogszabályokat, hogy a jelenben is gyarapodjék a nemzeti filmvagyon.

2011. május 6-i ülésén jóváhagyta a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének választmánya.                

            Kozma Károly                                                               Duló Károly

            levezető elnök                                                           az FFSZ elnöke

                                                  Borhi Károlyné

                                               az FFSZ főtitkára 

       
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Kálmán Jenőnek, a XX. század aranyos humorú pesti írójának volt egy kutyája. Egy rendkívül okos puli, amelyről könyvet is írt, és amely a történelemben – legalábbis a kutyatörténelemben – egyedülálló dolgot művelt.
 
Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdeklődését egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy nincs nála az olvasószemüvege.
Aforizmák
„ ...igazsága mindig annak van, akinek telik rá..."
Reymont
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ