Mondatok múzeuma
Dátum: 2006. agusztus 24., csütörtök, 9:08
Heiner Goebbels - korunk egyik legsokoldalúbb és legkreatívabb összművészeti alkotója - legutóbbi munkájával, az Elias Canetti szövegekre épülő Eraritjaritjaka című színpadi művel a különböző művészeti ágak egymásmellettiségének legszélsőségesebb példáját hozta létre.
Olyan posztmodern totális zenés színházat, mely a posztmodern ironizáló, gunyoros beszédmódjával szemben bátran tesz kísérletet arra, hogy az emberi létezés legnagyobb kérdéseit klasszikus keretek között tegye fel. Az előadás műfaji meghatározhatatlanságából fakadó feszültség (a metszően éles szöveg, a látvány expresszivitása és a lenyűgöző színészi munka mellett) az első pillanattól kezdve hatalmába keríti a nézőt. Eldönthetetlen, hogy mit látunk. Dramatizált irodalmi estet, film és performance keverékét, énekes nélküli operát, vagy illusztrált koncertet. A szokatlan csengésű címről (Eraritjaritjaka) Canetti leírja, hogy a szó az ausztrál őslakosok nyelvén körülbelül azt az érzést jelöli, amikor „eltölt minket a vágy valami után, ami elveszett". Az előadás ereje többek között abban rejlik, hogy a néző a végén úgy érzi, visszavezették a művészet eredeti, tiszta ősformáihoz, de ami ennél is fontosabb, ezeket az ősformákat nem érzi saját korával, saját élettapasztalataival, saját problémáival összeegyeztethetetlennek, anakronisztikusnak. Sőt. A szembesítés, szembesülés leghitelesebb formáiként éli át.
A darabot nagy sikerrel játszották Európa nagyvárosaiban, ezt a sikert jóval nagyobb számok fémjelzik, mint általában a kortárs művészeti produkciókat. A premier óta (Lausanne, Theatre Vidy, 2004) színházi és kortárs művészeti fesztiválok sora tűzte programjára. Már a bemutató évében látható volt Edinburghban, Frankfurtban, Berlinben, Hágában, Zürichben és Párizsban. 2005-ben, nyugat-európai városok (Caen, Thionville, Brüsszel, Lille, Lyon) eljutott Moszkvába, a Csehov-fesztiválra is. 2006-ban pedig a tengerentúlon is bemutatták, Wellingtonban, Montrealban, Quebecben, legutóbb pedig a New York-i Lincoln Centre Fesztiválján. Az elmúlt közel három évben az előadások száma elérte a százat, a különböző fesztiválokon hat rangos színházi díjjal is jutalmazták.
A színpad, vakító fehéren megvilágított szabályos négyzet, melynek legtávolabbi oldalán egy ház leegyszerűsített, metaforaként is értelmezhető homlokzata áll.
Ebbe az absztrakt és hatásos, képzőművészeti fogantatású színházi térbe lép be az előadás egyetlen színésze, André Wilms, aki Goebbels alkotótársaként jegyzi a produkciót. Játékáról csak elragadtatott jelzőkkel számolt be a külföldi kritika, a legkevesebb, hogy Wilms-et korunk legnagyobb színészegyéniségei között tartják számon. Az előadás zenei kerete (nem kísérőzenéje!) a „fénynégyzet" oldalára helyezett vonósnégyes (Mondriaan Vonósnégyes), „szabályos" kamarazenei koncertje ("tisztelgés ez az európai műzene tökéletes és emblematikus formája, a vonósnégyes előtt"). A koncert műsora, melyet Goebbels speciális szempontoknak megfelelve állított össze, önmagában is teljes értékű. Centrumában Sosztakovics 8. vonósnégyese áll, melynek művészi programja egyszerre univerzális (a fasizmus, a háború és a sztálinizmus áldozatainak emlékére íródott) és személyes, magánéleti ihletésű: a zenei téma magja Sosztakovics gyakran használt zenei névjegyével azonos, ugyanúgy mint a koncertet záró Johann Sebastian Bach részletben (A fúga művészete) a B-A-C-H motívum. („Egyrészt a politikai-társadalmi körülményekre történő reakciók és azok reflexiói, másrészt az igen konok önbecsülés és a nagy példaképekre való állandó hivatkozás nem áll messze Canetti szövegétől" - vallja Goebbels.) Az előadás során elhangzik még Ravel vonósnégyese is, valamint részletek Gavin Bryars, George Crumb, Vaszilij Lobanov, Alekszej Moszolov és Heiner Goebbels műveiből.
A cím kérdőjeleit nehéz feloldani, egy biztos, aki a Theatre Vidy előadását megtekinti, az teljes értékű koncert-, és színházi élményben részesül, a többi (film, képzőművészet) csak ráadás; a megfoghatatlan, de éppen ezért feledhetetlen összhatás pedig mélyen az emlékezetbe vésődik.
Március 29./30.
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház, 19:00
Théâtre Vidy-Lausanne
Mondatok Múzeuma - Eraritjaritjaka
A darabot nagy sikerrel játszották Európa nagyvárosaiban, ezt a sikert jóval nagyobb számok fémjelzik, mint általában a kortárs művészeti produkciókat. A premier óta (Lausanne, Theatre Vidy, 2004) színházi és kortárs művészeti fesztiválok sora tűzte programjára. Már a bemutató évében látható volt Edinburghban, Frankfurtban, Berlinben, Hágában, Zürichben és Párizsban. 2005-ben, nyugat-európai városok (Caen, Thionville, Brüsszel, Lille, Lyon) eljutott Moszkvába, a Csehov-fesztiválra is. 2006-ban pedig a tengerentúlon is bemutatták, Wellingtonban, Montrealban, Quebecben, legutóbb pedig a New York-i Lincoln Centre Fesztiválján. Az elmúlt közel három évben az előadások száma elérte a százat, a különböző fesztiválokon hat rangos színházi díjjal is jutalmazták.
A színpad, vakító fehéren megvilágított szabályos négyzet, melynek legtávolabbi oldalán egy ház leegyszerűsített, metaforaként is értelmezhető homlokzata áll.
Ebbe az absztrakt és hatásos, képzőművészeti fogantatású színházi térbe lép be az előadás egyetlen színésze, André Wilms, aki Goebbels alkotótársaként jegyzi a produkciót. Játékáról csak elragadtatott jelzőkkel számolt be a külföldi kritika, a legkevesebb, hogy Wilms-et korunk legnagyobb színészegyéniségei között tartják számon. Az előadás zenei kerete (nem kísérőzenéje!) a „fénynégyzet" oldalára helyezett vonósnégyes (Mondriaan Vonósnégyes), „szabályos" kamarazenei koncertje ("tisztelgés ez az európai műzene tökéletes és emblematikus formája, a vonósnégyes előtt"). A koncert műsora, melyet Goebbels speciális szempontoknak megfelelve állított össze, önmagában is teljes értékű. Centrumában Sosztakovics 8. vonósnégyese áll, melynek művészi programja egyszerre univerzális (a fasizmus, a háború és a sztálinizmus áldozatainak emlékére íródott) és személyes, magánéleti ihletésű: a zenei téma magja Sosztakovics gyakran használt zenei névjegyével azonos, ugyanúgy mint a koncertet záró Johann Sebastian Bach részletben (A fúga művészete) a B-A-C-H motívum. („Egyrészt a politikai-társadalmi körülményekre történő reakciók és azok reflexiói, másrészt az igen konok önbecsülés és a nagy példaképekre való állandó hivatkozás nem áll messze Canetti szövegétől" - vallja Goebbels.) Az előadás során elhangzik még Ravel vonósnégyese is, valamint részletek Gavin Bryars, George Crumb, Vaszilij Lobanov, Alekszej Moszolov és Heiner Goebbels műveiből.A cím kérdőjeleit nehéz feloldani, egy biztos, aki a Theatre Vidy előadását megtekinti, az teljes értékű koncert-, és színházi élményben részesül, a többi (film, képzőművészet) csak ráadás; a megfoghatatlan, de éppen ezért feledhetetlen összhatás pedig mélyen az emlékezetbe vésődik.
Március 29./30.
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház, 19:00
Théâtre Vidy-Lausanne
Mondatok Múzeuma - Eraritjaritjaka
Hozzászólás
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Hozzászólások
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
