Budapesten született, édesapja vasesztergályos, édesanyja könyvelő volt. A Fazekas Mihály gimnázium kísérleti matematikai osztályába járt, a színi pálya nem foglalkoztatta, gyermeksebésznek készült. Magyartanára unszolására 1969-ben mégis a Színház-és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, ahová azonnal fel is vették. 1973-ban végzett, méghozzá úgynevezett vörös diplomával, azaz színtiszta kitűnő osztályzatokkal. Pedig az első félév végén nagyon rezgett a léc, annyira unta és utálta a főiskolát, hogy egyszerűen nem volt hajlandó játszani. Már-már kirúgták, amikor mégiscsak megtört a jég, és ő szép lassan beleszeretett a színészetbe. Azért egy év múlva nagy titokban újra felvételizett az orvosira, és egy interjúban elmondta, ha felvették volna, gondolkodás nélkül ott marad. Mára őszintén, feltétlen odaadással szereti a hivatását, és mégis, legszebb álmaiban ma is operál.

Főiskolai hallgatóként a Vígszínházban töltötte gyakorlati idejét, és már ekkor eljátszhatta Julikát Molnár Ferenc Liliomában, és Dulcineát a La Mancha lovagjában. A Szent István körúti épület 1971 óta második otthona, ahol tehetségéhez méltó feladatokat kapott: volt Szent Johanna G.B. Shaw darabjában, Maria Callas McNally Mesterkurzusában, Kurázsi mama Brecht drámájában, Bagira, a párduc A dzsungel könyve zenés színpadi változatában, ő volt Edith Piaf az Edith és Marlene-ben, Fantine a Nyomorultakban, Titánia a Szentivánéji álomban. Pályafutása során első alkalommal tavaly vállalt el monodrámát, a Kádárné balladája című, jelenleg is futó darabban Tamáska Máriát, Kádár János feleségét játssza. Alakításait gyengéd líraiság és drámai erő jellemzi, de a komikum és a groteszk ábrázolás sem idegen tőle. Szerepálmai nincsenek, nem is voltak, a feladatokat sosem kérte, mindig kapta.

Több tucatnyi filmben és tévéfilmben is szerepelt, mint a Riasztólövés, a Napló szerelmeimnek, Napló apámnak, anyámnak, a Franciska vasárnapjai, A londoni férfi vagy a Casting minden. Gyakran látható énekes szerepekben és musicalekben is, saját bevallása szerint énekelni szeret, de nem tud. Zenei általános iskolába járt ugyan, de hangját soha nem képezte, sőt karban sem tartja, pedig a sok dohányzás miatt egyre mélyül a fekvése.

Művészi pályáján a sikerek mellett voltak buktatók is. Egy interjúban elmondta: amikor a telt házakkal futó Kurázsi mamát levették a műsorról, megfordult a fejében, hogy elhagyja a pályát. Úgy gondolta, megélhetési gondjai nem lesznek, hiszen jól varr, köt, horgol és ért a kerámiához is. Mindebből azonban nem lett semmi, mert műsorra tűzték Albert Camus A félreértés című darabját, amelyben neki való szerepet kapott. Ars poeticája: esténként, a színpadon ő szeretetet, tapsot kap a közönségtől, s neki egyetlen kötelessége, hogy cserébe adni tudjon érte.

Művészi munkáját többféleképpen is elismerték: 1977-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1990-ben lett érdemes művész, a Kossuth-díjat 2008-ban vehette át "szuggesztív erővel megformált színpadi alakításaiért, film- és televíziós szerepeiért". A Vígszínház társulata nyolcszor szavazta meg neki az évad legkiemelkedőbb művészi teljesítményéért járó Ajtay Andor-díjat, legutóbb 2019-ben, 1996-ban neki adományozták a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 2012-ben a Páger Antal-díjat, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában és Prima-díjas.

(MTI)