1956-ban Szentesen született. A Színház-és Filmművészeti Főiskolán 1979-ben kapta meg a diplomáját, első munkahelye a Vígszínház volt. 1983-ban a Katona József Színházhoz szerződött, 1987-ben a szabadúszást választotta. 1993-ban Törőcsik Mari Művész Színházának egyik alapító tagja volt, annak felbomlása után a kilencvenes évek végén néhány művésztársával együtt megalakították a Kelemen László színkört. A jó nevű, tehetséges művészekből álló társulatnak szerencséje volt, 2000-től valamennyien a budapesti Új Színházban találtak otthonra.

Gáspár Sándor klasszikus és kortárs színművekben egyaránt sokoldalú jellemábrázoló. Megjelenése, dinamikus, fantáziagazdag egyénisége a színpadi sikereken kívül filmen is jól érvényesül. Első filmszerepét az Erőd című filmben kapta, s ettől kezdve számos magyar film karakterszerepeit formálta meg: Minden szerdán (1979), Falfúró (1985), Csók, anyu (1986), A miniszter félrelép (1998), Csocsó (2001), A hídember (2002), Világszám (2004), Magyar vándor (2004). A közönség körében különösen nagy sikert aratott a 2000-ben készült Üvegtigris, illetve az idén bemutatott folytatás, az Üvegtigris 2, amelyben Gáspár Sándor az egyik főszerepet játszotta. Jelentősebb színpadi szerepei: Popriscsin (Gogol: Egy őrült naplója), John Merrick (Pomerance: Az elefántember), Hábetler Jani (Fejes Endre: Rozsdatemető), Shakespeare: Othello, Übü papa (Jarry: Übü király), Rendező (Frayn: Még egyszer hátulról), Tompor (Shakespeare: Szentivánéji álom) Csörgheő Csuli (Móricz: Úri muri). Pályájának legnagyobb sikerét kétségkívül Raymond Queneau darabjában, a Stílusgyakorlatokban érte el. A színmű, amelyet Dörner Györggyel és Bán Jánossal játszanak együtt, közel negyedszázada megy táblás házakkal. Gáspár Sándor szinte előadásról-előadásra képes gazdagítani az általa játszott karaktert, miközben két partnerével és a nézőkkel együtt önfeledten élvezi az előadást.

Amikor játszik, lényéből teremtő feszültség árad, személye garancia a sikerre színpadon és filmen egyaránt. Színpadi játékában bebizonyosodik az a tétel, hogy a tragikum és a komikum egy tőről fakad: ő az, aki drámai és vígjátéki szerepben egyaránt alkalmas arra, hogy a nézőből kiváltsa a katarzis élményét.

Művészi munkáját 1986-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1999-ben érdemes művész lett. 1995-ben övé lett a Gyulai Várszínház nívódíja, 1991-ben a Filmkritikusok B. Nagy László díját kapta meg.

Feleségétől, Bánsági Ildikó színésznőtől húszévi házasság után nemrégiben vált el. Lánya, Kata, színésznek készül, ő volt az egyik főszereplője az Apám beájulna című filmvígjátéknak, Gergő nevű fia pedig zenél. Fivére, Gáspár Tibor szintén színész, a Békéscsabai Jókai Színház tagja.

(MTI-Panoráma)