Emlékszem arra az izgalomra, amellyel vártuk azt a napot: 1981. október 17-én, annyi korábbi harc, erőfeszítés, álom és terv után felgördült a függöny! Végre! Színház született Nyíregyházán!

A „dicsőt, az égi szépet” kereső Csongor a mi vágyainkat is jelentette, Tünde a mi szerelmeinket is szimbolizálta. A Bozóky István által rendezett Csongor és Tünde (főszerepeiben: Vitai András és Hartmann Teréz) diadalmas megnyitó volt. Íme, Színház született!

És azóta hány diadal volt! És hány bukás! Hány felejthetetlen este és hány kudarc! Hány boldog óra és hány tragédia! Mert a színház az életünk, az életünk pedig színház. Miként az egész világ.

Ismét ünnepelni készülünk. Ismét október van: 17-én felgördül a függöny, s színre kerül, immár századszor az a darab, amelyet a publikum nem enged eltemetni: az Anconai szerelmesek. Ez az este azonban nemcsak a szerelemről szól: emögött ott van az elmúlt két és fél évtized megannyi drámája, tragédiája és komédiája. Aiszkhülosz és Moliere, Shakespeare és Csehov, Hauptman és Swajda, Schiller és Krúdy, Petőfi, Móricz és Ratkó: megannyi nagy név a világ- és a magyar irodalomból.

És ott vannak halottaink: Bozóky István, Gerbár Tibor, Holl István, Kerekes László, Máthé Eta, Mensáros László, Pankotay István és Szigeti András, Berki Antal, Stettner Ottó, és ott vannak az élők, mindazok, akik valaha színpadra léptek, illetve rendeztek Nyíregyházán. De ott vannak azok a színháziak, akik nem a reflektorfényben állnak, akik nélkül mégsincs varázslat a műszakiak, a világosítók, a zenészek, a szabók, a kellékesek, a jegyszedők.

És ott vannak a nézők, hiszen értük és általuk van a színház. A színház, amelynek feladata – Shakespeare szavaival élve – az, hogy „tükröt tartson mintegy a természetnek, hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát…”

Nos, az önálló társulattal rendelkező Móricz Zsigmond Színház is ezt tette mostanáig, s reméljük, még nagyon sokáig ezt teszi majd.

         Isten éltesse a játszókat és a nézőket egyaránt!

Karádi Zsolt