Végvári Tamás emlékére
Az a simogatóan barna hang örökre elnémult
Dátum: 2010. május 18., kedd, 8:14
Ez a borzadályos, novembert játszó május nemcsak katasztrófába sodorta az országot, de vasárnap kioltotta egy nagy, ám – sajnos – nem túlzottan becsült, jó színész életét is. Végvári Tamás már nem érhette meg, hogy 73. születésnapján – május 20-án – felköszönthessék; súlyos és hamar letaglózó betegségben elhunyt.

Hangját sem kölcsönözheti többet Al Pacino-nak, aki nekünk nélküle már nem lesz ugyanaz a vásznon, hiába ágálnak sokan azért, hogy az eredeti a legautentikusabb, nem szabad szinkronizálni! Amit Végvári gyönyörűen – hisz tényleg a legszebben beszélő művészek egyike volt – adott a pacinoi, harrisoni, kingsley-i, de niroi figuráknak több, mint 200 filmben, az bizony súlyos élvezeti pluszt jelentett. Borzongatóan bársonyos tónusával, okos, sokat megélt emberként még több valóságot rajzolt minden amerikai sztár mögé – akik persze  zsenik és a jellemformálás mesterei – hihetetlenül kitágítva ezzel a mozidarabok erejét.  (Ehhez egy kis adalék: a másik, főleg szinkronban utazó kollégája, Fülöp Zsigmond neve rég összeforrt Alain Delonnal. Amikor Párizsban élőben láthattam az idős  francia csillagot – bár meglepően nagyot alakított a színpadon –, pici csalódás is volt: olyan kásás, kevéssé jellegzetes hangja volt, ami meg sem közelítette Fülöp orgánumát...) Gondolom, Al Pacinoval is így járnék – és ezt nem hamisításnak, becsapásnak érzem, hanem két, óceánok, kultúrák elválasztotta nagy tehetség istenáldotta találkozásának. A jó szinkron többlet – ha nem silányítják le hangalámondásnak...

Végvári persze a főiskola elvégzése után nem mások magyar hangja akart volna elsősorban lenni, hanem „ide nekem az oroszlánt is!”-alapon, drámai hősök megszemélyesítője. Élete itt nyomon követhető, a szakmában elért sikereivel együtt: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9gv%C3%A1ri_Tam%C3%A1s_%28sz%C3%ADn%C3%A9sz%29


Élete során, a szinkron- és tévéstúdiók mellett, hét színházat járt meg, a legpatinásabb deszkákon szerepelt, majd végül a Madách Kamarából lett Örkény Színház lett az otthona. Ezt a korszakát sajnos nem követtem nyomon – nem is nagyon hírlett már tőle a sajtó –, de a Katona József Színház-beli aranykort három darabban is ünnepelhettem vele. Itt a legzseniálisabb alakítása mind között az Ivan Kusan írta Galócza címszerepe volt. Ezt 1986-ban mutatta be a Katona, Spiró György fordításában, Benedek Miklós rendezésében – briliáns szereposztásban. http://katonajozsefszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=38443%3Aivan-kusan-galocza-&catid=9&Itemid=9  - 100 előadást meg is ért,ovációs tapsviharban, önfeledt ünneplésben, teljesen megérdemelten. Tényleg  fenomenális volt az egész tohuvabohu Végvári vezérszólamával, pergően, szellemesen futtatva a legutolsó percig – egy szomszédbeli fekete komédia az erkölcs viszonylagosságáról, az emberi élet elpöckölésre sem méltó voltáról, pénzről, hatalomról.


Arra máig emlékszem, ahogy a „Sikágó, Sikágó” szavakat ejtette ki a balkáni piti gengszter nagyra törő provincializmusával, bunkóságát leleplező finomkodásával. Meg persze arra is, ahogy dőlt ettől az egész nézőtér. Bírta hanggal, humorral, jellemfestő készséggel – végig valami keserű, magunkba forduló sírásos röhögést fakasztva. Bár ugye volt ő Hamlet is Veszprémben, pályája kezdetén, de mégis ez a piti bandita lett az egyik legjobb dobása...

A humora még egyszer kiemelte: 230-szor volt Vencel király Alfréd Jarry eszementül vad bohózatában, az Übü királyban, amelyet 1984-től játszottak. Itt a darab szerint ugyan némileg háttérbe szorult Básti Juli és Sinkó László elvetemült királyi párja mögött, de azért  még így is primus inter pares-élményem volt. A harmadik nekem fontos jelenése a legendás Három nővérben – itt sem cím- :-)), vagy főszerep várta – Andrej Prozorovként történt. Ő az elegáns nemesi família sírásóját, a „kihaénnem!!” stílusú erőszakos ribit hozza be feleségként a decens családi fészekbe. Annak az új világnak az ellenszenves figuráját, aki elindítja a romlást náluk azzal, hogy szembesíti a nővéreket, milyen is igaziból a modernül sikeres asszony. Törtető, újgazdag, érzéketlen tahó ...  Őt elviselő, hozzá idomuló férjként remekelt Végvári. Ascher Tamás rendezése a múlt században magyar és külföldi diadalmenet volt a színház számára ezzel a művel. és ezekkel a színészekkel. 

Azóta csak a hangját élvezhettem. Az idős  művész csöndesen élt szintén színésznő feleségével, Győry Franciskával, és két lányával. Nem habzott körülötte sosem a bulvármocsár, nem autótöréses, viagrás balhéit, drogos tivornyáit majszolta a közönség, se nem a főztjét – hanem természetfilmek, nagy mozisikerek kellemes és behízelgő hangjaként szerzett népszerűséget, kemény, alázatos munkával. A nehezebb utat választotta a régi generáció – sajnos egyre fogyatkozó – megbízható és szolid tagjaként, tanújaként.


Művészetével hatott, abból élt meg, példamutatóan nívós szinten végezve feladatát.
Nemes társaságba került tegnaptól, nekünk viszont a mai – sok tekintetben tényleg fájón értékvesztett – világunkból már most is nagyon hiányzik.

Szász Judit

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
leslie 2010-05-22 09:59 | Válasz erre | #2
:-(((((

élet 2010-05-21 12:08 | Válasz erre | #1
Nyugodjék békében!!!

Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja
 
A híres amerikai írónő, Dorothy Parker nyilatkozta egyszer: – Szeretem a martinit, de legfeljebb kettő pohárral.
Aforizmák
„ ...már az iskolában megtanultam, hogy nem gondolhatok olyan furcsa és hihetetlen dolgot, amelyet valamely filozófus már előbb ne állított volna..."
Descartes
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ