"Egy rendkívül érdekes jelenség, dinamikus és különös egyéniség volt, tele temperamentummal és őszinteséggel. Nagyon szerette a szakmát, mindenkinek segített" - idézte fel a Kossuth-díjas filmes, aki a legendás 25. Színház vezéregyéniségeként ismerte meg Berek Katalint. Hozzáfűzte: a nincstelen családból származó színésznő hűséges maradt az egyszerű, szegény emberekhez, járta az országot, mindenütt fellépett és tanított.

Berek Katalin játszotta a főszerepet Mészáros Márta Örökbefogadás című 1975-ös drámájában, az első magyar filmben, amely megnyerte az Arany Medvét a Berlinálén. Mint fogalmazott, az európai filmművészetben akkor kezdett megfogalmazódni, hogy "a nőnek szabad szabadnak lenni". Addig a berlinihez hasonló nagy fesztiválon még sosem nyert női rendező.

"Berek Kati igazi drámai színésznő volt, éles, nagy gesztusokkal ... Létében, fizikumában volt egyfajta szabadság. Érezni lehetett, hogy ez egy szabad nő. Ez viszi magával a szabadságot, ezt nem lehet megalázni, tönkretenni, bántani, mert visszaadja" - emlékezett vissza.

Elmondta azt is: először félt, hogy Berek Katalinban nem lesz meg az a titokzatos belső felszültség, amit keresett filmjéhez, és hogy a színpadhoz szokott művésznő nem fog tudni nagy, széles gesztusok nélkül játszani. A próbafelvételek után viszont már biztos volt benne, hogy Berek Katalin csodálatos választás volt.

"Nagyon elegáns nő volt fizikailag és szellemileg is. Rendkívül olvasott és művelt volt. Passzolt hozzá a szerep, mert sok szomorúságot átélt. Nagyszerűen játszott" - fűzte hozzá, kiemelve, hogy Berek Katalin remekül illett az intézetből szökött lányt alakító Vígh Gyöngyvérhez.

"Mindkettejükben volt magány és szomorúság, de nem rossz szomorúság. Harcosok voltak" - jegyezte meg Mészáros Márta, aki kitért arra is: Berek Katalin később, betegsége idején is nagyon küzdött.

A rendező hozzátette, nagyon örül annak, hogy a filmeknek köszönhetően Berek Kati arca örökre megmarad.

(MTI)