BELÉPÉS Regisztráció Elfelejtett jelszó
RSS
Hírlevél:  OK
Tűhegyes metszőfogak fakasztják a magyar vért
Dátum: 2006. szeptember 7., csütörtök, 8:33
Roman Polanski rosszul érezte magát és nem jött el a csodaszépre újjáépített, Boscoló-birtokolta New York Palace-ba. Így a vele meghirdetett sajtótájékoztatón két és „fél” külföldi közvetlen munkatársa: a holland Cornelius Baltus és az amerikai Dennis Callahan vett részt Gábor Rivoval, az Ausztriába elszármazott magyar karmesterrel együtt.

Épp ezért persze a legjobban várt információt, - hogy a 400, castingon részt vett jelentkező közül, kik és milyen szerepet nyertek el – se mondhatta el Simon Edit, a darab producere, ideálmodója, kiharcolója. Hiszen a Big Cheese, a Nagyfőnök bólintására vár még az összes dolog leokézása.

A válogatások is épp a tájékoztató előtti időkben fejeződtek be, és akik jelen lehettek, annyit elárultak, hogy hihetetlenül tehetséges emberek bukkantak föl – tulajdonképpen néha a semmiből – avagy a megszokott mókuskerekükből kitörve. Mindenkinek lehetősége volt a megmérettetésre; nem volt senki sem kis szívecsücske senkinek, ismerősök besmúzolása sem jöhetett be pluszpontként… A vérprofi külföldi team – Baltus, aki balettosként végigjátszott nagy musicaleket , mint Polanski jobb keze, bár most Hamburgban az Oroszlánkirályt is rendezi és Callahan, aki koreográfus-rendezőként szintén részt vett a Polanski-mű stuttgarti, hamburgi és varsói színrevitelében – csakis a rátermettséget figyelte a jelöltekben. El is ámultak mindketten azon – talán a kötelező udvariasságon is túl –, hogy mennyi nagyszerű ember lépett föl a válogatáson. Roman Polanskinak viszont ez nem volt meglepő, hiszen – Simon Edit emlékei szerint – mindig hitt abban, hogy a magyarok igen invenciózus, brilliáns népek, és ezért sem volt nehéz erre a vállalkozásra rábírni őt.

Az Oscar-díjas rendező, - aki szörnyű háborús emlékeit a Zongorista című moziban az Adrian Brody megformálta felejthetetlen figurában tárta a világ elé – hasonló abszurditást élt meg gyermekkorában, mint Karinthy Ferenc itthon. „Nem késték le” Roman szülei se azt a marhavagont, amelyik a koncentrációs táborba és a mamát a biztos gáz/tűzhalálba vitte. (Míg Karinthyné Amerikából rohant haza gyerekéhez, ők Franciaországból települtek haza: rosszkor, rossz helyre…) Polanskit ez úgy megrázta – maga kölyökként elmenekült, katolikus családok bújtatták falun - , hogy a Schindler listáját – bár Spielberg sokszor kérte rá – nem bírta megrendezni. A németek okozta kataklizma ellenére nézett német filmeket és beleszeretett a moziba. Lodzban elvégezte tehát a főiskolát filmes szakon: Wajda filmjeiben még színészként is belekóstolt a műfajba. A Kés a vízben – feszült-fura szerelmi krimi fekete-fehérben – volt az első nagy durranása, amely izgalmat váltott ki, mivel modern korát és nem a történelmi mélypontokat boncolta. Egyből befutott vele, Velencében a kritikusok díját nyerve el; még a külföldi Oscarra is jelölték. Aztán a merevvé, propaganda ízűvé váló hazai film-kívánalmak (parancsok) elől Franciaországba emigrál, ahol összebarátkozott a korszak ifjú titánjaival. Továbbállt: az Iszonyat című filmje Londonban készült, és a berlini Aranymedvét hozta el érte.

1968. viszont már a film Mekkájában, Hollywoodban találja a kis lengyelt. Mia Farrow-val a főszerepben megrendezi a Rosemary gyermeke című thrillert; a férjet nem kisebb név, mint a zseniális rendező-színész, John Cassavets alakítja megfoghatatlanul sátánian…Innen eredeztethető a túlvilági gonoszhoz vonzódása talán? Ekkor lesz a felesége a korszak legszebb színésznője, Sharon Tate, akit éppen a Vámpírok báljának, nagy kultfilmjének forgatásán ismer meg. És „az élet a legjobb dramaturg” című közhely nála iszonytató módon beválik: 1969-ben, amikor ő épp távol van, 8 hónapos terhes asszonyát és barátait Charles Manson bandája, - pont az ördög nevében, az ő jelét festve a falakra az áldozatok vérével - brutálisan lemészárolja. Akkor nem ketchup patakzott a luxusvillában, nem forgatókönyv utasítására hangzottak el életért könyörgő sikolyok… Ezt a sokkot 1971-ben Machbeth-rendezésével adja ki magából.

El kell jönnie Amerikából, és mai napig nem mehet oda vissza. Európában, Franciaországban telepszik le, ahol újra egy csodaszép színésznő: Emanuelle Seigner lesz a párja. Ám a nagy horroros sztorik iránt nem csappan az életében épp elég borzalmat megélt emberke lelkesedése. Ezt az Erdély „bukéját” adó vérszívó-mesét, a hó fehére és a testnedv vöröse közti izgató ellentétet megjeleníti jó 20 évvel később producere rábeszélésére színpadon is, musicalként. Ezt először Bécsben mutatják be Jim Steinman és Michael Kunze átiratában - a helyszínválasztás még a film idejére nyúlik vissza, mert errefelé, az Alpokban tervezték felvenni a mesét -, majd a hatalmas siker után Európa más nagyvárosai is tomboló ováció fogadják.

Simon Edit két éve hajt, hogy a produkció itthon is megvalósulhasson. Sok színházzal tárgyalt, végül a Pesti Magyar Színházban – amelyiktől a „salátabár” (copy right Koltay Tamás) felépülése elvették a jelmezeit, díszleteit – talált partnerekre, barátokra ehhez. Sokat kell majd ide az épületbe beruházni anyagilag és ötletekkel is – mondta Kentaur, a darab jelmez-díszlettervezője, aki szerint ez is, mint más nagy musicalek itthon, nagyon eredetien magyar lesz. Semmi kopírozás, csak sok-sok sziporka! Polanski szemmel tartja a maketteket, a ruhaterveket, mindenre ő mondja ki a végső igent. A szponzoroknak köszönhetően – kiemelten támogatja a CIB Bank, A New York Palace Hotel, a Vista Utazási Iroda, a KLM, az Origo, stb . – nem kell spórolni a nagyvonalú ötletekkel.

Áprilisban a nagy Öreg állítólag tényleg eljön, hogy saját szemével lássa, mennyire lesz készen a csapat a júniusi bemutatóra. Nyáron 100, télen 20 előadás lesz ebből, en suite-rendszerben: csak ezt nyomatják majd hetente 8-9 alkalommal, mindig ugyanolyan magas színvonalon. Ez hihetetlen erőfeszítést követel majd a részvevőktől, de Simon Edit cége, a PS Management első nagyvállalkozásaként ilyen magasra tette a mércét.

Erre már 1 éve folynak az előkészületek, és a részvevők hetven százaléka a magyar szöveget jegyző Miklós Tibor tanítványa lesz. Ő aztán igazán mindent tud, ami musical… A kihívások még azzal is tetéződnek, hogy a volt Nemzeti az egyik legkisebb színház, amelyikbe ez a darab elkerült. De Baltaus szerint ezt pótolja hangulata, légköre és a magyarok profizmusa. Hogy külföldiek is nagyszámban megtöltsék a nézőteret, kétnyelvű lesz minden előadás, kivetített szövegekkel. Központi helyet amúgy is a nemzetközi nyelv, a tánc foglal el a műben; ezért Callahan és segítője, a magyar Tihanyi Ákos kemény tempót diktál majd, hiszen a falusi tenyeres talpasságtól az elegáns szökellésig mindent meg kell majd mutatniuk a szereplőknek. A zenei vezető Gábor Rivó, aki Ausztriában megbecsült karmester és konzervatóriumi tanár. Művészeti vezető a radiológusból operaénekessé avanzsált Póka Balázs, aki nagyon örül a nagyszabású feladatnak. A produkció zenei anyaga természetesen CD-n is kapható lesz majd, a jövő nyárra szóló jegyeket pedig nemsokára elkezdik árusítani.

A hajdani nagy hollywoodi vérszopó-sztár, Lugosi Béla után most mutathatják meg a XXI. század honi vámpírtanoncai, milyen is a magyar „szivatástudat”… A bemutatóra már javában készülnek a néző-fanok is megfelelő jelmezzel, sminkkel, na meg az alapfelszereltséghez tartozó kihegyezett fogpótlásokkal. Ahogy tervezik, hangulatban és temetői „véglényekből” nem lesz hiány!

Szász Judit

Bővebb információt a www.vampirokbalja.hu oldalon találhat.

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
alma: csak szólok, hogy...
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
A XIX. század végén a lengyel komponista és zongoraművész, Moritz Moszkowski Bécs utcáin sétálgatott a Rimszkij-Korszakov-tanítvány Alekszandr Glazunov társaságában.
 
Alexandre Dumas egyik leghíresebb regénye A három testőr. A regényben címe ellenére mégis négy testőr szerepel: Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan. Egy olvasó meg is írta Dumas-nak, hogy a regény címében tévedett, mire az író így válaszolt:
Aforizmák
„ Ami lámpafényben igaz, az nem mindig igaz napfényben."
Joseph Joubert
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ