A darabot a szerző írta színpadra az egri színház számára. A Csizmadia Tibor rendezte előadás nem csupán az 1983-as film színházi feldolgozása. Az alkotók azt kutatják, hogy mit mondanak az ’50-es évek problémái ma., az 1956-os forradalom 50. évfordulóján

Sziráky Lucy operett színésznőnek éppen beindulna a karrierje, amikor „véletlenül” kitelepítik – hiába tiltakozik, hogy ő már elvált grófi férjétől, a vaksors nem kegyelmez. Megaláztatások sora után kegyetlenül ironikus fintorral megint a vak történelmi véletlen fejezi be Lucy történetét: álma valósulna meg, mikor egy kollegina betegsége miatt a krumpliföldről ugorhat be a Csárdáskirálynő Stázi szerepébe, de a megalázott ember ekkor már tiltakozik. A darab zárójelenetében Lucy az őt meghurcoló hatalom képviselői előtt lép fel, de nem a behódolás dalát halljuk, hanem a megalázott ember énekel a szabadságért.

Minden évforduló megünneplése alapkérdést vet fel. Az egyszeriséget fogalmazza-e meg, arra az egy pillanatra koncentrálva, melyről emlékezni akar, vagy próbálja meg a pillanatot megnyújtani és egész évben, évadban, esetleg tovább is vigye az ünnep emlékét, újra és újra megidézve az évfordulóhoz kapcsolódó történetet, gondolatot, érzést –vallja a rendező, Csizmadia Tibor.

Mikor október 23-ra gondolunk, évről évre az az érzés jelenik meg, mely erősíti öntudatunkat, identitásunkat a fájdalmas, sok család számára mai napig élő történetekre emlékezve. De az évforduló másnapján már a következő lépés határozza meg életünket, és talán még november 4-én állunk meg egy pillanatra a tragikus eseményekre emlékezve.  Mi, a színházban úgy döntöttünk, hogy találjunk egy olyan művet, mely egész évben jelen van programunkban és a Forradalom emlékét idéző bemutató után estéről-estére jelenítse meg a kort, azt a szellemiséget, melyből 1956. október 23-a is fogant.

Bacsó Péter megírta, majd leforgatta a Te rongyos élet című filmjét. Ez a mű abban az időszakban született (a 60-as évek közepén), amikor még elevenen élt, körülvett minket az a társadalmi, politikai rendszer, mely átélhetővé tette a kort, amiről szólt. A pártállam idején a képek, a sorok, a mondatok önmagukon túl is jelentéssel bírtak és a mögöttes tartalom volt az üzenet.

Ma ez a „rejtőzködés” fölösleges, de ezzel el is tűnik valami a színház varázsából és elvész valami abból a szellemiségből is, melyet megidézünk. Bacsó műve két szempontból mégis lehetőséget hordoz. Az egyik, hogy színházi közegben (is) játszódik, ami kínálja az áttétel, a játék a játékban lehetőségét, a másik a nevetés, az irónia, mely több oldalról is segít feldolgozni a történetet.. A felemelő, katartikus pillanat előkészítése a humoron keresztül történik és fájdalmas, ironikus fordulatokon keresztül jutunk el addig az indulatig, mely az ellenállás gondolatát szüli.

pilisy