BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Tűhegyes metszőfogak fakasztják a magyar vért
Dátum: 2006. szeptember 7., csütörtök, 8:33
Roman Polanski rosszul érezte magát és nem jött el a csodaszépre újjáépített, Boscoló-birtokolta New York Palace-ba. Így a vele meghirdetett sajtótájékoztatón két és „fél” külföldi közvetlen munkatársa: a holland Cornelius Baltus és az amerikai Dennis Callahan vett részt Gábor Rivoval, az Ausztriába elszármazott magyar karmesterrel együtt.

Épp ezért persze a legjobban várt információt, - hogy a 400, castingon részt vett jelentkező közül, kik és milyen szerepet nyertek el – se mondhatta el Simon Edit, a darab producere, ideálmodója, kiharcolója. Hiszen a Big Cheese, a Nagyfőnök bólintására vár még az összes dolog leokézása.

A válogatások is épp a tájékoztató előtti időkben fejeződtek be, és akik jelen lehettek, annyit elárultak, hogy hihetetlenül tehetséges emberek bukkantak föl – tulajdonképpen néha a semmiből – avagy a megszokott mókuskerekükből kitörve. Mindenkinek lehetősége volt a megmérettetésre; nem volt senki sem kis szívecsücske senkinek, ismerősök besmúzolása sem jöhetett be pluszpontként… A vérprofi külföldi team – Baltus, aki balettosként végigjátszott nagy musicaleket , mint Polanski jobb keze, bár most Hamburgban az Oroszlánkirályt is rendezi és Callahan, aki koreográfus-rendezőként szintén részt vett a Polanski-mű stuttgarti, hamburgi és varsói színrevitelében – csakis a rátermettséget figyelte a jelöltekben. El is ámultak mindketten azon – talán a kötelező udvariasságon is túl –, hogy mennyi nagyszerű ember lépett föl a válogatáson. Roman Polanskinak viszont ez nem volt meglepő, hiszen – Simon Edit emlékei szerint – mindig hitt abban, hogy a magyarok igen invenciózus, brilliáns népek, és ezért sem volt nehéz erre a vállalkozásra rábírni őt.

Az Oscar-díjas rendező, - aki szörnyű háborús emlékeit a Zongorista című moziban az Adrian Brody megformálta felejthetetlen figurában tárta a világ elé – hasonló abszurditást élt meg gyermekkorában, mint Karinthy Ferenc itthon. „Nem késték le” Roman szülei se azt a marhavagont, amelyik a koncentrációs táborba és a mamát a biztos gáz/tűzhalálba vitte. (Míg Karinthyné Amerikából rohant haza gyerekéhez, ők Franciaországból települtek haza: rosszkor, rossz helyre…) Polanskit ez úgy megrázta – maga kölyökként elmenekült, katolikus családok bújtatták falun - , hogy a Schindler listáját – bár Spielberg sokszor kérte rá – nem bírta megrendezni. A németek okozta kataklizma ellenére nézett német filmeket és beleszeretett a moziba. Lodzban elvégezte tehát a főiskolát filmes szakon: Wajda filmjeiben még színészként is belekóstolt a műfajba. A Kés a vízben – feszült-fura szerelmi krimi fekete-fehérben – volt az első nagy durranása, amely izgalmat váltott ki, mivel modern korát és nem a történelmi mélypontokat boncolta. Egyből befutott vele, Velencében a kritikusok díját nyerve el; még a külföldi Oscarra is jelölték. Aztán a merevvé, propaganda ízűvé váló hazai film-kívánalmak (parancsok) elől Franciaországba emigrál, ahol összebarátkozott a korszak ifjú titánjaival. Továbbállt: az Iszonyat című filmje Londonban készült, és a berlini Aranymedvét hozta el érte.

1968. viszont már a film Mekkájában, Hollywoodban találja a kis lengyelt. Mia Farrow-val a főszerepben megrendezi a Rosemary gyermeke című thrillert; a férjet nem kisebb név, mint a zseniális rendező-színész, John Cassavets alakítja megfoghatatlanul sátánian…Innen eredeztethető a túlvilági gonoszhoz vonzódása talán? Ekkor lesz a felesége a korszak legszebb színésznője, Sharon Tate, akit éppen a Vámpírok báljának, nagy kultfilmjének forgatásán ismer meg. És „az élet a legjobb dramaturg” című közhely nála iszonytató módon beválik: 1969-ben, amikor ő épp távol van, 8 hónapos terhes asszonyát és barátait Charles Manson bandája, - pont az ördög nevében, az ő jelét festve a falakra az áldozatok vérével - brutálisan lemészárolja. Akkor nem ketchup patakzott a luxusvillában, nem forgatókönyv utasítására hangzottak el életért könyörgő sikolyok… Ezt a sokkot 1971-ben Machbeth-rendezésével adja ki magából.

El kell jönnie Amerikából, és mai napig nem mehet oda vissza. Európában, Franciaországban telepszik le, ahol újra egy csodaszép színésznő: Emanuelle Seigner lesz a párja. Ám a nagy horroros sztorik iránt nem csappan az életében épp elég borzalmat megélt emberke lelkesedése. Ezt az Erdély „bukéját” adó vérszívó-mesét, a hó fehére és a testnedv vöröse közti izgató ellentétet megjeleníti jó 20 évvel később producere rábeszélésére színpadon is, musicalként. Ezt először Bécsben mutatják be Jim Steinman és Michael Kunze átiratában - a helyszínválasztás még a film idejére nyúlik vissza, mert errefelé, az Alpokban tervezték felvenni a mesét -, majd a hatalmas siker után Európa más nagyvárosai is tomboló ováció fogadják.

Simon Edit két éve hajt, hogy a produkció itthon is megvalósulhasson. Sok színházzal tárgyalt, végül a Pesti Magyar Színházban – amelyiktől a „salátabár” (copy right Koltay Tamás) felépülése elvették a jelmezeit, díszleteit – talált partnerekre, barátokra ehhez. Sokat kell majd ide az épületbe beruházni anyagilag és ötletekkel is – mondta Kentaur, a darab jelmez-díszlettervezője, aki szerint ez is, mint más nagy musicalek itthon, nagyon eredetien magyar lesz. Semmi kopírozás, csak sok-sok sziporka! Polanski szemmel tartja a maketteket, a ruhaterveket, mindenre ő mondja ki a végső igent. A szponzoroknak köszönhetően – kiemelten támogatja a CIB Bank, A New York Palace Hotel, a Vista Utazási Iroda, a KLM, az Origo, stb . – nem kell spórolni a nagyvonalú ötletekkel.

Áprilisban a nagy Öreg állítólag tényleg eljön, hogy saját szemével lássa, mennyire lesz készen a csapat a júniusi bemutatóra. Nyáron 100, télen 20 előadás lesz ebből, en suite-rendszerben: csak ezt nyomatják majd hetente 8-9 alkalommal, mindig ugyanolyan magas színvonalon. Ez hihetetlen erőfeszítést követel majd a részvevőktől, de Simon Edit cége, a PS Management első nagyvállalkozásaként ilyen magasra tette a mércét.

Erre már 1 éve folynak az előkészületek, és a részvevők hetven százaléka a magyar szöveget jegyző Miklós Tibor tanítványa lesz. Ő aztán igazán mindent tud, ami musical… A kihívások még azzal is tetéződnek, hogy a volt Nemzeti az egyik legkisebb színház, amelyikbe ez a darab elkerült. De Baltaus szerint ezt pótolja hangulata, légköre és a magyarok profizmusa. Hogy külföldiek is nagyszámban megtöltsék a nézőteret, kétnyelvű lesz minden előadás, kivetített szövegekkel. Központi helyet amúgy is a nemzetközi nyelv, a tánc foglal el a műben; ezért Callahan és segítője, a magyar Tihanyi Ákos kemény tempót diktál majd, hiszen a falusi tenyeres talpasságtól az elegáns szökellésig mindent meg kell majd mutatniuk a szereplőknek. A zenei vezető Gábor Rivó, aki Ausztriában megbecsült karmester és konzervatóriumi tanár. Művészeti vezető a radiológusból operaénekessé avanzsált Póka Balázs, aki nagyon örül a nagyszabású feladatnak. A produkció zenei anyaga természetesen CD-n is kapható lesz majd, a jövő nyárra szóló jegyeket pedig nemsokára elkezdik árusítani.

A hajdani nagy hollywoodi vérszopó-sztár, Lugosi Béla után most mutathatják meg a XXI. század honi vámpírtanoncai, milyen is a magyar „szivatástudat”… A bemutatóra már javában készülnek a néző-fanok is megfelelő jelmezzel, sminkkel, na meg az alapfelszereltséghez tartozó kihegyezett fogpótlásokkal. Ahogy tervezik, hangulatban és temetői „véglényekből” nem lesz hiány!

Szász Judit

Bővebb információt a www.vampirokbalja.hu oldalon találhat.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Molnár Ferenctől megkérdezték, hogy szerinte a békegalamb hím- vagy nőnemű. Az író elgon-dolkodott, majd határozottan így válaszolt:
 
Az amerikai turnéja során Jehudi Menuhint, a világhírű hegedűművészt meghívták egy gazdag házhoz. A textilgyáros házigazda kihasználta az alkalmat, és megkérte Menuhint, hallgassa meg fia játékát, mert mindenki nagyon tehetségesnek tartja
Aforizmák
„Nem fog vízbe fúlni, akit az istenek kötélre szántak."
magyar közmondás
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ