Mácsai Pál Budapesten született 1961-ben, apja a neves festőművész, Mácsai István volt. Első nyilvános fellépése kilencéves korában volt, a rádió Harsona és kürtszó című műsorában. Bár iskolás évei alatt ő volt az osztály bohóca, aki a többieket szórakoztatta, sokáig nem készült színésznek. Gimnazista korában aztán felvették az országos hírű Pince Színház tagjai közé, és ettől kezdve semmi más nem érdekelte, csak a színház. Pályaválasztáskor a Színház-és Filmművészeti Főiskolán kívül beadta a jelentkezését a bölcsészkarra is, de - mint később mondta - pusztán illendőségből.

Azok közé tartozott, akinek már főiskolás korában megismerték a nevét, két osztálytársával, Funtek Frigyessel és Hirtling Istvánnal olyan hármast alkottak, akikre odafigyelt nem csak a szakma, hanem a közönség is. Színészi diplomáját 1984-ben vehette át, 1990-ben megszerezte a rendezői oklevelet is. 1984-1989 között a Nemzeti Színház, ezután 1993-ig a Madách Színház tagja volt, majd 2000-ig a szabadúszást választotta. 2001-től az Örkény István Színház (korábban Madách Kamara) művészeti vezetője. Sokoldalú, tudatos művész, rendezéseit a lényegre látás és precíz kidolgozottság jellemzi. Fontosabb szerepei színpadon: Sakini (Patrick: Teaház asz augusztusi holdhoz), Cipolla (Thomas Mann: Mario és a varázsló), Becket (Anouilh: Becket, avagy az Isten becsülete), Liliomfi (Szigligeti), a színész (Molnár Ferenc: A testőr), Oresztész (Euripidész: Élektra). Egyik legnagyobb sikere, az évek óta telt házakkal menő Azt meséld el, Pista! című Örkény-monológ a háromszázadik előadáshoz jár közel. Huzella Péterrel közös Villon-estjükkel bejárták az országot (Befogad és kitaszít a világ). Több filmben és tévéjátékban is játszott: Gyertek el a névnapomra (1984), Egy szerelem három éjszakája (1987), Sztálin menyasszonya (1990), Szamba (1995), Temetetlen halott (2004).

Amikor az Örkény István Színház művészeti vezetője lett, azt tűzte ki célul, hogy megváltoztassa a Madách Kamara stílusát, arculatát, a főváros színházi életében betöltött szerepét. Saját meghatározása szerint szórakoztató művész színházat kívánt létrehozni, ahol olyan darabok mennek, amelyeket a néző másnapra nem felejt el. Mácsai éles különbséget lát a színházi eszközökkel élő szórakoztató ipar és a valódi színház között. A bulvár szerinte úttest, fasorral, konflissal, közvilágítással, a színháznak ellenben ősi jogai és kötelességei vannak, amelyeket a művész színház képvisel a legmegfelelőbben.

Az ötödik éve játszó Örkény Színház látogatottsága visszaigazolja a művészeti vezető elképzeléseit, ehhez az is hozzájárul, hogy kiváló színészek alkotják a társulatot. Voltak nagy sikerek (Molnár Ferenc: A testőr; McDonagh: Piszkavas), de bukások is (Puskin: Borisz Godunov).

Egy interjúban elmondta: Mácsai Pálnak ő a legszigorúbb kritikusa, soha nem elégedett önmagával, ezért nem tudják bántani a negatív kritikák.

1996-tól alelnöke a Magyar Színész-kamarai Egyesületnek (MASZK), 1997-től vezetőségi tagja a Magyar Színházi Társaságnak. Művészi munkáját 1991-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2001-ben a 32. Magyar Filmszemlén a elnyerte a legjobb férfi epizódszereplőnek járó díjat, 2002-ben - a Madách Kamara magújításáért - a Színikritikusok Díját kapta. Önálló nagylemeze Zárójelentés címmel 1989-ben jelent meg.

(MTI-Panoráma)