A május 29-ig nyitva tartó kiállítás az Avoni Hattyú hat arcképét sorakoztatja fel „Shakespeare nyomában" címmel. Ugyanis a mai napig nincsenek dokumentumértékű bizonyítékok arról, hogy milyen is volt valójában a nagy drámaíró. Minden kor tulajdonképpen a saját ízlését vetítette képi megjelenítésére. Más Shakespeare néz a szemlélőre arról a mellszoborról, amelyet halála után, 1616-ban helyeztek el szülővárosának, Stratford-upon-Avonnak Szentháromság-templomában, és arra a fiatalemberre sem hasonlítanak a későbbi képek, akit színházi műveinek első kiadásakor festettek róla - írta az El País című spanyol napilap.
A múzeum a kiállítás kapcsán lehetetlen feladatot tűzött ki maga elé, szakembereivel megpróbálta megtalálni azt a portrét, amely a leghitelesebben ábrázolhatja. Három és fél évi munka után, amelybe technikai eszközöket is bevetettek, két képet kizártak a versenyből: a Janssen-képet, egy washingtoni gyűjtemény részét, amelyről kiderítették, hogy Shakespeare egyik kortársát ábrázolja, valamint a Royal Shakespeare Company Flower-képét, amelyet a XIX. században készítettek és amely alatt egy 1540-1660 között festett Madonna képe rejtőzik. Végül a Chandos-képet tartották a leghitelesebbnek festési technikája és stílusa miatt.
A kiállítás biztosa szerint azonban ez nem csalhatatlan vélemény és kételkedik abban, hogy valaha is lesz ilyen. Végül is John Rutherfordnak kell igazat adni, aki azt mondta:
– Az írásai a fontosak, nem a képéről, vagy személyiségéről szóló részletek.
(Panoráma)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |