A magyar emigráns szülők gyermekeként 1947-ben Párizsban született Michel Jonasz negyven éve a francia könnyűzene élvonalához tartozik. Legsikeresebb slágereiben a francia sanzont dzsesszes hangzásokkal ötvözi, de nagy hatással van rá a magyar cigányzene otthonról hozott élménye is.

"Egyik élet sem hasonlít egy másikra, mindegyiknek megvan a saját zenéje" - ez a mottója előadásának, amelyet maga írt, rendezett és több mint egy hónapja egyedül ad elő minden este a párizsi Théatre du Petit Montparnasse színpadán.

Az előadás teljes sötétségben kezdődik, csizmák dübörgését és német katonai vezényszavakat hallani, majd a felgyulladó fényben az énekes elegáns öltönyében a színpad elején állva, közvetlen és nyugodt hangon beszélni kezd: "Azt mondják, vetkőzni kell. A zuhanyozáshoz. Megjegyezni a számot, hogy utána visszakapjuk a ruhákat. De én tudom. Valaki mondta. Hogy nem zuhanyozáshoz kell vetkőzni..."

A rajongókkal teli nézőtér a sztár helyett egy zavarba ejtően őszinte emberrel szembesül, aki a holokausztban elpusztult kántor nagyapja tragikus történetén keresztül saját zenei identitáskeresését osztja meg a közönséggel. Az Abraham című darabban anyai nagyapját alakítja, aki tudja, hogy a halál vár rá. A gázkamra ajtajában emlékezik vissza élete legboldogabb, Magyarországon eltöltött pillanataira.

Abraham Weiszberg 1887-ben zsidó családban született Lengyelországban, a "világ legszomorúbb országában", ahonnan húszéves korában Magyarországra emigrált, mert "azt beszélték, hogy ott könnyebb az élet". Az erdélyi Havasmezőn ismerkedett meg "gyönyörű szép" feleségével, Ebstein Rozelével, akivel Berettyóújfalun telepedtek le. Abraham fűszerboltot nyitott, és a helyi zsidó közösség megbecsült kántora lett.

A boldogságban élő lengyel-magyar párnak hét gyermeke született: Manci, Lébi, Lajos, Gizi, Sári, Izsák és Béla, akik közül az öt idősebb a numerus clausust követően Párizsba ment tanulni. Abrahamot 1938-ban a magyar hatóságok feleségével és az otthon maradt gyerekekkel együtt zsidó származásuk miatt Lengyelországba toloncolták, ahonnan mindannyiukat deportálták. Egyikük sem tért haza. A Franciaországba került gyerekek közül csak ketten élték túl a holokausztot, egyikük Sári, Michel Jonasz jelenleg 93 éves édesanyja.

Az énekes úgy érezte, hogy egy zsidó történetet nem érdemes humor nélkül elmesélni: a másfél órás előadás Abraham és legjobb barátja, Jankel, a zsidó szabó - mindkét szerepet Jonasz alakítja - közti elképzelt párbeszédek köré szerveződik.

Az előre bejelentett vég, a deportálás árnyékában különös hangulatot kapnak a háború előtti közép-európai zsidóságra jellemző öniróniával teli, nagyon precízen megrendezett jelenetek. A reménytelenséggel szemben a mindennapi élet apró gondjaival, de elsősorban a róluk kialakított klisékkel viccelődő és az istennel vitatkozó zsidók humoros, filozofálgató pillanatai felerősítik a kontrasztot Abraham élete és a gázkamra ajtajában istenhez intézett szavai között: "Ez meg kell majd magyaráznod! Nem hagylak többé békén. Senki nem hagy többé békén!"

Jonasz erőteljes alakítását zenei betétek kísérik, amelyeket Csík Benedek és zenekara közreműködésével rögzítettek Budapesten. A zsidó családnak emléket állító előadás egyben a magyar cigányzene ünnepe is. "Életemben ezt hallottam először. Minden vasárnap ezt hallgattuk apai nagyszüleimnél, akik szintén magyarok voltak. Az anyai nagyapám, Abraham is imádta a magyar nótát" - nyilatkozta az előadásról az énekes.