A Színházi Dolgozók Szakszervezete ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját
Dátum: 2019. május 10., péntek, 16:43
A Színházi Dolgozók Szakszervezete 2019. április 26-án ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A születésnapot a József Attila Színház Kiállítótermében ünnepelhettük.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma által támogatott eseményre meghívtuk a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének társszakszervezeteit, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság képviselőit és azokat, akik évtizedek óta tagjaink.

Az eseményt Simorjai Emese nyitotta meg Petőfi Sándor: Színészdalával.

A minden protokolltól mentes családias összejövetel kezdetén kegyelettel gondolva a száz esztendő alatt elvesztett tagjaink emlékére gyertyát gyújtottunk.

A Színházi Dolgozók Szakszervezete, ugyan nem ezen a néven, de 1919. április 17-én alakult meg. Hosszú lett volna az évszázad történetét szóban elbeszélni, ezért megkértük dr. Lux Juditot, a történettudomány kandidátusát, próbálja meg összefoglalni a száz esztendő históriáját.  A mű megszületett és a mintegy 30 oldalas dolgozat 1-1 példányát kiosztottuk a résztvevőknek. A kiadványban leírtak összefoglalóját újraválasztott elnökünk, Mihályi Győző olvasta fel. (Alább olvasható)

Ezt követően Detre Annamária idézett részleteket Jászai Mari a Színészélet c. lap 1919. május 1-én megjelent írásából.

Az eltelt száz évből többen két, három, sőt több évtizedet töltöttek velünk, vagy a közelünkben, a korábban Gorkij fasornak nevezett Városligeti fasorban, s most a Vörösvári úton.

Egyikük Lampl Lajos, aki – bár idővel átigazolt a MASZK-hoz - 1972-től irányította a SzíDoSzt. Miután köszöntöttük 88. születésnapján, röviden szólt a szakszervezet vezetőségében töltött éveiről.

Vendégeink között köszönthettük az örökifjú Mécs Károlyt, egykori elnökségi tagot, aki hozzászólásában elsősorban az idős művészek megsegítésének szükségességét és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta.

Konrád Antal 15 éven át elnökölte a Színházi Dolgozók Szakszervezetét. Pécsi Ildikó elévülhetetlen érdemeit hangsúlyozta kollégáiért vívott harcában. Mint mondta, úgy a művésznyugdíj színészekre történő kiterjesztése, mint a rászoruló művészek támogatására életre hívott Segítsünk Alapítványa neki köszönhető.

Az Előadóművészi Jogvédő Iroda tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját.  Az EJI-nek szakszervezeti gyökerei vannak. Többek között erről és az iroda működéséről, eredményeiről is beszélt dr. Tomori Pál, az EJI igazgatója.

A Színházi Dolgozók Szakszervezete másik négy szakszervezet, zene- és táncművészek, filmesek, képzőművészek, írók mellett, alapító tagja a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének. Dr. Gyimesi László, az MSZSZ főtitkára méltatta a 100 év jelentőségét és a társszakszervezetek közös munkáját.

Tatay Éva is szót kért a szabadfoglalkozású művészek és a pódiumon fellépők nevében.

Emlegettük Tóth Herminát, aki 28 éven át volt fáradhatatlan munkatársa a SzíDoSz titkárságának.

Ezt követően került sor az ünneplésre, koccintásra, a hatalmas torta felvágására és a kötetlen beszélgetésre.

A 100. születésnapot az ötödik alkalommal megrendezett Jótékonysági Gála zárta, melynek bevételét a Segítsünk Alapítvány javára ajánlották fel a honorárium nélkül fellépő művészek.

 

100 év történetének rövid összefoglalója:

Néha meg kell álljunk egy-egy pillanatra emlékezni azokra a küzdelmekre, amelyeket eleink vívtak a szakszervezetek megszületéséért és fennmaradásáért. Most egy olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amelynél meg kell állnunk. Meg kell állnunk emlékezni, és talán egy kicsit ünnepelni is. Van mire emlékeznünk és van mit ünnepelnünk.

Száz évre nyúlnak vissza azok a gyökerek, amelyek a mai szakszervezetet életre keltették. Emlékezzünk arra a száz év előtti időre, amikor arról határoztak eleink, hogy megalakítják szakszervezetünket. Honnan is eredeztessük a hazai színházi társadalom érdekvédelmét? Ha végig tekintünk a többszáz éves múlton, amióta beszélhetünk a hazai színjátszásról, már a céhes kötelmek idején, a folyamat meghatározó állomása volt a Magyar Színészkebelzet 1871. április 6-i megalakulása. Joggal tarthatjuk a mai SzíDoSz elődjének.

Az érdekvédelem szempontjából meghatározó az Országos Színészegyesület (1878-1932) létrejötte, mely a munkaadók – színigazgatók és a munkavállalók – színészek – közös autonóm szervezeteként működött.  Az I. világháború vesztesége, a forradalmak okozta „nagy szervezkedési lázban” alakult meg 1919. április 17-én a Színészek Országos Szakszervezete, mely időponttól eredeztetik a mai szervezetet.  A szervezet első titkára Lugosi Béla volt, aki Drakula gróf, a vámpír alakításával vált világhírűvé. Egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a hollywoodi hírességek sétányán. Az ő sorsa is jelzi, hogy hittel voltak eleink a 18-19-es forradalmak idején, azt remélték, jobbá lesz a világ. Mit is akartak? „az állami színházak alkalmazottainak gazdasági helyzetét rendezni; „csak képzett és tehetséges hallgatók kaphassanak képesítést.”; a munkanélküliek ellátása, betegsegélyezés, nyugdíjak államivá tétele, „minden művész (műveltség, tehetség, használhatóság arányában) lehetőleg munkakörének megfelelő javadalmazásban részesüljön…” – mondhatnánk, mondjuk mi is.

Álmaik, mint annyiszor a történelemben, nem váltak valóra.

A Budapesti Színészek Szövetsége 1919. augusztustól újult erővel folytatta működését tagjai sorába tartozó színészek anyagi és jogi érdekeinek érvényesítéséért. Évenként kollektív megállapodást kötöttek a Budapesti Színigazgatók Szövetségével.  

1922-től a Bethlen-kormánnyal való kiegyezés a szakszervezeteknek és az MSZDP-nek legális működést biztosított a német megszállásig.

Még be sem fejeződött a II. világháború, megkezdődött a szakmai szakszervezeti központok életre keltése. A Magyar Színészek Szabad Szakszervezete 1945 májusában jött létre, amelynek szervezésében részt vett Gobbi Hilda és Básti Lajos. Célja: a színházakban foglalkoztatottak (színészek, dramaturgok, színpadi énekesek, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, tisztviselők) érdekképviseletének ellátása.

A jó elképzelések nem valósulhattak meg. A szovjet modell átvételére került sor a gazdaságban, a társadalomban.  Megtörtént 1949-ben a színházak államosítása. A színházak e nehéz időkben is megpróbálták megtartani a színészet nagyszerűségét, és megpróbáltak üzenni nézőiknek.

1956 reményt adott ismét a jó irányú változásra. A remények ismét nem váltak valóra. Maradt a „hajtószíj” szerep, melyben „gúzsba kötve” lehetett csak táncolni.

A rendszerváltás lehetőséget adott a múltat nem feledő, de a továbbvihető célokat ismételten megfogalmazó, újra szerveződő Színházi Dolgozók Szakszervezete talpra állására, megerősödésére.

1989-től önálló jogi személy a Színházi Dolgozók Szakszervezete. Tagjai között változó számban, „körülbelül fele-fele arányban vannak művészek és nem művész munkavállalók (kicsit több a nem művészek aránya, de tagjaink zenészek, énekesek, táncosok, rendezők, dramaturgok, egyéb művészeti ügykezelési munkakörben dolgozók.”

A SzíDoSZ tagságából adódóan igen sokrétű feladatot lát el, hiszen sokrétű a tagság. A lehetőségeket felmérve viszi tovább, amit eleik elkezdtek. Megtartották az alapeszméket, a szolidaritást, az együttműködést a tagsággal, a többi érdekvédelmi szervezettel határon innen és határon túl.

E száz év alatt voltak sikerek, voltak törések. A száz év azonban azt bizonyítja, nem lehettek olyan ordas idők, hogy az érdekvédelmét szolgáló szervezeteket véglegesen megsemmisítsék. A száz év üzenete az is, hogy ma is szükség van a szakszervezetre.

Legyünk büszkék arra, hogy tagjai vagyunk egy olyan szakszervezetnek, amelynek alapjait száz évvel ezelőtt tették le!

Vigyük tovább, amit eleink elkezdtek.


















 

Hozzászólás
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez!
Legyen Ön az első!
Keresés:  KERESÉS
Galéria
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Bemutatkozó
 
Ide jöhet majd a bemutatkozó szöveg
Anekdoták
Gombaszögi Ella egy zenés vígjátékban például a ledér hölgyet játszó "Gomba" szerepe szerint így fordult Csortos Gyulához: "Azt álmodtam, hogy teljesen meztelenül sétálok az utcán, csak egy nagy tollas kalap volt a fejemen "
 
Aforizmák
„ Ha már Ádám evett a tudás fájáról, evett volna eleget."
Kner Izidor
Az oldalt fejlesztette és üzemelteti az Ergo System
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége
Művész-világ