A darabról:

Egyetlen nap. Az embernek nem sok, de egy kérésznek egy egész élet. Neki egyetlen napja van, hogy párt találjon magának, szaporodjon és a nap végén neki tényleg bealkonyul. (Még emésztőrendszere sincs, minek arra az egyetlen napra? Mintha Beckett találta volna ki…)

Darabunk hőse egy Tiszavirág, aki valami fatális tévedés folytán egy nagyvárosi csatorna partján bújik ki a bábjából. Hogy fogja így megtalálni magának az igazit? Szerencséjére vagy pechjére egy lakótelepi vérszívó banda megszánja őt. A Tetű, a Bolha, a Bögöly és a Szúnyog elhatározzák, hogy bearanyozzák a kérész kurta életét: megmutatják a legszebb helyeket, elviszik a legjobb bulikba, és közben próbálják megkeresni neki az igazi társat. Csakhogy a Kemotox Bárban a helyi maffiafőnök, Don Go kinézi magának a lányt. („Igazi egyéjszakás kaland!”) A vérszívók megszöktetik Tiszavirágot, és közben még arra is jut idejük, hogy megakadályozzák az elvetemült Mutáns világuralmi törekvéseit. Minderre a természet gonosz szeszélye folytán 24 órájuk van, mint egy átlag akciófilmben.

Mi lesz a nap végén? Beteljesíti-e a sorsát a kérész?

Tömörített élet, egyetlen nap: lehet értelme? És nyolcvan évnek van értelme?

Zenés ökörség arról, hogy van-e az életnek értelme.

Szerintetek?