Vámos Lászlóra emlékeztek születésének 90. évfordulóján
Dátum: 2018. január 31., szerda, 9:29

Születésének 90. évfordulóján Vámos László rendezőre emlékeztek pályatársai, kollégái, barátai, családtagjai kedden a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész síremlékénél a Farkasréti temetőben.

Vámos László (1928-1996) január 30-án lenne 90 éves, ez alkalomból a Magyar Színházi Társaság tartott megemlékezést sírjánál, a Farkasréti temetőben.

A debreceni Csokonai Színház, a Nemzeti Színház, az Operettszínház főrendezője és az Operaház főrendezője, majd igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem) tanára, az egykori Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára síremlékénél Galgóczy Judit dramaturg, rendező, Hegedűs D. Géza színművész, Csizmadia Tibor rendező és Csikos Sándor színművész emlékezett az 1996-ban elhunyt művészre.

Galgóczy Judit, Vámos László tanítványa az A Tanár úr - Vámos László-emlékkönyv című kötetből olvasott fel részletet.

"Úgy tűnik, a rendezés az ő számára evidencia. Tér, jelmez, világítás, szünetek, ritmus kész van előre, hiszen úgyis mindent ő játszik. Paradoxon, de így igaz, mégis imádta és rettenetesen bízott a színészeiben. Rajtuk keresztül világított felénk. A legjobbakkal dolgozhatott" - fogalmazott.

Hegedűs D. Géza színművész, aki játszott a művész rendezéseiben és tanártársa is volt, felidézte, hogy Vámos László hosszú időn keresztül a Magyar Színházművészek Szövetségének főtitkára volt. "Szakmánk rengeteget köszönhet neki" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a társulatok megléte, a magyar színházi élet biztonságos működése az ő elévülhetetlen érdeme is. Szívósságát, odaadását emelte ki, mint mondta, a művész a legnagyobb hatalommal is hajlandó volt szembeszállni az igazságért, egy társulatért. "A legtisztességesebb színházi embert ismertem meg benne" - fogalmazott, majd Koltai Tamás Rekviem egy színházi emberért című írásából idézett, és a rendező emlékére Vas István Párbeszéd két ismeretlen között című versét olvasta fel.

A. Szabó Magda stratégiai igazgató és Rubold Ödön színművész a Nemzeti Színház, Zalán János igazgató a Pesti Magyar Színház, Sárdi Mihály igazgatói főtanácsadó a Budapesti Operettszínház, Csikos Sándor és Kubik Anna színművész a debreceni Csokonai Színház társulatának képviseletében helyezett el koszorút Vámos László síremlékén. A Színház- és Filmművészeti Egyetem és a MASZK Országos Színészegyesület képviseletében Hegedűs D. Géza, a Magyar Színházi Társaság nevében Vajda Márta ügyvezető titkár helyezte el a síron az emlékezés virágait.

Vámos László 1928. január 30-án született Budapesten. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán végezte. Kezdetben a Nemzeti Színház és az Ifjúsági Színház, majd a debreceni Csokonai Színház főrendezője, azután a Madách Színház és az Operettszínház rendezője volt.

1980-tól 1982-ig a Népszínház, 1982-től 1989-ig a Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként, főrendezőjeként, 1994-től a Magyar Állami Operaház főrendezőjeként, 1995-től megbízott főigazgatójaként dolgozott. 1951-től nyugdíjba vonulásáig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett. 1981 és 1990 között a Magyar Színházművészek Szövetségének főtitkára volt.

Pályafutása alatt drámát, operát, operettet, musicalt egyaránt rendezett több külföldi színházban is. Emlékezetes munkái közé tartozott Az ember tragédiája, a Hamlet, a West Side Story és a Hegedűs a háztetőn színpadra állítása.

Vámos Lászlót 1955-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1967-ben Érdemes Művész címet, 1970-ben Kossuth-díjat, 1980-ban pedig Kiváló Művész címet kapott. A rendező 1996. február 3-án hunyt el Budapesten.

(MTI)

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Szép Ernőhőz, a neves íróhoz bekopogott egy fiatalember. – Művész úr – mondta alázatos hangon – nemrég elküldtem önnek a novellámat. Tudja, azt az igen eredeti témájú novellát! Méltóztatott már elolvasni?
 
Az 1946-os Csongor és Tünde felújítás egyik legemlékezetesebb színészi alakítása Gobbi Hilda nevéhez fűződik. A fiatal művésznő Mirigy-boszorkány félelmetes figuráját a magyar népmesék szellemében formálta meg, – s a visszataszító, csúf, vén szipirtyó, különösen az ifjúsági előadások közönsége körében, meglepően népszerű lett.
Aforizmák
„ Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."
Wittgenstein
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ