Avar István a Heves megyei bányászfaluban, Egercsehiben született. Tizennégy éves korában bányamunkásként már családfenntartó volt, mert az apja hadifogságba került. Nem készült színi pályára, a papi hivatás tetszett neki igazán, bár az egercsehi amatőr színjátszókörben szívesen szavalgatott. 1948-ban, amikor apja a fogságból hazatért, a színjátszókör biztatására Pestre utazott, hogy felvételizzen a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. Előbb azonban le kellett tennie a szakérettségit, aztán 1950-ben első próbálkozásra felvették. 1954-ben végzett, első szerződése a pécsi társulathoz kötötte. Nyilatkozataiban többször hangoztatta, hogy a dél-dunántúli városban töltött hat év élete legszebb, sikerekben és élményekben leggazdagabb időszaka volt. Mindent játszott: operett-, és zenés vígjátéki szerepeket, vígjátéki és drámai hősöket, tragédiát. A rengeteg színházi munka mellett rendszeresen feljárt Budapestre is, első filmjeinek forgatására. Már 1958-ban hívták a fővárosba, és mindjárt az ország első társulatához, a Nemzeti Színházhoz. Akkor még nem állt kötélnek, de két évvel később, a Madách Színház meghívását már elfogadta. 1966-1985-ig a Nemzeti Színház, 1985-től nyugdíjazásáig ismét a Madách Színház vezető művésze volt.

Az utóbbi években a Pesti Magyar Színház előadásain lép fel vendégként. Erőteljes, szép orgánuma, eszköztelen játékstílusa igazi szakmai-és közönségsikert hozott Avar Istvánnak. Pályafutásának negyvenöt éve alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, igazi színészóriások társaságában hatalmas sikerű előadások résztvevője lehetett. Fontosabb színpadi szerepei: Ruy Blas (Hugo: A királyasszony lovagja), Vronszkij: (Tolsztoj: Anna Karenina), Stanley (Williams: A vágy villamosa), Postamester (Gogol: A revizor), Shakespeare (Shaw: A szonettek fekete hölgye), Bolingbroke (Shakespeare: II.Richárd), Luther (Sütő: Egy lócsíszár virágvasárnapja), Ferenc császár (Rostand: A sasfiók). Jelenleg Henrik szerepében látható a Magyar Színházban Márai A gyertyák csonkig égnek című drámájában. Számos magyar film-és tévéjáték főszereplője volt: (Vasvirág, Két emelet boldogság, Párbeszéd, A fekete város, Mocorgó, Égi bárány, Álmatlan évek, Hamis a baba). A Színház-és Filmművészeti Főiskolán színpadi beszédet tanít, 1987-től egyetemi, 1988-tól tanszékvezető egyetemi tanárként. 1973-1990 között - pártonkívüliként - országgyűlési képviselő volt, emellett tagja volt a parlament kulturális bizottságának. Művész munkáját 1963-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980-ban nyerte el, 2001-ben, Sinkovits Imre halála után a Nemzet Színészévé választották.

Ma már megteheti, hogy nem vállal el mindent, és erre egészségügyi oka is van. Gyors egymásutánban több figyelmeztetést is kapott: gyomorműtét, szívpanaszok, gyomorvérzés, szívműtét. Leszokott a dohányzásról is. Felgyógyulása óta figyel az egészségére, gyakran pihen biatorbágyi kertjében. Feleségével, Gyapay Yvette-tel negyvenöt éve élnek harmonikus házasságban, egy fiuk, és két fiúunokájuk van.

(MTI-Panoráma)