A premier 2000. december 16-án volt. Kisebb megszakításokkal, több évadon keresztül a nézők kedvencévé vált. Többen kettőzve játszottak, több szerepet, viszont Horváth Margit, Petneházy Attila, Varjú Olga és Gerle Andrea mind a 83 előadásban szerepelt. Zenés darab lévén egyik furcsasága az előadásnak, hogy Gerle Andrea egy szót sem szól, nem is énekel benne, ő „csupán” hegedül. A kezdetek óta a tánckar is lecserélődött. Az eredi díszlet sem bírta a megpróbáltatásokat, így teljesen megújult, ahogy a jelmezek egy része is.
A társulat talán kicsit öregedett, de a jókedve töretlen és lélekben minden szereplő fiatalnak érzi magát, és szeretettel gondol vissza a kezdetekre. „Abszolút siker! Szerelem, slágerek, tánc, gegek, csipetnyi erotika, szabadszájú poénok, kacagás, happy end. Minden, amire vágyik a "nagyérdemű"! A hála nem marad el: a közönség negyedórás vastapssal jutalmazza a látottakat” – írta kritikájában még 2000-ben Karádi Zsolt. Mi tagadás, azóta eltelt pár év, de az Anconai szerelmesek megmaradt annak, ami volt: kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, lefegyverzően szórakoztató zenés vígjátéknak.
A történet:
Helyszínünk egy Adria-parti kisváros terecskéje, a hatvanas-hetvenes években, ahol megesik, aminek meg kell... E helyütt él-éldegél Don Tomao, az eladósorba került, enyhén beszédhibás gyermekét egyedül nevelő, ám a szerelem örömeit igen kedvelő atya, könnyűvérű szobalányával, szomszédjában egy magányos panziósnővel és a közepesnél valamivel gyérebb vendéglátóipari szenvedéllyel megáldott kávézótulajjal. És akkor még nem is beszéltünk az idevetődő többiekről: a halmozottan hátrányos helyzetű vándormuzsikusról, az életunt milliomosról, a szentéletű bölcsről, akinek durva csuhája alatt érző szív dobog. Valamint a tűzrőlpattant szögedi lányról, aki születendő gyermekének nemzőatyját igyekszik fellelni eme kies olasz vidéken....
Tehát szerelem- szerelem és sláger-sláger hátán...
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |